De még a Calcium és a D3 is...

Voltam a soron következő reuma-előjegyzésemen.
Már mikor az időpontomat kértem, kiderült, hogy akihez eddig jártam (többé-kevésbé, ha épp nem helyettesítették), nem rendel (minden valószínűség szerint nyugdíjba ment); úgyhogy fogalmam sem volt, kihez osztanak be.
Lehet, hogy nagy szerencsém volt ezzel, hogy másik orvoshoz, egy hölgyhöz kerültem, ugyanis megtudtam, hogy így, ahogy én most szedem a Protelost, az semmit nem ér! (És már így szedem 4 hónapja...)
A doktornő sokkal közlékenyebb volt, mint eddigi tapasztalataim, és elmondta, hogy nagy szükség van Calcium- és D3-bevitelre is, enélkül akár ne is szedjem a Protelost.
Kicsit letört a tudat, hogy úristen, nem elég ez az eddig szedett sok gyóccer, most még tartsak számon 3x200 g, félujjnyi Calciumot... mert mondjuk, a D3 a picisége és napi egyszerisége következtében nem annyira lehetetlen, de akkor is... hajlamos vagyok ennyi beszednivalót nem annyira tolerálni...
Meg hát agy kell hozzá, mert jegyezzem meg, melyiket hogyan, mi előtt, mi után mennyi idővel lehet és minek közeli társaságában nem lehet -- az ember másból sem áll ki, mint hogy minden percben a megfelelő gyóccerezéséről gondoskodjon. Meg hát milyen jó lenne csak úgy nyeldekelni tudni bármit is, mint már azt oly sokszor irigyeltem másoktól, nagy gyóccerezések idején! Ezer szerencse, hogy a Calciumot fel is lehet oldani annak, aki nem kompatíbilis a nyeldekléssel és nem kevésbé hányingeres... ja, és nincs íze. De akkor is... háromszor!
Valamint különös tekintettel a betegségre mesélt a megfelelő táplálkozásról is, illetve kaptam mozgásterápiás füzetet is. A táplálkozásnak persze még akkor utánanéztem, amikor kiderült a kórom; meg aztán volt fogalmam, mert igaz, hogy jóval idősebben, de a nagynéném is ebben szenvedett, márpedig ő mindig minden orvosi tanácsot kiválóan betartott. Lényeg, hogy rám is ragadt valami a tejtermékek, olajos magvak és gyümölcsök forszírozásából, még ha nem is igazán mindig tudom betartani.