"Ha nem hozol 10 akármit holnapra, megöllek"

Mára szülői értekezlet volt a változatosság kedvéért. Ez azt jelentette, hogy 4-re ott kell lenni az iskolában, hátha nem kurgatják még ki a gyerekeket egyből, 4 óra 10 mp-kor az udvarra, ügyeletbe -- én elhozom a gyereket, Szilvi meg ottmarad, felmegy az osztályba, ahol fél 5-től szülői értekezlet.

Előtte kora délután viszont jött Dani, akivel jó félórát eldumáltunk, miközben pakoltam neki a szombaton főzött kajából két kisadagot, és csökkentettem a kis fagyasztó tartalmát, hogy fogyjon már, amit hónapok óta lefagyasztottunk: húsos makarónit és paradicsomos töltött káposztát sóztam Danira. Kicseréltünk 1-1 zsák ruhát is: ő hozott fél zsák szennyest, én adtam egy zsák tiszta behajtogatottat és megvarrtat. (Ez utóbbi jobban igénybe vesz, mint a mosógépet a mosás -- van rutinom, gyors vagyok, mégis egy kerek órahosszat varrtam a kölökre.)
Emiatt eléggé csúszott minden, mert még aznap nem ettem, tehát gyorsan főznöm kellett valamit, aztán gyors reggeli-ebéd, majd készülődés az iskolába.

Természetesen pár perccel 4 után értünk be, Bence már nem az aulában volt, hanem kint az ügyeletben. Tudta, hogy ma velem jön haza, úgyhogy nem is volt probléma: nagy gonddal rohangált a térdéig érő pitypangokban, és élvezte, ahogy szállnak a kis ejtőernyők.
Otthon lényegében semmi gond nem volt vele, tv és ágyon való bújás. Elég szótlan volt, de mivel uzsonna is van valami, most éhes sem volt egészen addig, míg az anyja úgy fél 7 után haza nem jött.

