A szombat elég húzós nap volt annak ellenére, hogy nem keltem korán és ki sem tettem a lábam.
Megállapítottam, hogy erre a hónapra tök felesleges volt megvenni még a nyugdíjas bérletet is...
Ágyneműáthúzással kezdtem, így a Dani kevés fehér, még mosatlan holmiját ki tudtam egészíteni és mosni egy géppel.
Ezután vagy egy órát kínlódtam az e-bankkal, míg nagy nehezen megtaláltam azt a konkrétumot, hogy hogyan kell az újonnan küldött kártyát aktiválnom. Pedig amúgy tök egyszerű, amennyiben az ember megtalálja!
Itt a gond a nem találás volt, mert a levélben csak az első menüpontot írták, hogy aztán onnan hova menjek, hát hiába mentem én végig az almenüpontokon, sehol nem találtam.
Aztán egyszer úgy akartam az előző helyre menni, hogy visszanyilat használtam, errefel kirakott az e-bankból. És persze párszor hiába próbálkoztam, nem engedett vissza, illetve nem adott új jelszót az istennek sem. Már kezdtem aggódni, hogy problémás lesz a helyzet, aztán inkább kivártam kissé.
Teregetés után újra megpróbáltam bemenni, akkor már adott jelszót, bemehettem.
A levélbeli menüpont adott volt, no, itt próbálgattam összevissza keresgélni, roppant vigyáztam arra, hogy visszanyilat nehogy használni merészeljek.
Végre aztán rábukkantam, és mindkét kártyám ott volt egymás alatt, csak még az előző volt aktív.
A passzív, immáron érintős új kártya halványabb volt, de minden adata rajta volt, szóval nekem külön a világon semmit nem kellett megadni, csak rákattanni az aktiválásra. Ennyi volt az egész...
Nagy kő esett le, hogy végre megcsináltam, mert a régi kártyám már csak e hónapban lett volna használható.
Neteztem, írtam válaszokat, felraktam olyan oldalra verset, ahova szoktam, plusz írtam is egy verset.
Danival cseteltünk még tegnap, és én eleve vasárnapot javasoltam neki az anyámhoz menésre, mivel szombaton dolgozni szokott. De kiderült, hogy ez most állítólag le van dolgozva, úgyhogy ő most nem halogatta volna a dolgot vasárnapig, hanem számomra szokatlan módon a szombatot javasolta.
Egyébként hálisten, mert így jobb mindenkinek szerintem.
Abban maradtunk, hogy 5 körül jön, mert anyámmal is telefonált, és neki is itt-körüli időpontot mondott.
Közben úgy negyed kettő körül jöttek Bencéért, Szilvi már le is vitte bőgve a gyereket fél kettőre, mert egyrészt ez a rengeteg öltözés, másrészt nem találták azt a zenélős korongokkal működő qrvadrága karórát, amit nagynéniék karácsonyra vettek Bencének... Akciósan ugyan, de még úgy is 6000 vagy hány Ft volt... Utolsó percben jutott eszébe, hogy vinné, mert Szilvi szerint ő maga volt olyan hülye, hogy már indulni kellett volna lefele, mikor még ő megkérdezte, hogy nem akar-e még valamit vinni, persze Bencének eszébe jutott ez az óra -- ami egyébként amilyen drága volt, annyira nem is használja a gyerek, mert nagyon hangos... annyi pénzért már azért legalább hangot lehetne rajta állítani, nem?
Persze nem találták, mert valahogy úgy eltették, hogy a dzsumbujban nem lett meg, meg állítólag néha magától is megszólalt, és azért kellett jól eltenni... Bence azért akarta most pont ezt elvinni, mert jószívű gyerek, és tudta, hogy nagynéniék ezt drága pénzért vették -- tehát lássák, hogy használja... Ez a dolog egyébként meghaladja a korát, hogy ilyesmikre is gondol.
(Egyébként utána meglett az óra, és Szilvi írt is sms-t hozzájuk, hogy meglett az óra, Bence ne aggódjon...)
Na, akkor én elkezdtem gyorsan főzni, hogy készen legyek, mire Dani jön. Apró fasírtokat csináltam, így jó sok lett nyilván, de mi így szeretjük. Gondolkoztam tojásos egybefasírton is, de aztán végül mégiscsak emellett döntöttem. Tört krumplit rittyentettem hozzá. Eleve úgy szedegettem kifelé, hogy az első serpenyővel majdnem el is ment osztásra, mert egyrészt én eszegettem, másrészt Haramia is megevett vagy két kicsit, természetesen apróra vágva; harmadrészt kiraktam két alufólia-darabot, és 6-7 db-okat azokra raktam: anyámnak és Daninak. Nem mintha anyámnak nem lenne mit enni, de tudom, hogy mindig jobban ízlik a másé.
Közben anyám felhívott, hogy volt-e itt öcsém a bejglikkel. Mondom, nem; miféle bejgli...? Hát mert ő nem karácsonykor sütött, hanem most, és hát felét öcsémnek magának, felét meg általa a nekem való átadásra küldte.
Közben persze sült a fasírt, mondtam, hogy Dani már bármikor jöhet, majd visszahívom, mert most ki kell szedni...
Épp kiszedegettem az utolsókat is, mikor Dani csengetett. Úgy döntött, hogy most még nem anyámhoz megy, hanem a maga dolgát intézi el, tehát gyalog jött. Így ettől függetlenül berámoltuk a hátizsákba mindazt, amit anyámnak küldök: dobozok, befőttes üvegek, 2 zacskó száraz kenyér, egy adag kimaradt régi tepertő (megkérdeztem előtte anyámat, hogy tudja-e mire használni -- ha más nem, madaraknak kirakni), neki a fasírtkóstoló.
Daninak pedig egy doboz slambuc, a fasírtadag, valamint vitte a zsák tiszta ruhát.
Ezek után csengetés: öcsém jött, mert ugyanis anyámnak ő szokott a fahozatásban segíteni, és olyankor ő is ott van, mikor érkezik a fa. Délelőtt vitték a fát, öcsém be is állította egyelőre a 30 mázsa fát a kamra oldalához, letakarták stb., és akkor adta anyám oda neki a háromféle beiglit, hogy felét "dobja be" nekünk.
No, ez a "bedobás" most jött el, de öcsém már ment is, mert aszongya, még ma éjszakára megy dolgozni.
Ezután felhívtam anyámat, hogy ott van-e már Dani, mert közben volt itt és előbb hazament a saját cuccaival is, majd onnan biciklivel megy hozzá. Mondta, hogy még nincs ott. Mondtam azt is, hogy öcsém viszont meghozta a bejglit... Közben hallottam, hogy megérkezett hozzá Dani...
Na végre tudtam pár falatot normálisan enni is, meg olvastam, miközben Szilvi bement a géphez, onnan leveleztek FB-on a gyerek apjával, mert az kérdéseket tett fel a házi feladatokkal kapcsolatban. S ha nem telefonon írja az sms-t, hanem gépen, akkor egyrészt annyit ír, amennyit akar, mégiscsak ingyír van, míg a mobilról pénzes a dolog.
Anyámtól még Dani felhívott, hogy még mindig van toroskáposzta, kell-e nekem...
Hát, mondom, kellhet éppen, de csak ha már tényleg nem kell anyámnak. Azt hiszem, annál nem gond, ha már egyhetes... :-O
Némi olvasás után megjött Dani.
Hozott egy "vedernyi" pulykaszárnyból készült húslevest grízgaluskával, szárnyrészekkel, sárgarépával; hozta az adag toroskáposztát, hozott vagy 6-7 db vegyes édes, krémes, színes szeletforma sütiket, melyet kilóra árulnak állítólag, és Etelka szokott olyat anyámnak vinni, mert nagyon jó árban adják.
Hozott két pitli zöldborsós rizst, mert elszámolta magát és sokat főzött. Gondoltam, hogy ha tudom, nem csinálok a fasírthoz tört krumplit. De Szilviék köretesek, majd elfogy.
Meg hát megkaptam a támogatást, mivel tegnap volt nyugdíj is, meg a gyógyszer árát, sőt még Szilviék is kaptak jó bizonyítványos+évkezdő négyezer Ft-nyi segítséget. Szerintem ha még fát is vett... inkább nem akarok rágondolni, mennyi pénze maradt.
