Ildikóval megbeszéltük ezt a kiállítást. Bár a megnyitóról lemaradtunk, de szerintem nem is baj. Itt így csak mi voltunk gyakorlatilag a helyszínen, nem kellett másokat kerülgetni fotózáskor.
Elmondanám, hogy még így sem egyszerű a legtöbb gobelint fotózni az üveg vagy műanyaglap visszatükröződése miatt, néha úgy kellett kitapasztalni, melyik ferde szögből lehet csillanás nélkül fotózni; na most, ha még egy csomó ember "útban van" vagy belóg, igen nehéz lett volna mintegy 61 munkát lefotózni tükröződés nélkül.
A kiállítási tudnivalók fenti képen, kinagyítva olvashatók.
Nehezen tudnék helyezést, (szubjektív) rangsort felállítani a munkák között, mert -- előrevetítve -- fantasztikus esztétikai élmény volt valamennyi kézimunka. Tényleg gyönyörűek, le a kalappal minden résztvevő előtt.
Elragadtatás szempontjából van, aki a virágokra esküszik vagy a konkrét festmények másolataira, én a tájképekre vagy az elvontabb, modernebb, (számomra) különlegesebb témákra szavazok. Nagyon tetszenek az ún. árnyképek is.
Nem mondom, tényleg nagyon szépek a virágképek, de tudom, hogy hímzés szempontjából nekem nem lenne feltétlenül izgalmasabb egy óriási virágkép, vagy akár egy kisebb sem, mint egy eseménydús életkép vagy egy részletes tájkép. Nyilván, mert ízlések és pofonok...
Néhány kép a többi ember általi csúcshelyezettekből (melyekből a virágok közül nekem a második volt a legéteribb):
Vagy a festményalapokból, melyek valóban mind-mind nagyon szépek (kedveltjeim leginkább a Muchák és a Hermelines hölgy):
Néhány gyönyörű tájkép:
És néhány kuriózum az én szemszögemből:
A kedvencek között egynek alkotójával is találkoztunk:
A kiállítás után Ildikónak még könyvtári dolga is volt, keresett egy könyvet, majd beiratkozott...
Ezután meghívott a Gara cukrászdába, ahol úgymond, megebédeltünk:
Hazafelé a Tócósban fotóztam némi tavaszt, majd Ildikó megmutatta az Angyalföld téren a kerítésbaglyot:
Kellemes nap volt, annyi tény.:)
És még egy kép a majdnem teljesség kedvéért:
Bejegyzések
Nagyon szépek! Jó lehetett a kiállítás-
VálaszTörlés