Az előzményekről:
Bencét múlt hét szerdán elgyötört állapotban hozta az anyja az iskolából. Orvosilag, egészségileg semmi rendellenesség nem mutatkozott rajta, tehát kivételesen semmi takony, semmi köhögés.
De rosszkedvű volt és MÁS. Olyasmiket mondott, hogy rázza a hideg, később meg, hogy szédül...
Honnan tudja egy 8 éves gyerek, hogy mi a szédülés? Beszéltem róla Szilvivel, hogy próbáljon meg kicsit kutakodni: ilyesmit még nem nagyon tud egy gyerek, aki még sose szédült, hogy az mit is jelent. (Mint kiderül, az apja szédül gyakran, tehát azon a fertályon sokszor hallja azt, hogy szédül az apja, már megint szédül stb., és emiatt elég sok kivizsgáláson is átesett, ráadásul nem is bír semmi fizikai munkát, pl. az állást sem, így 36 évesen ott van, hogy munkanélküli... aktív korú ellátásban részesülő, amit természetesen nem ő intézett, nem tud ő ilyesmit. Nyilván őnélküle nem megy, mint főszereplő nélkül, de szerencsétlen nagynénjének szerintem ő a küldetése... mindent ő csinál, intéz, fizet helyette. Amihez kell az érdekelt is, éppenséggel hajlandó elmenni a jótevőjével. Úgy jár kétféle orvoshoz is, hogy a nagynéni kíséri, különben el sem menne...
Na mindegy, szóval az tiszta sor lett egy idő után, hogy Bence honnan vette a szédülés szót.
Viszont ezekkel a felszíni tünetekkel Szilvi nem merte másnap iskolába engedni. Mivel orvosi tünetei nem voltak, ezért úgy volt vele, hogy már csütörtök-péntek, ezt igazolhatja szülő, és akkor jön a hétvége, bízzunk benne, hogy helyrejön.
Rögtön, ahogy Bence megtudta, hogy nem megy iskolába, meglehetősen vidáman telt a nap. Csak a hülyének nem gyanús szerintem...
Nekem gyanús volt, akár az vagyok, akár nem; ismertem az ilyet. Valamiért nem akart iskolába menni! De az a gond, hogy ez már nem óvoda. Ez iskola, ahol simán is elég sok a házi, főleg hétvégére nincsenek kímélve a gyerekek.
Ha hiányzik két nap, plusz a hétvégi házi, kell egy hét kemény meló, míg bepótolja majd!
Péntek este meg nagynéniék elvitték Bencét, és majd vasárnap este hozták haza.
No, és ekkor borult ki a bili.
Az apás nagynéni elmondta, hogy Bence megnyilvánult neki.
Elmesélte, hogy egy gyerek, az Anti (mintegy három ilyen személy is van kis létszámú osztályukban!) azt mondta, hogy ha Bence nem visz NEKI másnapra 10, drágább matchboxszerű játékautót vagy mit (talán hot wheels?, f*ngom sincs...), akkor MEGÖLI. Anti. Bencét.
Nem kell röhögni, akinek volt gyereke, tudja, hogy egy nyolcéves gyerek ezt egyáltalán nem viccnek fogja fel. Ez számára sokk, stressz, trauma. Egyszerűen belehalt volna, ha neki iskolába kell mennie ilyen kilátások mellett. Jelzem, ilyen játékai Bencének egyáltalán nincsenek is! De 2. Milyen jogon jelzi fenyegetéssel egy kis takonypóc a másiknak, hogy vigyen neki az esetleges saját tulajdonából? 3. Milyen jogon és hogyan jut el egy qrva kölyök odáig, hogy megöléssel fenyeget egy másikat, aki csendes, jól tanul, és a legnagyobb bűne a tanárok szemében, hogy túl csendes, és hogy nem háromnegyed 8-ra ér be, hanem 7.50-re -- mert 8-kor -- bocs, nem tanulás, hanem REGGELI!!! - van?
A jelzett qrva kölyök és két másik társa szadizza és megfélemlíti a többit. (Kettő ebből már másodjára járja az elsőt.) A tanárok nem tudnak tenni semmit. Egyszerűen megmondták, hogy el kell viselni őket. Akkor is, ha trágárul beszélnek, ha kis galád szociopaták. Ha a szülőin jelzett kölyköknek van hozzátartozójuk, akkor tanárok nem említenek neveket, mismásolják és szándékosan tolerálva, finomkodva említik őket, hogy "akarják ők, csak..." -- holott egy nagy lószart akarnak ők. Antiszociálisak. Ha kedvük van, félévente megcsinálnak egy házi feladatot, amit Bence naponta és hétvégén feszt csinál. A Bencéé nem számít, mi sem természetesebb. Azoké, ha csinálnak valamit, vörös szőnyeg és harsona dukál. Ez, sajnos, így van.
Hátrányos megkülönböztetés a nem kisebbségiek/normálisak hátrányára. Most ez a divat. Isten ments, hogy őket "bántsuk", inkább a halál.
Mert évekkel ezelőtt valami okos kitalálta, hogy szüntessük meg a kisegítő iskolát. Ahova addig az ilyenek jártak... Nekik szabad megöléssel fenyegetni a társukat, nekik szabad a faliújságról levett gombostűt beleszúrni XY kislány mellkasába. Nekik szabad kigáncsolni Bencét, aki legurult a lépcsőn. Nekik szabad a szelídebb gyerekek bármijét elvenni, ellopni, tönkretenni; nekik szabad hazudni, aljaskodni, ütni-verni, zsarolni, fenyegetni.
Szilvi hétfőn úgy vitte Bencét iskolába, hogy már meg elkezdett roppant sántítani, mert állítólag vasárnap fogócskáztak a nagynéniékkel és elesett. Mint ahogy naponta többször is simán elesik. De most ám annyira nagyon fájt, hogy jajgatott és sántított. Nem vasárnap, hanem hétfő reggelre!
De könyörgöm, az iskola kötelező. Örökre nem lehet NEM menni!
Így aztán még éjjel Szilvi írt egy levelet a tanárnőknek, hogy részletezze ezt a hiányzást és okát, s belerakta az üzenőbe. Az ügyeletes tanárnőnek pedig dióhéjban elmesélte az esetet, hogy tegnap tudta meg, hogy miért is hiányzott Bence tulajdonképpen csütörtök-pénteken, és ő igazolta, de ebből rohadtul nem szeretne rendszert csinálni, mert valakiknek olyan kedvük volt, hogy összerakjon ilyen meg amolyan kölyköket! A tanárnő meglehetős empatikus volt, ígérte a megoldást stb.
No, ezek után jött a szülői értekezlet.
Amire fejem mertem volna tenni -- pont az ominózus gyereknek (és a másik kettőnek sem) nem voltak ott a hozzátartozói... Bence azt mondta hazafelé, hogy Anti aznap megmondta, hogy az övéi NEM AKARNAK eljönni szülőire. Semmi köntörfalazás. Ők aztán nem akarják a gyerekükre a süketelést hallgatni!
Állítólag Antit távolságtartásra ítélték Bencével szemben, nemtomhány méterre... Azért kíváncsi lennék, hogy mi zajlott, mit mondtak Antinak egyáltalán. Tisztában lesz-e azzal ez a gyerek valaha is, hogy mit művelt, meg hogy ki az atyaúristennek képzeli ő magát, hogy ő rendelkezhet egy másik gyerek élete felől, megfélemlítheti és tönkrevághatja a napjait, heteit. Biztos vagyok benne, hogy Bence erre egész életében emlékezni fog. Az ilyesmire szoktak még azok is, akik nem dicsekedhetnek híres nagy memóriával! Az én gyerekeim is azt mondják, hogy az ilyen negatív élmények maradnak meg leginkább az iskolásévekből...
Amit még mondott a tanárnő, hogy a Bence problémájához hasonló esetben Bence azonnal hozzájuk forduljon, ne vigye haza (ráadásul még a szülőnek sem elmondva!) a gondját. Az ő dolguk a benti problémákat lerendezni. Igen ám, de ha Anti azt mondja, hogy ha be meri árulni Bence, akkor megöli? Ugyanez lenne...
Ennyit a potenciális hatékonyságról.