Ezek után összekészítettem az ittlévő hóeleji csekkeket, plusz nyugdíjas bérletre valót, kiszámoltam, miket kell venni -- pl. Haramjának szószos kaják --, mindent kikészítettem neki hétfőre.
A süteményeket Szilvi szokta felvágni és eldobozolni, én meg a többit nagykeservesen elrámoltam a hűtőbe.
Ahhoz képest, hogy néha mostanában alig volt benne valami Szilvi kóbászain kívül, most meg itt jó sok mindent el kellett pakolni, plusz tegnap is, ma is főztem még én is, de jó...
Szilvi 10-kor befejezte nálam, én még neteztem; majd mivel szólt, hogy negyed 1-kor lesz a Mostohaapa c. thriller, hát úgy készültem az esti mindenféle teendőkkel, hogy készen legyek addigra, mert ez ilyenkor eltart vagy fél 3-ig. Úgy emlékszem, vagy félévnél nem több, mikor láttam ezt a filmet, s most mégis annyira újszerűen hatott, hogy újra végigf*stam az egészet. Természetesen mindenre emlékeztem benne, csak mégis mindig minden jelenet váratlan volt.
Kiadós szombat volt, nem vitás...
2017. január 28., szombat
2017. január 27., péntek
Jégvilág -- Bencus félévije
Mára beszéltük meg anyámmal, hogy egész havi készülődés után megyek -- de a közlekedési jelenségek nem változtak, változatlanul nem mertem kitenni a lábam -- és ő is egyetértett. Iszonyom van az eleséstől, csúszástól. Már a gondolatára is leblokkolok -- mint mikor dolgozni jártam és jegesek voltak a reggelek, viszont sietni kellett volna a buszhoz... hát nem tudtam, mert leginkább pingvin-csiga kereszteződésben való totyogásos csúszkálással, hatalmas erőfeszítéssel tettem meg ezt a legalább buszmegállónyi utat a lakótelepen át az egyetlen buszhoz, ami a munkahelyem felé vitt. Volt, amikor kétméterenként megálltam, és lemeredve néztem körül, hogy na most aztán akkor hogy és miképpen? Borzalmas volt... Tele voltam sokkal, frusztrációval.
Na, most is ezt érezném utcára lépéskor. Sőt mi több: Szilvi, aki közel sem ilyen f*sós jeges utakon csúszkálás terén és még nem volt eltörve semmije, nagy elesésről sem panaszkodott; ő is le van döbbenve és időnként ugyanezt meséli: megáll és bepánikol... és mindennap elmondja úgy mellékesen, hogy hányszor csúszik meg... Oké, ő még nem esik el, viszont nálam egy megcsúszás is szinte egyenlő az eleséssel, mert nem tudom a gerincemet-hátamat olyan hirtelen mozdulattal helyrebillenteni. No, ezek aztán elborzasztanak. Szerencsére mivel amúgy is mennie kell Bencussal -- szerencsére tök közeli iskolába --, a bevásárlás már vele jár a dolgoknak, tehát az ilyesmit le tudom vele rendeztetni.
Lényeg, hogy nem mentem anyámhoz, hosszas telefonálgatásokkal oda jutottunk, hogy megoldjuk a dolgaink cseréjét máshogy. Azt mondja, ott is annyira csúszik minden, hogy ő is zoknit húz a lábbelire, úgy mer kimenni, bottal.
Mikor felmerült, hogy járókerettel tán ki mernék menni:))), Dani is megnyugtatott, hogy szerinte én azzal is ugyanúgy elesnék. A bot meg eszembe se jusson, mert szerintem a bottól miért csúsznék kevésbé?
Ráadásul még hullott is éjjel valami daraszerű hó a jégre, és napközben is. Ez külön jót tesz, különösen a vaksibb emberek számára. Előnyös!
Egyébként itt légvonalban közel van hozzánk a mentőállomás, ezért mi mindig többet halljuk általában a mentőszirénázást, mint a nagy átlag. De mostanában szinte ez a dolog folyamatos...
Múltkor 5 percig néztem ki a konyhaablakon, és ez idő alatt ketten estek el. Egy tizenéves srác, egyedül, simán ment a havas részen, mely alatt fű van, ami mellett a korcsolyázópálya... és hipp-hopp, már földre is került. Persze egész más dolog fiatalon elesni, akkor még az ember legnagyobb problémája, hogy hányan látták, és gumilabdaként pattan felfele. A másik viszont egy idősebb nő volt bottal. Figyeltem: direkt nem ment a piac macskaköves útján, s mikor elhagyta az asztalokat, lement az út mellé a hóba. Tényleg meg van fagyva még a hó is, ha ott is másodperceken belül elesett. Szerencsére ketten is odamentek a járókelők közül és felsegítették...
Anyámhoz és vissza az út mégiscsak 4 km... s ha ez végig ilyen jégpálya, akkor én ezt nem bírom végigcsinálni.
Szilvi mikor hazajön, hatalmas sóhajjal örvendezik, hogy véééééégre egy kis szilárd talaj van a lába alatt. Meg ő is érzi most már, amiket én szoktam neki mesélni, hogy mikor beérek, megállapodok valahol, akkor érzem csak, hogy minden apró izmom is mennyire meg volt feszülve, mikor kezdem kiengedni a begörcsölt sejtjeimet. Most már tudja, miről beszélek.
Mivel Szilvinek felgyűlt jó sok fél szál kolbász -- ugyanis nagynéniék mindig hazaküldik Bencével a meg nem evett kolbászt --, úgy döntöttünk, slambucot csináljak jó sok krumplival és két közepes szál kolbásszal. Még így is kétszer annyi ottmaradt nekik. Így legalább annyi lett, hogy Daninak oda tudtam pakolni előre egy brutál adagot...
Ugyanis azt cseteltük, hogy hétvégén mindenképp rendezi anyámat és engem, egyúttal az ő--én dolgainkat is. Ez több menetes lesz, az biztos. Mindenesetre kaját már fogok tudni neki adni, nemcsak leszedett és összepakolt, megvarrt tiszta ruhát.
Bencus megkapta a félévi bizonyítványt. A ritkán hazahozott és általam talán még sosem látott tájékoztatóba kapták, szöveges értékelésként.
Most is felrakják a FB-ra a bizonyítványokat, szinte versengésszerűen, de nekünk nem nagyon van miért és minek rivalizálni, és nem is nagyon akarunk versengeni azokkal, akiknek kifejezetten csak a kitűnő bizonyítvány a jó; úgyhogy én ettől most eltekintettem.:) Ide viszont mindjárt felrakom, mert itt "magunk között vagyunk"...:DD
Én voltam kitűnő elég sok évig, 6.-ig, de az én gyerekeim pl. nem. Én részükről egy négyes, 4,5-ös bizonyítványnak is tökéletesen örültem. De már az ő idejükben sem voltak számszerű jegyek, viszont ilyen szöveges bizonyítványok sem még -- csak szavakkal írták be az értéket, ami lényegében ugyanaz, mintha számszerű lenne.
Szerintem Bencus, amennyit hiányzott és hiányzik folyton, ahhoz képest nem rossz bizonyítvány ez. Ismerjük a gyerek képességeit meg a hozzáállását, meg hogy hétvégeken folyton ráncigálás van, amellett majd' minden második héten hiányzik minimum 2-3 napokat. Rengeteg a házi, és hiányzáskor nemcsak azt kell bepótolni, hanem az órai munkákat is! Így az a szörnyű, hogy mire vééégre bepótolja a szerencsétlen az utolsó hiányzást és egyenesbe jöhetne, már megint baja van vagy telefonálnak az iskolából... hogy az anyja menjen érte -- szóval addigra megint hiányzik. Így gyerek legyen a talpán, aki kitűnő tudna lenni. (Egyébként egyetlen gyerek, egy kislány kitűnő. Utána a Bencus titulusa következik, azt viszont nem tudom, hogy hányan kapták.) De semmiképp nem rossz, na.:)
Egy csomót gondolkoztam rajta, hogy most akkor mit nézzek hát, miért van kétféle színnel és időnként más-más dolog aláhúzva; Szilvi mondta és így összeraktuk: zölddel volt aláhúzva a kb. negyedéves felmérésük (mert ezek szerint olyan is van), és pirossal a félévi.
