Bevallás feladva

Ma feladtam az adóbevallásomat az anyáméval együtt. Hálisten, ezen is túlvagyok, pedig ilyen laposkúszás-hozamú év még nem volt, amikor mégis ennyi felől kellett "begyűjteni" apróságokat, melyeknek aztán felét be sem kellett vallani. Kizárólag az első negyedévben volt adóköteles munkanélküli segélyem, mely a megkapás pillanatában már le is adózott, de azért bevallást kellett készíteni.
Nem kellett viszont a szoc. segélyről (amiről még igazolás sem jött, csak én buzgómócsingoskodtam vele, hogy kiszámoltam, mennyi) és az egyszerűsített foglalkoztatásról sem, ez utóbbinak megvan a felső határa, ameddig nem adózik és egyben bevallásmentes, és ennek a felső határnak a töredékét sem értem el.
Ugyanígy anyukámnak a nyugdíjáról sem kellett -- nem is volt hol -- vallani, az egyértelműen nem adózik, csak az E. kiadónak végzett tördelést, az egyedi megbízást kellett bevallani, mely szintén adózott összeg volt.
A tavalyi könyvelőmhöz mentem és vittem el a cuccokat, pár hétig nála volt, miközben megnyugtattam, hogy abszolút ráér, hiszen neki épp ezidőkben nagyon összejött mindenféle gond. Közben néha tartottuk a kapcsolatot, s mint kiderült, túl lelkiismeretes vagyok, pláne ennyi éhbér-jövedelemhez viszonyítva.
A végén kétszer is megfordultam nála kiadós beszélgetések kíséretében, mert egy név el lett rontva, amit már csak otthon vettem észre. Persze nagyon készségesen és azonnal kijavította és újraprintelte, s szerencsére közel lakunk egymáshoz.
Végül is megelégedhettem az eredménnyel, és Marika roppant méltányos, szinte csak képletes összeget kért a két bevallásért.
Szilvinek a volt anyósa szokta készíteni a bevallását, de (sajnos) az idén neki abszolút nem is kellett...