Húsvéti cica

Húsvéttal elérkezett Istvánhoz a nyuszi ajándéka.
Egy kiscica, mindössze 6-7 hónapos, mentett teknőc lánycica. Aki ugyan nem fogja Pocakot pótolni, mert aki 11 éven keresztül életünk egyik "alkotóeleme" volt, azt nem lehet pótolni. Pocak a gazdája emlékeiben, szívében él tovább. Aki most érkezett, az nem a Pocak szerepét hivatott betölteni, ő egy másik, újabb cica, aki az idő múlásával talán újra belopja, de önmagát gazdája szívébe; és talán Amazonka életébe is visz egy kis színt: egy újabb társat. Reméljük, így lesz.
István bátyjáék segítettek egy cicamentő hölgynek a tapolcai vasútállomásról menteni ezt a cicát, így ő is szinte első kézből kapott hírt a dologról és egyben ajánlatról. Volt egy kis ideje átgondolni a dolgot, ezalatt a cica orvosnál is járt és ivartalaníttatták is...
Egyelőre az ismerkedés fázisában vannak, mely az én két macskám ismerkedéséhez képest nem rosszabb, sőt. Remélem, minden rendben lesz náluk, velük...
És mivel a szeretet soha nem fogy el, ha adjuk, csak nőhet; lehet bízni benne, hogy ők hárman is ugyanazt a szeretetteli triót fogják alkotni, mint anno Pocak idejében...