Ilyen a bizonyítványa:
Összeredménye:
Na, most is ezt érezném utcára lépéskor. Sőt mi több: Szilvi, aki közel sem ilyen f*sós jeges utakon csúszkálás terén és még nem volt eltörve semmije, nagy elesésről sem panaszkodott; ő is le van döbbenve és időnként ugyanezt meséli: megáll és bepánikol... és mindennap elmondja úgy mellékesen, hogy hányszor csúszik meg... Oké, ő még nem esik el, viszont nálam egy megcsúszás is szinte egyenlő az eleséssel, mert nem tudom a gerincemet-hátamat olyan hirtelen mozdulattal helyrebillenteni. No, ezek aztán elborzasztanak. Szerencsére mivel amúgy is mennie kell Bencussal -- szerencsére tök közeli iskolába --, a bevásárlás már vele jár a dolgoknak, tehát az ilyesmit le tudom vele rendeztetni.
Lényeg, hogy nem mentem anyámhoz, hosszas telefonálgatásokkal oda jutottunk, hogy megoldjuk a dolgaink cseréjét máshogy. Azt mondja, ott is annyira csúszik minden, hogy ő is zoknit húz a lábbelire, úgy mer kimenni, bottal.
Mikor felmerült, hogy járókerettel tán ki mernék menni:))), Dani is megnyugtatott, hogy szerinte én azzal is ugyanúgy elesnék. A bot meg eszembe se jusson, mert szerintem a bottól miért csúsznék kevésbé?
Ráadásul még hullott is éjjel valami daraszerű hó a jégre, és napközben is. Ez külön jót tesz, különösen a vaksibb emberek számára. Előnyös!
Egyébként itt légvonalban közel van hozzánk a mentőállomás, ezért mi mindig többet halljuk általában a mentőszirénázást, mint a nagy átlag. De mostanában szinte ez a dolog folyamatos...
Múltkor 5 percig néztem ki a konyhaablakon, és ez idő alatt ketten estek el. Egy tizenéves srác, egyedül, simán ment a havas részen, mely alatt fű van, ami mellett a korcsolyázópálya... és hipp-hopp, már földre is került. Persze egész más dolog fiatalon elesni, akkor még az ember legnagyobb problémája, hogy hányan látták, és gumilabdaként pattan felfele. A másik viszont egy idősebb nő volt bottal. Figyeltem: direkt nem ment a piac macskaköves útján, s mikor elhagyta az asztalokat, lement az út mellé a hóba. Tényleg meg van fagyva még a hó is, ha ott is másodperceken belül elesett. Szerencsére ketten is odamentek a járókelők közül és felsegítették...
Anyámhoz és vissza az út mégiscsak 4 km... s ha ez végig ilyen jégpálya, akkor én ezt nem bírom végigcsinálni.
Szilvi mikor hazajön, hatalmas sóhajjal örvendezik, hogy véééééégre egy kis szilárd talaj van a lába alatt. Meg ő is érzi most már, amiket én szoktam neki mesélni, hogy mikor beérek, megállapodok valahol, akkor érzem csak, hogy minden apró izmom is mennyire meg volt feszülve, mikor kezdem kiengedni a begörcsölt sejtjeimet. Most már tudja, miről beszélek.
Mivel Szilvinek felgyűlt jó sok fél szál kolbász -- ugyanis nagynéniék mindig hazaküldik Bencével a meg nem evett kolbászt --, úgy döntöttünk, slambucot csináljak jó sok krumplival és két közepes szál kolbásszal. Még így is kétszer annyi ottmaradt nekik. Így legalább annyi lett, hogy Daninak oda tudtam pakolni előre egy brutál adagot...
Ugyanis azt cseteltük, hogy hétvégén mindenképp rendezi anyámat és engem, egyúttal az ő--én dolgainkat is. Ez több menetes lesz, az biztos. Mindenesetre kaját már fogok tudni neki adni, nemcsak leszedett és összepakolt, megvarrt tiszta ruhát.
Bencus megkapta a félévi bizonyítványt. A ritkán hazahozott és általam talán még sosem látott tájékoztatóba kapták, szöveges értékelésként.
Most is felrakják a FB-ra a bizonyítványokat, szinte versengésszerűen, de nekünk nem nagyon van miért és minek rivalizálni, és nem is nagyon akarunk versengeni azokkal, akiknek kifejezetten csak a kitűnő bizonyítvány a jó; úgyhogy én ettől most eltekintettem.:) Ide viszont mindjárt felrakom, mert itt "magunk között vagyunk"...:DD
Én voltam kitűnő elég sok évig, 6.-ig, de az én gyerekeim pl. nem. Én részükről egy négyes, 4,5-ös bizonyítványnak is tökéletesen örültem. De már az ő idejükben sem voltak számszerű jegyek, viszont ilyen szöveges bizonyítványok sem még -- csak szavakkal írták be az értéket, ami lényegében ugyanaz, mintha számszerű lenne.
Szerintem Bencus, amennyit hiányzott és hiányzik folyton, ahhoz képest nem rossz bizonyítvány ez. Ismerjük a gyerek képességeit meg a hozzáállását, meg hogy hétvégeken folyton ráncigálás van, amellett majd' minden második héten hiányzik minimum 2-3 napokat. Rengeteg a házi, és hiányzáskor nemcsak azt kell bepótolni, hanem az órai munkákat is! Így az a szörnyű, hogy mire vééégre bepótolja a szerencsétlen az utolsó hiányzást és egyenesbe jöhetne, már megint baja van vagy telefonálnak az iskolából... hogy az anyja menjen érte -- szóval addigra megint hiányzik. Így gyerek legyen a talpán, aki kitűnő tudna lenni. (Egyébként egyetlen gyerek, egy kislány kitűnő. Utána a Bencus titulusa következik, azt viszont nem tudom, hogy hányan kapták.) De semmiképp nem rossz, na.:)
Egy csomót gondolkoztam rajta, hogy most akkor mit nézzek hát, miért van kétféle színnel és időnként más-más dolog aláhúzva; Szilvi mondta és így összeraktuk: zölddel volt aláhúzva a kb. negyedéves felmérésük (mert ezek szerint olyan is van), és pirossal a félévi.
Ilyen a bizonyítványa:
Összeredménye:
30 rigmus 4 megadott szóval -- 40.
1181. Új szavak: makaróni, képtelen, tartozik, kell
A barátnőm képtelen megjegyezni,
hogy kell normális makarónit főzni.
Vagy túlfő, vagy félkemény marad neki,
hozzátartozik persze, hogy nem szeret főzni.
1182. Új szavak: párolog, jelszó, kiderül, türelem
Meglátjuk, meddig tart a türelmem,
vajon nem párolog-e el hirtelen,
ha kiderül, hogy megint feltörték
a jelszót a számítógépemen.
1183. Új szavak: képzel, most, mondja, közre
Most mondjátok meg, hogy képzelik,
és ki adja majd közre,
hogy tönkrement a központi fűtés,
és leáll hetekre...?
1184. Új szavak: vonat, észak, néhány, kikötő
Télen sem felejtek...
Nyáron mindig az az álmom, vágyam:
északra menni, hol elviselhetőbb a lét,
néha iszonyú kibírni, míg véget ér
az a hőgutás, borzalmas néhány hét.
Én most sem felejtek, ebben a hidegben,
bármilyen furcsa, jobban elviselem,
még ha szétfagyok is, ha minden jégverem,
mintha 60 fok dúl az erkélyemen,
mely apró, és fél napig is perzseli a hőség,
állandóan égett linószag érződik,
a vaskorlát kézzel meg nem fogható,
a lakásban a 35 fok sem túl biztató.
Ha anyagilag s máshogy gondom nem lenne,
előbb a vonat, majd ugrás egy kikötőbe...
vágynék-lennék inkább egy élhetőbb világban,
szívesen élnék nyáron Észak-Európában.
1185. Új szavak: lomha, libabőr, frusztrál, gondos
Kettősség hidegben
Lomhaságunkon erőt kéne venni,
bármilyen hideg van, s nem csak tunyulni
(már aki megteheti, persze), hisz a hideg
hagyja az ember vérét gondosan kihűlni...