Mikor hazafelé vittem Bencét és rohangált a pitypangok között, eszembe jutott, hogy reggel meeeeennnnnnyire, de mennyire fájt a lába! Hogy hogy sántított, szinte majd' belehalt! Szegénykém, mit hitt vajon, hány napig tud még kitalálni olyasmit, ami miatt a szerencsétlen anyja nem viszi iskolába?

És akkor az anyja menjen allergiás asztmával szemétszedési közmunkára napi 8 órára, majd' egy évre... mit kezdenék én már ezekkel az iskolai problémákkal? Hogy osztódnék egy szülőire, amikor az kétemberes? Hogy dönteném el, mi van a háttérben, ha a gyerek nem árulja el? Mi lenne az igazi betegségeknél, szüneteknél, tanári értekezletes nincs tanítás-napokon? Vagy például most, 20-án egyszerűen: sztrájkolnak. Ha lehet, ne menjenek a kölykök. És ha nekem akkorra van időpontom akárhova, vagy mennék anyámhoz, munkaügyi kp.-ba, akkor minden le van tojva? Nyári szünet, őszi szünet, téli szünet, tavaszi szünet?

Én azt mondom, úgy érzem, nekem valahogy, félig-meddig egyedül sikerült felnevelnem két gyereket. Munka, túlórák és itthoni munkák (NEM csupán a kötelező házimunkára gondolok, hanem mellék-, másod-, alkalmi melók, túlórák, akkoriban gmk-s hétvégi munkák) mellett! Nekem valahogy már ez mostanra elég volt. Szívesen segítek, de nem akarom átvállalni egy anya feladatát és nem akarok már valahogy örökre harmadhegedűs lenni. Nyugalmat szeretnék, elég volt...