Fél nyolcra húztam az órát, mivel volt vagy 2 óra, hogy lefeküdtem, nem biztos, hogy felébredtem volna időben. Ugyanis felajánlottam anyámnak, hogy megyek hozzá, hogy segítsek a karácsonyi ebéd előtt. Elhárította, bagatellizálta az egészet, majd másnap meggondolta, és felhívott, hogy mégiscsak jó lenne, ha elmennék.
Örültem, hogy beleegyezett, nem lettem volna nyugodt, ha nem. Készülődtem, pakolásztam, elvégeztem itthon is a reggeli teendőket, majd 10 órakor indultam hozzá.
Vittem a doboz szendvicset, göngyöleget és szárazkenyér-csomagokat; és hát az ajándékaimat. (Két hosszú ujjú pólópulcsi, két kávé, egy óriás rizses csoki. Dani mobilfeltöltést intézett, Szilvi pedig sok hasznos dolgot, édességeket, rejtvényújságokat vitt, és az aloé vera sprayt fog hozni.)
Szép napos, hideg idő volt. Fél 11-re odaértem, és láttam, hogy ennél jobb döntés nem is születhetett volna. Sehogyan sem lett volna kész 1 órára! Őszintén szólva, mikor megláttam, hogy áll, még abban sem bíztam, hogy ketten készen leszünk mindennel, amit akartunk.
Először mindenesetre át kellett mennem a kisboltba -- milyen mázli, hogy itt van az az örökké nyitva tartó kisbót! -- egy tortabevonóért. Mert ugye, minden előzetes tiltakozásunk ellenére minimum két süteményt sütni kellett, és a meglévő tortabevonót már elhasználta a zserbóra...
Ezután láttam, hogy ki van sütve egy rakás palacsinta, valamint megvan a darált húsos töltelék. Turbóra kapcsoltam magam, és elkezdtem betölteni, behajtogatni a palacsintákat, majd bepanírozni. Kicsit beszakadt a hátam, mire végeztem, de igazán nagyon siettem, hiszen még rengeteg teendő volt.
Ketten kinyitottuk a szobaasztalt, majd anyám elkezdte vasalni az ünnepi abroszt rája.
Én pedig ezalatt elkezdtem gyűjtögetni az evőeszközöket, tányérokat. Anyám szedte elő az étkészletet, mert mindenképp át akartam mosni azokat, mint ahogy az evőeszközöket, poharakat is. Végül közösen csináltuk. Utána behordtam a cuccokat sorban a szobába, megterítettem, amiket előre be lehetett vinni, azokat megejtettem.
Anyám sütötte a húsos palacsintákat, én pedig elkezdtem súrolni az ajtókat, ajtófélfákat, kapcsolókat... Tudtam, hogy nyilván a kutyának sem fog feltűnni, de ilyenekre anyámnak nem jutott ideje.
Egy órától egy negyedórán belül megjöttek unokahúgaim és Dani.
Fél 2 után felhívtam Szilvit, hogy mifene van. Nyilván ő jön legkésőbb. Bencust délben vitték tudtommal el a nagynéniék, de mint megtudtam, késtek, mert a buszok nem úgy járnak, mint ahogy máskor. Utána ő még nyilván pakolászott és csomagolt... szóval még el sem indult.
Mivel készen lett a kaja, nem akartuk, hogy kihűljön, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy Szilvi majd bekapcsolódik, egészen biztosan nem fog megsértődni, ha megkezdjük az ebédet.
Hát igen, volt már fél 3 is, mire megérkezett, de végül is hamar olyan lett a hangulat, mintha kezdettől itt lenne.
Csirkeszárnyas borsógulyásleves volt sok zöldséggel, majd töltött káposzta, és a húsos palacsinta rántva. Aztán még a kétféle sütemény, a zserbó és egy másik finomság, valami grízes csokis süti.
Az ifjúság nagyon aktívan beszélgetett és szórakozott, persze én sem éreztem kirekesztve magam, oda-vissza kölcsönösen érdekeltük egymást unokahúgaimmal. Én közben sokat sasszéztam ki-be a tálakkal, tányérokkal, anyám meg kint állta a sarat. Ő soha életében le nem ült az asztalhoz ilyenkor, pedig nálunk aztán sok-sok évtizeden keresztül voltak ám nagy vasárnapi ebédek...
De ahol nincs összkomfort, ott bizony állandó a sok kiegészítő mozzanat, mint fával tüzelés, vízmelegítések és folyamatos vájdlingban való mosogatások.
Mikor anyám végre leült velünk, akkor mindenki felköszöntötte karácsony alkalmából, és sorra bontogatta az ajándékokat, örült nekik. Azt mondta, azért bírta az egész napot, mert ezt a kis időt ülve töltötte, pihenés gyanánt szolgált neki. Hát, mindenesetre le a kalappal...!
Volt sör, üdítők, alkoholmentes sör, kávé is.
Mind a két cica képviseltette magát, aminek Móni különösen örvendett. Marci elsősorban sokszor megjelent, ő olyan kinti cica, aki bent még gyakrabban tartózkodik, és óránként ki és be járkál. A Kisboszi hosszabban van kint, és külön kegy, ha bejön. Ha valaki itt van, akkor meg, mint tudjuk, elkerüli a házat. Ennek ellenére egyszer mégiscsak bejött, és akkor anyám nem engedte ki jó darabig. Mind a kettőt sikerült nekem is, Móninak is meggyomrozni.
Dani csinált szelfiket, szerencsére olyat is, amelyen mindannyian rajta vagyunk.😊
Indulás előtt legalább egy órát pakolt anyám, mi is segítettünk, már követni alig lehetett, hogy mindenki kapjon mindenből, ki mit pakolt már el stb.
Közben kirámoltunk a szobából, rendet raktunk, összecsuktuk az asztalt, összepakoltunk Mamu ágyán, hogy ha szegény megszabadult tőlünk, le tudjon feküdni.
Már indulásra készen Dani még csinált az ifjúságról néhány szelfit.
Móniék kocsival jöttek, és most búcsúzás után gyakorlatilag szinte 5 perc alatt otthon is voltunk, mert minket is elvittek. Kivéve persze szegény Dánielt, aki biciklivel volt...
Végül is nagyon jól sikerült ez a buli, remek jó hangulat volt, s a kocsiban hazafelé nem győztek áradozni a lányok.
Daninak még volt egy útja. Ugyanis az történt, hogy PONT az aloé vera sprayt hagyta Szilvi otthon, amit ő tervezett még vinni anyámnak, és a legfontosabb lett volna. Dani jó gyerek, és ragaszkodott hozzá, hogy hazaérkezés után idejön az aloé sprayért, és pluszban még egyszer eltekert anyámhoz, hogy odaadhassa...
Bejegyzések