Az átöltözéseknek még a gondolatától is
libabőr lesz az ember a feje búbjáig.
Frusztrál például a hajmosásnak ténye,
mivel magától szárad meg hajam órákig.
Nincs hajszárítóm már vagy harminc éve,
hogy órák múlva száraz, nem zavart sose.
Hajmosás? Az egésznek csak annyi a haszna,
hogy átmelegszik egy időre az ember keze.
1186. Új szavak: summás, kapanyél, bezzeg, rest
Régi idők falunépe
restnek bezzeg nem mondható,
ha háztája környékén
elfogyott a tennivaló,
családjuk megélhetéséért
summásnak álltak jó sokan,
nem volt szégyen a kapanyél,
aki bírta, tették sorban.
1187. Új szavak: betört, csúszik, váratlanul, fárasztó
Váratlanul ért most ez a fárasztó meló,
pedig úgy nézek már ki, mint egy betört ló.
Üsse kavics, bánja kánya, ha pénz is lesz belőle,
lecsúszik majd utána a disznótoros kóstoló.
1188. Új szavak: néptelen, hová, csikorog, szokatlan
Hajnali hómánia
Bakancsom mínuszokat csikorog,
mikor hajnalban gyalogolok
a néptelen, kihalt utcákon,
szokatlan, jeges hó födte tájon.
Hová is araszolok ily kitartón
ropogva-csikorogva, csúszkálva,
mint pár mirelit áru, kockára fagyva?
Lefotózni néhány hósárkányt, hócicát,
mielőtt elolvadna.
1189. Új szavak: disznótor, serken, mínusz, pálinka
Serkenj, háznép, pirkad a hajnal,
jön a böllér, disznótor lesz,
mínuszok ellen a sok munkás kéznek
- azért mértékkel - a pálinka jót tesz.
1190. Új szavak: kristályos, szélvihar, pokoli, erőtlen
Pokoli szélvihar jött, rázta az ablakot,
régiek már nagyon e nyílászárók,
még benyomja a szél, erőtlen vagyok,
jó szolgálatot tesznek a takarók.
Ha szellőztetek - mert néha azt is kell -,
kristályos hódara vág a képembe,
olyan szinten vagyok már beöltözve,
hogy mozgáskorlátozott lettem ízibe'.
1191. Új szavak: kendő, szív, védelem, ősi
Nagykendő
Én még emlékszem, mikor "ősi" időkben
az asszonyokon nem volt kabát.
Hideg ellen védelemként
vastag, nagykendőben vészelték át
a dermesztően nagy hidegeket,
mikor csak a szív melegíthetett,
ha az utcára kiléptek.
1192. Új szavak: ingadozó, tájszólás, kacsaláb, viaskodik
A hóban ingadozó az emberek járása,
viaskodnak jobbra-balra, előre és hátra.
Tájszólás vagy sem, falun vagy városban,
még a kacsalábtól sem idegen a spárga...
1193. Új szavak: mustáros, ajánlat, szerepel, küldve
Mustáros csirkemell -
ez az ajánlat szerepel
itt az étlapon.
Remélem, rendelhetek
házhoz is, mert néha jó
enni is otthon
akkor is, ha futárral küldik,
s az ember főzéssel
nem kínlódik.
1194. Új szavak: pocsolya, öcsi, lyukas, giliszta
Öcsi, itt eléggé lyukacsos a talaj,
áss egy kicsit, van ott giliszta,
ám ha komolyan horgászni akarsz,
ahhoz nem lesz elég e pocsolya.
1195. Új szavak: libeg, lovag, lelkendezik, furfangos
Lelkendezik a furfangos lovag,
sikert aratott az udvari tornán,
lovával győzelmi köröket jár,
libeg a pávatoll kackiás sisakján.
1196. Új szavak: fokhagyma, köret, kerít, mászik
Kerítsetek fokhagymaszószt a húsra,
úgy szeretem mellé a köretet,
szinte magától mászik a villámra,
ha néha ehetek hasonló ebédet.
1197. Új szavak: intellektus, búbánat, tömény, sertepertél
Néha eléggé elnyomja a búbánat
előforduló intellektusom,
de magam' töményen elfoglalom,
hogy ne törje össze
holmi bú-serteperte
szívemet, lelkemet, agyamat, magamat.
1198. Új szavak: tortúra, tortára, bortúra, Borbála
Borbálát a munkahelyén lehívták a portára,
mint kiderült, kis kóstolóra, némi dobostortára.
A további munkája már nem is volt nagy tortúra,
munka után indultak a barátokkal Tokajba,
hosszú hétvége volt s ott indult a bortúra.
1199. Új szavak: kopár, faág, minduntalan, pazar
Lemegyek a térre és kopár minden faág,
akármerre nézek, csak hó van, semmi virág.
Bár pazar a sok hófehér, mindenféle látvány,
minduntalan rettegek, hogy elzúgok az utcán.
1200. Új szavak: csillog, éj, fázós, rém
Csillogó fények az éjben,
fázós nagykabátok futnak
az éjszaka réme elől -
a jégen nagyokat buknak...
1201. Új szavak: társ, mersz, hozzá, pástétom
Padtársamtól érdeklődtem annak idején,
miután túlesett repetás menzás ebédjén,
jesszus, hogy mersz ezek után hozzáfogni,
és még egy kiadós pástétomadagot befalni?
1202. Új szavak: nehéz, megszólal, hihetetlen, lélek
Tragédiánál nehéz megszólalni,
a lélek nem igazán tudja feldolgozni...
hihetetlen és rengeteg idő kell,
az ember összetört és tele van könnyekkel.
1203. Új szavak: tornyosul, viszonylag, hétpróbás, legyint
Ha már tornyosul valaki, és kopasz,
a nyaka vastagabb a fejénél,
nem lehet más, mint hétpróbás,
még bajod lehet csupán ránézésnél!
Viszonylag időben jó lesz odébbállni,
nem szabad legyintve félvállról venni.
1204. Új szavak: fityisz, dorombol, eskü, nyilván
Eskü alatt nyilván nem mutatok fityiszt,
igazat kell mondanom, még ha kellemetlen is,
de hogy állítsam azt, hogy dorombolt a macskád,
ha nem emlékszem rá, még ha felkötnek is!
1205. Új szavak: mamaliga, mama, liga, ráma
Nem ismerek rá, ez vaj vagy margarin?
Gyerekek, mi a túró ez a mamaliga?
A mama azt mondta, hogy vegyek valamit,
csak a neve vajon Ráma vagy Liga?
1206. Új szavak: lógó, süni, zsonglőr, fruska
Elég veszélyes játék a zsonglőrködés,
lengő kötéllétrán pörög a lógó fruska,
Ha leesne, nyakát szegné nyomban,
s még örülhetne, hogy süni nincs alatta...
1207. Új szavak: bátor, trón, seprű, körte
Elég bátor e trónbitorló király,
még a sötétben is uralkodni vágy',
pedig seprűvel a körtét leverték,
én a helyében eléggé majréznék.
1208. Új szavak: elektromos, vonzás, cica, pozitív
Ha műszálas a pulóver, mi rajtad van,
elektromos vonzás lép fel a simogatásban,
mit cicádon eszközölsz teljes pozitívan,
szőre mind egy szálig égnek áll, borzosan.
1209. Új szavak: hivatás, kivétel, fásult, képes
Bármennyire szereti valaki hivatását,
vannak pillanatok, kivételes napok,
mikor nem érzi képesnek magát semmire,
fásult lesz, és nem mennek jól a dolgok.
1210. Új szavak: bohém, suvickol, éppen, loboncos
Bohém módra apróságra koncentrálok éppen,
miközben loboncos kutyám áll a kád vízben,
ahelyett, hogy suvickolnám máris, gyorsan, szépen,
szememből egy szempillával kell bajlódnom - szégyen.
A barátnőm képtelen megjegyezni,
hogy kell normális makarónit főzni.
Vagy túlfő, vagy félkemény marad neki,
hozzátartozik persze, hogy nem szeret főzni.
1182. Új szavak: párolog, jelszó, kiderül, türelem
Meglátjuk, meddig tart a türelmem,
vajon nem párolog-e el hirtelen,
ha kiderül, hogy megint feltörték
a jelszót a számítógépemen.
