Családfakutatás címén

Annak idején én kezdtem el, és büszkék voltunk magunkra, mikor Szilvi gimis korában úgy vagy 35 fő körüli létszámmal megcsináltam a családfánkat, mert lányomnak az volt a házi feladata. Emlékszem, mikor lelkendezte, hogy megdicsérték, mert ő vitte a legbővebb családfát...
Azóta is nyomozgattam, jegyzetelgettem időnként buzgón, de jómagam megrekedtem a család és rokonság legidősebb tagjainak elmondásai és náluk fellelhető régi okiratok, anyakönyvi okmányok által leszűrt adatoknál.
Szilvinél a késztetés aktívabban jelentkezett, így, mikor életkörülményei úgy adódtak, felkereste a békési levéltárat, ahol vagy 4-5 órát töltött kutatással. Ingyenes ez a lehetőség, s ott még bejelentkezni sem kellett, ottjártakor egyszerűen bement, s a levéltárosok nagyon kedvesek, segítőkészek voltak vele. Nagy élmény volt neki látni a múlt század legelejéről származó, művészien szép kalligrafikus betűkkel teleírt eredeti okmányokat születésekről, házasságkötésekről és halálozásról... miközben mindent buzgón jegyzetelt, s egy teleírt füzettel jött ki onnan a végén. Otthon rendszerezte -- imádja az ilyesmit! --, s mikor legközelebb nála jártam, már legalább 2 db A3-as volt összeragasztva, akkora volt a családfánk.
Ez folytatódott tavaly nyáron, amikor anyámnál az apai nagyapám iratai között találtunk egy rahedli elbarnult iratot, nemcsak a nagyapám közvetlen családjabeliekét, de elszármazott rokonokét és azok leszármazottaiakét is -- hogy hogy kerültek oda és miért? --, szóval nagy volt az öröm.
Innentől jött a MyHeritage oldal a neten, ahol nyitottam és elkezdtem feltölteni a már meglévő családfát. Ezt időnként Szilvi folytatta és kiegészítgette. Nagyon élveztük, mert sok mindenre kiterjedő "szórakozás" ez, akár személyenként rengeteg adattal és fotókkal bővíthető. Egyszóval igen jól leköti az embert, aki szeret ilyesmivel bíbelődni.
Amikor minden meglévő kutatási anyag fent volt, csodálkozva láttuk, hogy már bőven 100 név fölött járunk... az oldal pedig csak 200 névig ingyenes. Azt gondoltuk, á, úgysem lesz az annyi soha!
De soha ne mondjuk azt, hogy soha! Ugyanis, amikor Szilvi a nem túl sok internetezési lehetőséggel tölthető idejét (nincs saját gépe, egy gépen netezünk, amely a potenciális munkagépem is a saját szobámban; plusz egyedülálló anya lévén Bencus mellett se igazán tudna, ha az itthon van) azzal kezdte tölteni, hogy a böngészőben kutatta a levéltárakat, akkor meglepő dolgokra bukkant: több helyről is szedegetheti össze a tényeket, kutathatja a gyökereket. Nem is tudtam a lehetőségről, és fantasztikus volt látni az életben sosem látott, rég meghalt rokonok születési, házassági, halálozási iratait, sőt, még újságbeli gyászjelentések eredetijére is bukkantunk bőven!
Az ember nem is gondolná, milyen láz tudja elfogni, amikor talál valamit, akár csak egyetlen nevet is. Amit már majdnem körbeleng a bizonyosság 1-2 alátámasztással, hogy igen, ő is rokon! És ez készteti, hogy tovább, egyre tovább, csak keresni, kutatni!
Nem is gondolnánk, hány megszállott ember van, aki családfákat kutat. Sőt, olyanokat felkutat, fizikailag utánajár, lefotóz, amelyek nem is kapcsolódnak a saját családjához, hanem mert... egyszerűen imádja ezt a rítust, és nagy élvezettel kutat akár idegen családfákat is. Aztán többéves kutatásának eredményét felteszi a netre, így a többieknek, kik érdeklődnek, már nem kell végigjárniuk azt a küzdelmes kutatási utat, amit egy ember már végigjárt, hanem ha szerencsénk van, elég csak a készre rábukkanni, beazonosítani, átlátni és magunknak elraktározni. Van, aki lezárja nyomozási eredményét, és az érdeklődőknek pénzért lehet bejutni ahhoz, hogy eredményre bukkanhasson (vagy sem); de van, aki nagylelkűen a világ elé tárja -- vigye, akinek szüksége van rá, miért is ne?
Hogy egyetlen ágat és érdekességet emeljek ki, most ott tartunk, hogy az az Ercsey Julianna, akit eddig is tudtunk, hogy az apai dédnagyanyám volt, s akiről az apám anno sokat mesélt; ugyanabba az ágba tartozó leszármazott, mint az a Nagyszalontán, 1818. május 1-jén született Ercsey Julianna, akit 1840-ben Arany János vett feleségül. A két azonos nevű asszony között nyilván jónéhány generáció van (majd Szilvitől megkérdezem, mennyi, mielőtt beírnám; ő keni-vágja!). Az Ercsey-ág a legjelentősebb és legkiterjedőbb eredmény a kutatásban, de a többivel is jól haladtunk. Már nem tudunk annyi papírt összeragasztani, hogy elférjen egy szoba szabad területén a családfa... Már kinőttük a MyHeritage ingyenes családfakutató területét (240 főig engedte), és folyamatosan beszélnének rá a Premierre, ami előfizetéses, de erről természetesen lemondunk. Szilvi megpróbálja több családfa-oldalon elhelyezni a különböző családterületeket. Én itt már őrá hagyom a fonalat végképp...
Mivel Szilvi több családfa-kutatói fórumban is otthon van olvasóként, így megtudta azt is, hogy a mi családunk apai ágának nagyon sok tagja a hajdúböszörményi temetőben nyugszik. Hajdúböszörmény Debrecentől 20 km...
Tehát mi következik ebből, alapul véve a megszállottságunkat?:))
Ezért írtam ezt az előzetest...