Azt is díjazom a Kedves tulajdonságaiban, hogy soha nem csodálkozik az emberiség nagy része szerint bizonyára szokatlan hóbortjaimon, kívánságaimon, ötleteimen. Ez annál is inkább így van, mert volt már, hogy ő vetett fel hasonló bohémságokat. Bizonyára azért, mert valamilyen szinten ő is ilyen. Lelkünkben megőriztük a gyermeket, s ez nagyon jól van így, remélem, így is marad!
Gondjainkat, problémáinkat nyilván ugyanúgy meg kell oldanunk, s az életben magunknak kell helyt állnunk, időnként és többnyire támasz nélkül. De mennyire lenne ez másképpen, ha nem ápolgatnánk odabent azt a kicsi, pihe-puha örömökre vágyó gyermeket? A kettő nem zárja ki egymást!
Rövid ideig eleinte nemigen mertem volna hasonlókkal jönni, míg valamennyire meg nem ismertem, utána már bezzeg bátran, tudom, hogy nem nevet ki, nem néz rám - vagy az égre - furcsán, szemeit forgatva. Partner bármilyen hülyeségemben.
Hogy mikről beszélek? Hát például arról, hogy lefotózok mindenféle oroszlánnal, sárkánnyal vagy cicával összefüggő dolgot. De mivel máshol élünk, ezért az ilyet, hogy Aranyoroszlán gyógyszertár, Vörös Oroszlán teaház stb., egyedül fotóztam le, néha pusztán csak a fotó kedvéért elzarándokolva bizonyos helyekre, felvállalva, hogy furcsán nézhetnek rám az emberek.
Most speciel arról van szó, hogy elkezdtünk a neten keresztül Budapest térképén olyan nevű utcákat keresni, amelyek nekünk mondanak/jelentenek valamit.
Így vasárnap, mivel már félnapos programra nem volt idő, csak 1-2 órásra, rövid úton csak azért kivillamosoztunk a Józsefvárosba, a nyóckerbe, hogy megkeressük a Magdolna utcát, mely a Szűz utcából nyílik - ez tudvalevő mindkettőnk csillagjegye! -, feltételezve, hogy akkor közös sarkuk van, és látszik mindkét utcanévtábla.:))
Na most hab lett a tortán, hogy ettől a saroktól pár méterre a Szűz utcán felfedeztünk egy sárkányos(!!!)-váras(!!! - szintén egy mániám: a várak!) emléktáblát, melyet Kacsóh Pongrác zeneszerző és János vitéz dalműve emlékére emeltek...
És szinte ezzel szemben egy földszinti nyitott ablak külső párkányán ülő teknőc kiscicának is örülhettünk.
Mindennek és bármilyen hasonló dolognak én gyerekmódon tudok örülni, és párom ebben semmi különöset nem talál, sőt, ő is élvezi és velem örül - ez hihetetlen!:)))
Az elmúlt közös évekre visszanézve számtalan ilyen dologra emlékezhetünk. Jó, tudom, akik évente legalább egyszer egzotikus utakra mennek, azoknak ez tisztára nevetséges. De megkockáztatom, hogy számunkra ezek, az élet apró örömei talán többet jelentenek, mint másoknak a büszkélkednivaló, jelentőségteljes üdülések-nyaralások-utazások. Van, aki pár tőmondattal lezárja a beszámolót egy-egy ilyen út után, ami abban merül ki, milyen volt a szálloda és a kaja, valamint a tenger hőmérséklete. Én meg egy-két utcanévtábla-fotózásból blogot írok.
Nem bírom megállni kacagás nélkül!:)) Lehet, MI nem vagyunk jól összerakva, ám a mi életünk ezekkel az apróbb örömökkel van tele...
Nem bírom megállni kacagás nélkül!:)) Lehet, MI nem vagyunk jól összerakva, ám a mi életünk ezekkel az apróbb örömökkel van tele...
S még egy kis ízelítő Józsefvárosból:
Bejegyzések
Sokat is érnek azak az apró örömök! Ezek teszik széppé az életet! És ha ehhez társat talál az ember az már maga a csoda! :)
VálaszTörlésEz így van, ráadásul meg merném kockáztatni, hogy sokan hazajönnek a Nagy Messziből, és nem ugrálnak a boldogságtól, nem tudnak nemhogy apró örömökről, de nagyokról sem olyan nagyon beszámolni... csak kb. olyan szinten, mint hogy én, mondjuk, voltam a sarki közértben.:)
VálaszTörlés