1183. Új szavak: képzel, most, mondja, közre
Most mondjátok meg, hogy képzelik,
és ki adja majd közre,
hogy tönkrement a központi fűtés,
és leáll hetekre...?
1184. Új szavak: vonat, észak, néhány, kikötő
Télen sem felejtek...
Nyáron mindig az az álmom, vágyam:
északra menni, hol elviselhetőbb a lét,
néha iszonyú kibírni, míg véget ér
az a hőgutás, borzalmas néhány hét.
Én most sem felejtek, ebben a hidegben,
bármilyen furcsa, jobban elviselem,
még ha szétfagyok is, ha minden jégverem,
mintha 60 fok dúl az erkélyemen,
mely apró, és fél napig is perzseli a hőség,
állandóan égett linószag érződik,
a vaskorlát kézzel meg nem fogható,
a lakásban a 35 fok sem túl biztató.
Ha anyagilag s máshogy gondom nem lenne,
előbb a vonat, majd ugrás egy kikötőbe...
vágynék-lennék inkább egy élhetőbb világban,
szívesen élnék nyáron Észak-Európában.
1185. Új szavak: lomha, libabőr, frusztrál, gondos
Kettősség hidegben
Lomhaságunkon erőt kéne venni,
bármilyen hideg van, s nem csak tunyulni
(már aki megteheti, persze), hisz a hideg
hagyja az ember vérét gondosan kihűlni...
Az átöltözéseknek még a gondolatától is
libabőr lesz az ember a feje búbjáig.
Frusztrál például a hajmosásnak ténye,
mivel magától szárad meg hajam órákig.
Nincs hajszárítóm már vagy harminc éve,
hogy órák múlva száraz, nem zavart sose.
Hajmosás? Az egésznek csak annyi a haszna,
hogy átmelegszik egy időre az ember keze.
1186. Új szavak: summás, kapanyél, bezzeg, rest
Régi idők falunépe
restnek bezzeg nem mondható,
ha háztája környékén
elfogyott a tennivaló,
családjuk megélhetéséért
summásnak álltak jó sokan,
nem volt szégyen a kapanyél,
aki bírta, tették sorban.
1187. Új szavak: betört, csúszik, váratlanul, fárasztó
Váratlanul ért most ez a fárasztó meló,
pedig úgy nézek már ki, mint egy betört ló.
Üsse kavics, bánja kánya, ha pénz is lesz belőle,
lecsúszik majd utána a disznótoros kóstoló.
1188. Új szavak: néptelen, hová, csikorog, szokatlan
Hajnali hómánia
Bakancsom mínuszokat csikorog,
mikor hajnalban gyalogolok
a néptelen, kihalt utcákon,
szokatlan, jeges hó födte tájon.
Hová is araszolok ily kitartón
ropogva-csikorogva, csúszkálva,
mint pár mirelit áru, kockára fagyva?
Lefotózni néhány hósárkányt, hócicát,
mielőtt elolvadna.
1189. Új szavak: disznótor, serken, mínusz, pálinka
Serkenj, háznép, pirkad a hajnal,
jön a böllér, disznótor lesz,
mínuszok ellen a sok munkás kéznek
- azért mértékkel - a pálinka jót tesz.
1190. Új szavak: kristályos, szélvihar, pokoli, erőtlen
Pokoli szélvihar jött, rázta az ablakot,
régiek már nagyon e nyílászárók,
még benyomja a szél, erőtlen vagyok,
jó szolgálatot tesznek a takarók.
Ha szellőztetek - mert néha azt is kell -,
kristályos hódara vág a képembe,
olyan szinten vagyok már beöltözve,
hogy mozgáskorlátozott lettem ízibe'.
1191. Új szavak: kendő, szív, védelem, ősi
Nagykendő
Én még emlékszem, mikor "ősi" időkben
az asszonyokon nem volt kabát.
Hideg ellen védelemként
vastag, nagykendőben vészelték át
a dermesztően nagy hidegeket,
mikor csak a szív melegíthetett,
ha az utcára kiléptek.
1192. Új szavak: ingadozó, tájszólás, kacsaláb, viaskodik
A hóban ingadozó az emberek járása,
viaskodnak jobbra-balra, előre és hátra.
Tájszólás vagy sem, falun vagy városban,
még a kacsalábtól sem idegen a spárga...
1193. Új szavak: mustáros, ajánlat, szerepel, küldve
Mustáros csirkemell -
ez az ajánlat szerepel
itt az étlapon.
Remélem, rendelhetek
házhoz is, mert néha jó
enni is otthon
akkor is, ha futárral küldik,
s az ember főzéssel
nem kínlódik.
1194. Új szavak: pocsolya, öcsi, lyukas, giliszta
Öcsi, itt eléggé lyukacsos a talaj,
áss egy kicsit, van ott giliszta,
ám ha komolyan horgászni akarsz,
ahhoz nem lesz elég e pocsolya.
1195. Új szavak: libeg, lovag, lelkendezik, furfangos
Lelkendezik a furfangos lovag,
sikert aratott az udvari tornán,
lovával győzelmi köröket jár,
libeg a pávatoll kackiás sisakján.
1196. Új szavak: fokhagyma, köret, kerít, mászik
Kerítsetek fokhagymaszószt a húsra,
úgy szeretem mellé a köretet,
szinte magától mászik a villámra,
ha néha ehetek hasonló ebédet.
1197. Új szavak: intellektus, búbánat, tömény, sertepertél
Néha eléggé elnyomja a búbánat
előforduló intellektusom,
de magam' töményen elfoglalom,
hogy ne törje össze
holmi bú-serteperte
szívemet, lelkemet, agyamat, magamat.
1198. Új szavak: tortúra, tortára, bortúra, Borbála
Borbálát a munkahelyén lehívták a portára,
mint kiderült, kis kóstolóra, némi dobostortára.
A további munkája már nem is volt nagy tortúra,
munka után indultak a barátokkal Tokajba,
hosszú hétvége volt s ott indult a bortúra.
1199. Új szavak: kopár, faág, minduntalan, pazar
Lemegyek a térre és kopár minden faág,
akármerre nézek, csak hó van, semmi virág.
Bár pazar a sok hófehér, mindenféle látvány,
minduntalan rettegek, hogy elzúgok az utcán.
1200. Új szavak: csillog, éj, fázós, rém
Csillogó fények az éjben,
fázós nagykabátok futnak
az éjszaka réme elől -
a jégen nagyokat buknak...
1201. Új szavak: társ, mersz, hozzá, pástétom
Padtársamtól érdeklődtem annak idején,
miután túlesett repetás menzás ebédjén,
jesszus, hogy mersz ezek után hozzáfogni,
és még egy kiadós pástétomadagot befalni?
1202. Új szavak: nehéz, megszólal, hihetetlen, lélek
Tragédiánál nehéz megszólalni,
a lélek nem igazán tudja feldolgozni...
hihetetlen és rengeteg idő kell,
az ember összetört és tele van könnyekkel.
1203. Új szavak: tornyosul, viszonylag, hétpróbás, legyint
Ha már tornyosul valaki, és kopasz,
a nyaka vastagabb a fejénél,
nem lehet más, mint hétpróbás,
még bajod lehet csupán ránézésnél!
Viszonylag időben jó lesz odébbállni,
nem szabad legyintve félvállról venni.
1204. Új szavak: fityisz, dorombol, eskü, nyilván
Eskü alatt nyilván nem mutatok fityiszt,
igazat kell mondanom, még ha kellemetlen is,
de hogy állítsam azt, hogy dorombolt a macskád,
ha nem emlékszem rá, még ha felkötnek is!
1205. Új szavak: mamaliga, mama, liga, ráma
Nem ismerek rá, ez vaj vagy margarin?
Gyerekek, mi a túró ez a mamaliga?
A mama azt mondta, hogy vegyek valamit,
csak a neve vajon Ráma vagy Liga?
1206. Új szavak: lógó, süni, zsonglőr, fruska
Elég veszélyes játék a zsonglőrködés,
lengő kötéllétrán pörög a lógó fruska,
Ha leesne, nyakát szegné nyomban,
s még örülhetne, hogy süni nincs alatta...
1207. Új szavak: bátor, trón, seprű, körte
Elég bátor e trónbitorló király,
még a sötétben is uralkodni vágy',
pedig seprűvel a körtét leverték,
én a helyében eléggé majréznék.
