Odafelé két olyan fát is megörökítettem rengeteg fotón, melyet eddig az idén még nem fotóztam. Ez talán japán birs, mely minden évben elkápráztat, annyira gyönyörűséges!
Ez a másik szintén dekoratív, eddig az idén nem sokat láttam még ebből sem:
Persze anyám kertjében is volt mit fotózni! Csodálatosak a virágzó fák ott is; de amúgy is olyan szemnyugtató szétnézni az egész kertben; néhol ibolyatenger üdíti a szemet, de vannak jácintok, nárciszok, és virágzanak a primulák is. Hamarosan tulipántenger lesz! Jó így tavasszal látni a rendbe hozott kertet -- anyám segítője metszegetett, kisebbik unokahúgom pedig múlt héten hatalmas lelkesedéssel felásta a kert ásandó részeit.
Sokat beszélgettünk; most nem volt túl jól anyám, nagyon nehezen ment, szédült is. Nem győztem korholni, hogy ha rosszul érzi magát, minek kezd el sütögetni... mert természetesen 6 tepsi krumplis pogácsát sütött ki, hogy aztán majd szétosztogassa a család minden tagjának...
Egyhavi száraz kenyeret-kenyérhéjat vittem kosárban és egy nagy szatyorban; hogy ne menjen kárba, folyamatosan megszárítottuk otthon. Anyám ebből több alkalommal tud a szomszéd kutyáknak kaját csinálni. Most is rettenetesen várták már...
A kosarakat természetesen nem üresen vittem haza. Pogácsán kívül pár üveg befőttel is gazdagabb lettem, de anyám még sokkal többet rám sózna, ha nem gyalog kellene cepelnem... Hát igen, többek között ilyenkor is rengeteget számíthatna egy jármű, de ez már ebben az életemben nem igazán fog változni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése