Vekeri-tó

A Vekeri-tó Debrecentől nagyjából 8-10 km-nyire van, attól függ, hogy a városközpontból vagy a Tócósból nézzük-e a távolságot. Jellegzetes nyírségi táj ez, futóhomokdombokkal, tavakkal, erekkel, homoki tölgyesekkel, rétekkel öleli félkörívbe a város keleti szélét. Az itteniek kedvelt pihenőközpontja az 52 hektárnyi terület, melyből 12 hektár vízfelület.

Erdőspuszta területén - melyhez hozzátartozik Bánk, a Fancsikai-tavak, a Hármashegyalja - több kilátó áll - régebben 5-6-ot is megszámoltunk és "megmásztunk", mára nem tudom biztosan, legalább kétszer leégett pl. a legnagyobb, sajnos, látni is sikerült a szenes maradványokat... hogy helyrehozták-e utoljára, még nem láttam. E kilátókról gyönyörködhetünk Erdőspusztában. Értékes növény- és állatvilága miatt természetvédelmi környezet.

A 70-es évek elején kezdték tudatosan alakítani a tájrészt, emlékszem, én is 76-ban jártam ott először, akkori munkahelyi közösségemmel. Vannak, akik szinte heti rendszerességgel oda járnak, bár most éppen nem a virágkorát éli a hely, eléggé lepusztult a szolgáltatás, mindenesetre volt már ennél fényesebb korszaka is a kirándulóközpontnak.

Többször is ellátogattunk arra, emlékszem, biciklitúrák alkalmával, szintén kisebb munkahelyi csapattal, ahol napoztunk a fancsikai tavaknál, szalonnát sütöttünk, csápoltuk a szúnyogokat.

Aztán jártunk arra később, gyerekeim kiskorában, bő évtizedes autós időszakban, igen sűrűn, ekkor évente többször is. Télen a vastagra fagyott tavakon csúszkáltunk, volt, hogy gyönyörű szikrázó napsütésben, szilveszter napján mentünk ki, fantasztikusan jólesett a séta a ropogó hóban - nekünk akkor ez volt az óévbúcsúztató, nem pedig holmi buli.

A Vekeri-tavon csónakáztunk sokat, így jártuk be a nagy kiterjedésű, ám nem kerek tó mindenféle kanyarulatát - füzek alatt, híd alatt -, ragyogóan lehetett közben fotózni a tájat. A csónakház körül akkoriban szolgáltatások egész hosszú sora állt a parton, és 90 körül szinte hemzsegett a nép egy-egy hétvégén; alig lehetett helyet találni a már leteregetett pokrócok között, ha az ember kicsit ücsörögni vagy napozni akart.

Manapság is előfordul, hogy véletlenül eljutok arra, ha valami autós ismerősnek eszébe jut, hogy mászkáljunk, fotózzunk ott egyet, nézzünk körül. Tavaly is így jutottam el - az ember ilyenkor jókat nosztalgiázik és időnként déja-vu érzése van...