1208. Új szavak: elektromos, vonzás, cica, pozitív
Ha műszálas a pulóver, mi rajtad van,
elektromos vonzás lép fel a simogatásban,
mit cicádon eszközölsz teljes pozitívan,
szőre mind egy szálig égnek áll, borzosan.
1209. Új szavak: hivatás, kivétel, fásult, képes
Bármennyire szereti valaki hivatását,
vannak pillanatok, kivételes napok,
mikor nem érzi képesnek magát semmire,
fásult lesz, és nem mennek jól a dolgok.
1210. Új szavak: bohém, suvickol, éppen, loboncos
Bohém módra apróságra koncentrálok éppen,
miközben loboncos kutyám áll a kád vízben,
ahelyett, hogy suvickolnám máris, gyorsan, szépen,
szememből egy szempillával kell bajlódnom - szégyen.
2017. január 26., csütörtök
Hajós kihívás
Hajóra fel!
Kriszta_Filipenko kihívása, 153. résztvevő voltam.
Nem tudom, hogy van-e ilyen kihívás, ha van, akkor elnézést.
Manapság sok regénnyel találkoztam, ahol hajók fordulnak elő, ezért úgy gondoltam, hogy kellene egy ilyen kihívás.
A plecsnihez a következőket kell tenned:
1. Elolvasol egy regényt, amelyben elfordul/előfordulnak hajó(k). Az olvasásához pontos dátum szükséges, az értékelés nem kötelező, de nem is büntetendő. Az olvasások a kihívás kezdetétől számítanak.
2. A könyvet felteszed a polcra. (link)
3. Kérek idézetet, amelyben szerepel a hajó neve.
4. Tied a kitüntetés.:)))
Lehet több hajó neve is, mert én is találkoztam olyan regénnyel, ahol több név van.
Mindenkinek sok sikert kívánok!
P.S.: A kihívásnál konkrét hajóneveket kérek, olyanokat, mint Titanic, Mauretania stb.
Alessandro Baricco: Selyem
c. művét vittem, értékeléssel.
Az idézet:
„Egy hónap múlva Hervé Joncour elindult Egyiptomba. Egy Adel nevű hajón utazott.”
Megkaptam a 297. plecsnit.
Kriszta_Filipenko kihívása, 153. résztvevő voltam.
Nem tudom, hogy van-e ilyen kihívás, ha van, akkor elnézést.
Manapság sok regénnyel találkoztam, ahol hajók fordulnak elő, ezért úgy gondoltam, hogy kellene egy ilyen kihívás.
A plecsnihez a következőket kell tenned:
1. Elolvasol egy regényt, amelyben elfordul/előfordulnak hajó(k). Az olvasásához pontos dátum szükséges, az értékelés nem kötelező, de nem is büntetendő. Az olvasások a kihívás kezdetétől számítanak.
2. A könyvet felteszed a polcra. (link)
3. Kérek idézetet, amelyben szerepel a hajó neve.
4. Tied a kitüntetés.:)))
Lehet több hajó neve is, mert én is találkoztam olyan regénnyel, ahol több név van.
Mindenkinek sok sikert kívánok!
P.S.: A kihívásnál konkrét hajóneveket kérek, olyanokat, mint Titanic, Mauretania stb.
Alessandro Baricco: Selyem
c. művét vittem, értékeléssel.
Az idézet:
„Egy hónap múlva Hervé Joncour elindult Egyiptomba. Egy Adel nevű hajón utazott.”
Megkaptam a 297. plecsnit.
2017. január 25., szerda
Évforduló, bankkártya, e-könyv
Ma két éve, hogy szegény nagybátyám eltávozott közülünk.
Már reggel gyújtottam érte gyertyát a Gyertyalángon, és később, most először életemben SMS-díjas díszgyertyát is, halálának 2. évfordulójára. Láttam, a lánya és családja 200 gyertyát gyújtott érte...
Délután nagybátyám településéből jelentkezett be -- biztosan elmentek a temetőbe... --, és feltette a FB-ra is őszinte lelki fájdalmakról szóló posztját, huszonéves fotóval, mikor még egyik fia kicsi volt... Két fia felváltva, minden nyáron kéthetente váltva egymást, ott nyaraltak, nagybátyámnál. Mennyire szerettek ott nyaralni! Most, felnőtt nagy fiúkként is ezt mondják, hogy azok a nyarak voltak életük legszebb időszakaik. (Mert nem egy településen laktak, több mint 100 km-re egymástól...)
Most már senki közeli rokon nincs, aki minket Füzesgyarmathoz kötne, lassan temetőben fekszik mindenki...
Még egyedül a volt szomszédasszony, M. néni, aki a nagyapám sógornőjének (meghaltak rég) a húga, ő él, meg hát két másod- és egy harmad-unokatestvérem, akikkel gyakorlatilag csak temetéseken találkozunk... s az ő leszármazottaikat nem is ismerem.
Én is reagáltam, mécsesképet raktam alá. Láttam hangulatán, igyekszik néha humort posztolni, de mindig visszatér egy-egy szomorú, gyászos dallal... Igen, megviseli az embert. Még engem is, hát még akkor a lányát, az unokáit...
Később láttam nevemet linkesítve, hogy megköszönte, amit a Gyertyalángon látott... nyilván a díszgyertyát. Utána láttam, ő is gyújtott egy ugyanolyan díszgyertyát. Jositáért jelenpillanatban 203 gyertya ég.
Visszaemlékeztem, milyen enyhe, esős időszak volt két éve januárban. A temetés napján iszonytató északi széllel. Sok helyen nem is temettek, mert gyakorlatilag vízbe eresztették le a koporsót...:(( Szerintem itt is... Anyám emiatt sokáig rosszul volt...
Nyugodjék szegény Jositá békében.
* * *
Már kezdtem aggódni, és épp ma délben emlegettem Szilvinek, hogy mi lesz már a bankkártyámmal, ebben a hónapban lejár. Sosem akarják már küldeni? Meg mi van, ha nem küldik, be kell menni érte? Valószínűleg, nyilván. Azért reménykedem.
Ma erre fel végre meg is érkezett. Most valami érintéses kártyát kaptam, erre cserélik le a lejárt kártyákat. Állítólag 5000 Ft alatti vásárlásoknál PIN-kód sem kell, csak valahova hozzáérinteni a kütyühöz, ahova be szokták nyomni vagy át szokták rajta húzni a kártyákat... Hát, majd megtanulom.
Egyelőre még nem érvényesítettem, még van pár nap a hónapból... Szerencsére elvileg itt is lehet az e-bankon, mert a környéken nincs az én bankomnak ATM-je. Úgy emlékszem, 3 éve is itt, a gépemen érvényesítettem -- s onnantól a régi nem érvényes.
* * *
Átküldtem Mikinek az e-könyv anyagot, mindenféle instrukcióval, tartalomjegyzékkel, címjavaslattal (plusz hármat megadtam, hogy ő mit szól, hisz több szem többet lát), tervvel együtt, plusz küldtem borító 1. és borító 2. célt szolgáló fotókat is.
Estefelé Miki válaszolt, megkapta, tetszenek neki a fotók is, egyeztettük az elképzeléseket stb.
Úgyhogy sínen van a dolog.
Már reggel gyújtottam érte gyertyát a Gyertyalángon, és később, most először életemben SMS-díjas díszgyertyát is, halálának 2. évfordulójára. Láttam, a lánya és családja 200 gyertyát gyújtott érte...
Délután nagybátyám településéből jelentkezett be -- biztosan elmentek a temetőbe... --, és feltette a FB-ra is őszinte lelki fájdalmakról szóló posztját, huszonéves fotóval, mikor még egyik fia kicsi volt... Két fia felváltva, minden nyáron kéthetente váltva egymást, ott nyaraltak, nagybátyámnál. Mennyire szerettek ott nyaralni! Most, felnőtt nagy fiúkként is ezt mondják, hogy azok a nyarak voltak életük legszebb időszakaik. (Mert nem egy településen laktak, több mint 100 km-re egymástól...)
Most már senki közeli rokon nincs, aki minket Füzesgyarmathoz kötne, lassan temetőben fekszik mindenki...
Még egyedül a volt szomszédasszony, M. néni, aki a nagyapám sógornőjének (meghaltak rég) a húga, ő él, meg hát két másod- és egy harmad-unokatestvérem, akikkel gyakorlatilag csak temetéseken találkozunk... s az ő leszármazottaikat nem is ismerem.
Én is reagáltam, mécsesképet raktam alá. Láttam hangulatán, igyekszik néha humort posztolni, de mindig visszatér egy-egy szomorú, gyászos dallal... Igen, megviseli az embert. Még engem is, hát még akkor a lányát, az unokáit...
Később láttam nevemet linkesítve, hogy megköszönte, amit a Gyertyalángon látott... nyilván a díszgyertyát. Utána láttam, ő is gyújtott egy ugyanolyan díszgyertyát. Jositáért jelenpillanatban 203 gyertya ég.
Visszaemlékeztem, milyen enyhe, esős időszak volt két éve januárban. A temetés napján iszonytató északi széllel. Sok helyen nem is temettek, mert gyakorlatilag vízbe eresztették le a koporsót...:(( Szerintem itt is... Anyám emiatt sokáig rosszul volt...
Nyugodjék szegény Jositá békében.
* * *
Már kezdtem aggódni, és épp ma délben emlegettem Szilvinek, hogy mi lesz már a bankkártyámmal, ebben a hónapban lejár. Sosem akarják már küldeni? Meg mi van, ha nem küldik, be kell menni érte? Valószínűleg, nyilván. Azért reménykedem.
Ma erre fel végre meg is érkezett. Most valami érintéses kártyát kaptam, erre cserélik le a lejárt kártyákat. Állítólag 5000 Ft alatti vásárlásoknál PIN-kód sem kell, csak valahova hozzáérinteni a kütyühöz, ahova be szokták nyomni vagy át szokták rajta húzni a kártyákat... Hát, majd megtanulom.
Egyelőre még nem érvényesítettem, még van pár nap a hónapból... Szerencsére elvileg itt is lehet az e-bankon, mert a környéken nincs az én bankomnak ATM-je. Úgy emlékszem, 3 éve is itt, a gépemen érvényesítettem -- s onnantól a régi nem érvényes.
* * *
Átküldtem Mikinek az e-könyv anyagot, mindenféle instrukcióval, tartalomjegyzékkel, címjavaslattal (plusz hármat megadtam, hogy ő mit szól, hisz több szem többet lát), tervvel együtt, plusz küldtem borító 1. és borító 2. célt szolgáló fotókat is.
Estefelé Miki válaszolt, megkapta, tetszenek neki a fotók is, egyeztettük az elképzeléseket stb.
Úgyhogy sínen van a dolog.
2017. január 24., kedd
Remélhetőleg verses (e)-könyv lesz!
Nem tudom, most már azért várnám a banktól a kártyámat, mert ebben a hónapban lejár. Érzékelésem szerint ilyenkor már szokták küldeni az újat.
Viszont végre megjött már az utolsó számlám, amit vártam, a villanyszámla. Kb. ennyi pénzem van még a kártyámon, amit egyelőre csak nem veszek le, mert még mindig jégpálya minden, szóval "rest" vagyok lemenni az ótómatához -- ugyanis a befizetési határidő február eleje. Amúgy meg itthon 30 Ft-om van, meg Szilvinél vagy ezres tartozásom. Daninak egy hete félre volt téve 1500 a 20 kila alomra, az tabu. Ezt szombaton, mikor hozta a szennyest, oda is adtam neki, ha jól emlékszem, írtam is -- hogy még csak nálam se legyen és le legyen tudva.
Dani tényleg felkelt. Már 10 óra után közölte velem a cseten, hogy akkor ő indul alomért... és már fél 11 után itt is volt 2x10 kg aldis alommal. Nagy kő esett le a szűmről -- ez is megvan, ki is van fizetve, Dani sem esett el biciklivel, hátán 20 kiló alommal... Egyúttal odaadtam neki anyám toroskápiját, mondtam, hogy ha gondolja, szűkebben, több kenyérrel kétszerre is beoszthatja, mert elég "gazdag".:)
Délután olvastam, míg Szilvi itt ült, aztán meg később éjszakáig azzal foglalkoztam, hogy embert csináljak az új, leendő e-könyvből. Mivel eleve helyesen van írva, azzal már itt nem kell foglalkozni.
Viszont sok minden szerint be kell sorolni, rendszerezni, egységesíteni kell, megcsinálni a tartalomjegyzéket kézzel, amit én parasztosan csinálok: mikor összeállt a sorrend, kézzel kiírom sorban a címeket. Nem nagy ügy nekem, mint ahogy a begépelése pláne nem.
Az előző e-könyv doc-változatátának feleslegét kiganézom -- pl. címoldal, kolofon marad, és minden egyéb paraméter megőrzése, és abba töltöm fel az új tartalmat. Végigmászom, egységesítem, ellenőrzöm, van-e egy normál könyvnyi. Nem csípem, mikor két mm vastagságú papírkönyveket adnak ki egyesek, hogy az e-könyvről, mondjuk, 40 versnyi anyagról már ne is beszéljek. Nekem az e-könyveim is tisztes mennyiségűek, van 270 verses is... persze ez vershosszoktól is függ.
Ez most 135 vers és 2 próza lett. E-könyvben olyan 140 oldal körül van. Még nem olyan sok, hogy a verskedvelők már az elején feladják, de nem is 40 vers -- egyébként úgy könnyű dicsekedni, hogy valakinek már duplaszámjegyű kiadása van... Nekem az első papír verseskönyvem is 400 verset tartalmaz. Akiknek darabszám számít, ebből minimum 4-5 könyvet csináltak volna -- csakhogy nekem akkor nem az volt a lényeg. Tudtam, hogy talán többször nem is engedhetem meg magamnak, hogy papírkönyvem legyen.
Természetesen még mindig más a hozzáállás, hogy papírkönyv-e vagy e-könyv az a kiadás. Nyilván, még nekem is. Attól függetlenül, hogy az utóbbi években, elmondanám, az olvasmányaim kétharmada e-könyv volt. Az embereknek fontos, hogy kézben foghassák, és nincs mindenkinek tabletje, vagy nem ül le a számítógép elé ingyenes Calibre programmal olvasni. Én igen, és rájöttem, hogy amúgy sem olvasok lassan, de itt a gépen e-könyvet sokkal gyorsabban olvasok, mint egyébként papírkönyvet.
István nem szokta érteni, hogy mivel én is csinálhatok magamnak könyvet, miért kell ehhez kiadó.
Hát pont azért, mert ha magamnak csinálok könyvet, az NEM KIADÁS. Az e-könyvnek ugyanolyan leadott köteles példánya van az Országos Széchényi Könyvtár felé, ugyanúgy ISBN-je van, és hát ha kiadó adja ki, azért csak van egy alap terjesztés is. Egyéb előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint a manapság már a magamfajtáknak megfizethetetlen papírkönyvek. Oké, nem sorakozhat a polcon. De a gépen ugyanúgy néz ki, ugyanolyan kiadásnak számít, mint egy papírkönyv. És mivel az enyémet nem kell szerkeszteni, nem kell korrektúráztatni, én küldöm a borítóanyagot stb., ezért lényegesen kevesebbet fizetek egy kiadónak, ha e-könyvet csináltatok. És mikor mondjuk, egy év múlva rákeresgetek, csodálva észlelem, hogy mennyi könyvterjesztőnél, netes könyváruháznál ott vannak az e-könyveim, ahol bárhol megrendelheti akárki, meglehetős mezei áron. Hol van ez ehhez, mintha én csinálnék magamnak egy könyvet, könyörgöm? Többek között az hivatalos, ez meg nem. Az felvezethető a Molyra, s mivel köteles példánya, ISBN-je van, az ember szerzőként van elkönyvelve, ugyanolyan jogalappal és ugyanabban a sorban, mint amiben a papírkönyveim vannak. Még kinézetre sem mondhatná meg senki a borítójukat látva, hogy ez papír, ez meg nem. Nem tudom, miért olyan nehéz ezt megérteni.
Az rendben van, hogy vannak emberek, akik elsősorban a maguk kedvéért írnak. Én is ilyen vagyok, mindig is büszke voltam rá. Az csak hab a tortán, hogy azóta hányan meg hányan megkerestek, hogy pozitívan vélekedjenek, dedikált példányt kérjenek, dicshimnuszokat zengedezzenek, ami azért nem okvetlen szükséges persze, de volt olyan is, akinél már-már zavarba ejtő volt a dicsőítés, nem győztem hárítani, és időbe telt, míg meggyőződhetett róla, hogy ugyanolyan mezei ember vagyok, mint bárki más. Tehát azért én is ugyanolyan földlakó, földönjáró, sőt templom egere-ember vagyok, attól, hogy neki tetszenek a verseim. De azért ne legyünk már annyira álszerények, hogy felháborodnék, ha valaki megvenné és megdicsérné, vagy tetszene neki; és ha megkérdezik tőle, hány könyved van már, és azt mondom, 6, akkor az nem egyfajta büszkeség. Ettől még lehet szerény és alázatos az ember -- hadd örülhessen már néha az ilyenféle embrió is valaminek. Mégiscsak egyfajta siker egy megjelenés.
Az meg a másik, hogy azt mondják, nyilván e-könyvet nem mindenki vesz. DE ha verseskönyvről van szó, sajnos, akkor is csak egy roppant szűk réteg az, aki verseskönyvet vesz, ha az papír, akkor is! Ez hétszentség. A vers nem tömegkultúra.
Mikor a listásoknál toborzás van, hogy fiatal, tagdíjat fizetni tudó, esetleg írni szerető stb. (....) tagokat felvennének, akkor többen mondták már, hogy irodalomszakos egyetemi hallgatók között is messzire menekülnek a dologtól. Szóval a látszat ellenére, hogy pl. a netes "ismerőseim" háromnegyede irodalmi ember, soknak tűnik -- de igazándiból globálisan nézve eleve az olvasni szeretők száma is aránytalanul kevés, nemhogy a VERSszeretők száma. Ez van. És ez nem biztos, hogy okvetlen attól függ, hogy papír vagy e-book a téma tárgya.
Lényeg az, hogy összeállt az új könyv.
Jó dolog, hogy közzétettem múlt héten ezt a 6 szavas szókérést, mert ez is sokat lendített a dolgon. Igen sok embert be tudtam vonni, adtak szavakat szívesen és mivel elég gyorsan produkáltam is, sok dicséretet is kaptam. Természetesen azok a versek is bekerültek a leendő könyvbe.
Majd lehet, ismételni fogok. Most pár napja nem írtam verset, de nem is volt ilyenfajta késztetésem. Úgy látszik, az a pár napos maraton néhány napra szabadságra ítélt ilyen szempontból.:))
Viszont végre megjött már az utolsó számlám, amit vártam, a villanyszámla. Kb. ennyi pénzem van még a kártyámon, amit egyelőre csak nem veszek le, mert még mindig jégpálya minden, szóval "rest" vagyok lemenni az ótómatához -- ugyanis a befizetési határidő február eleje. Amúgy meg itthon 30 Ft-om van, meg Szilvinél vagy ezres tartozásom. Daninak egy hete félre volt téve 1500 a 20 kila alomra, az tabu. Ezt szombaton, mikor hozta a szennyest, oda is adtam neki, ha jól emlékszem, írtam is -- hogy még csak nálam se legyen és le legyen tudva.
Dani tényleg felkelt. Már 10 óra után közölte velem a cseten, hogy akkor ő indul alomért... és már fél 11 után itt is volt 2x10 kg aldis alommal. Nagy kő esett le a szűmről -- ez is megvan, ki is van fizetve, Dani sem esett el biciklivel, hátán 20 kiló alommal... Egyúttal odaadtam neki anyám toroskápiját, mondtam, hogy ha gondolja, szűkebben, több kenyérrel kétszerre is beoszthatja, mert elég "gazdag".:)
Délután olvastam, míg Szilvi itt ült, aztán meg később éjszakáig azzal foglalkoztam, hogy embert csináljak az új, leendő e-könyvből. Mivel eleve helyesen van írva, azzal már itt nem kell foglalkozni.
Viszont sok minden szerint be kell sorolni, rendszerezni, egységesíteni kell, megcsinálni a tartalomjegyzéket kézzel, amit én parasztosan csinálok: mikor összeállt a sorrend, kézzel kiírom sorban a címeket. Nem nagy ügy nekem, mint ahogy a begépelése pláne nem.
Az előző e-könyv doc-változatátának feleslegét kiganézom -- pl. címoldal, kolofon marad, és minden egyéb paraméter megőrzése, és abba töltöm fel az új tartalmat. Végigmászom, egységesítem, ellenőrzöm, van-e egy normál könyvnyi. Nem csípem, mikor két mm vastagságú papírkönyveket adnak ki egyesek, hogy az e-könyvről, mondjuk, 40 versnyi anyagról már ne is beszéljek. Nekem az e-könyveim is tisztes mennyiségűek, van 270 verses is... persze ez vershosszoktól is függ.
Ez most 135 vers és 2 próza lett. E-könyvben olyan 140 oldal körül van. Még nem olyan sok, hogy a verskedvelők már az elején feladják, de nem is 40 vers -- egyébként úgy könnyű dicsekedni, hogy valakinek már duplaszámjegyű kiadása van... Nekem az első papír verseskönyvem is 400 verset tartalmaz. Akiknek darabszám számít, ebből minimum 4-5 könyvet csináltak volna -- csakhogy nekem akkor nem az volt a lényeg. Tudtam, hogy talán többször nem is engedhetem meg magamnak, hogy papírkönyvem legyen.
Természetesen még mindig más a hozzáállás, hogy papírkönyv-e vagy e-könyv az a kiadás. Nyilván, még nekem is. Attól függetlenül, hogy az utóbbi években, elmondanám, az olvasmányaim kétharmada e-könyv volt. Az embereknek fontos, hogy kézben foghassák, és nincs mindenkinek tabletje, vagy nem ül le a számítógép elé ingyenes Calibre programmal olvasni. Én igen, és rájöttem, hogy amúgy sem olvasok lassan, de itt a gépen e-könyvet sokkal gyorsabban olvasok, mint egyébként papírkönyvet.
István nem szokta érteni, hogy mivel én is csinálhatok magamnak könyvet, miért kell ehhez kiadó.
Hát pont azért, mert ha magamnak csinálok könyvet, az NEM KIADÁS. Az e-könyvnek ugyanolyan leadott köteles példánya van az Országos Széchényi Könyvtár felé, ugyanúgy ISBN-je van, és hát ha kiadó adja ki, azért csak van egy alap terjesztés is. Egyéb előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint a manapság már a magamfajtáknak megfizethetetlen papírkönyvek. Oké, nem sorakozhat a polcon. De a gépen ugyanúgy néz ki, ugyanolyan kiadásnak számít, mint egy papírkönyv. És mivel az enyémet nem kell szerkeszteni, nem kell korrektúráztatni, én küldöm a borítóanyagot stb., ezért lényegesen kevesebbet fizetek egy kiadónak, ha e-könyvet csináltatok. És mikor mondjuk, egy év múlva rákeresgetek, csodálva észlelem, hogy mennyi könyvterjesztőnél, netes könyváruháznál ott vannak az e-könyveim, ahol bárhol megrendelheti akárki, meglehetős mezei áron. Hol van ez ehhez, mintha én csinálnék magamnak egy könyvet, könyörgöm? Többek között az hivatalos, ez meg nem. Az felvezethető a Molyra, s mivel köteles példánya, ISBN-je van, az ember szerzőként van elkönyvelve, ugyanolyan jogalappal és ugyanabban a sorban, mint amiben a papírkönyveim vannak. Még kinézetre sem mondhatná meg senki a borítójukat látva, hogy ez papír, ez meg nem. Nem tudom, miért olyan nehéz ezt megérteni.
Az rendben van, hogy vannak emberek, akik elsősorban a maguk kedvéért írnak. Én is ilyen vagyok, mindig is büszke voltam rá. Az csak hab a tortán, hogy azóta hányan meg hányan megkerestek, hogy pozitívan vélekedjenek, dedikált példányt kérjenek, dicshimnuszokat zengedezzenek, ami azért nem okvetlen szükséges persze, de volt olyan is, akinél már-már zavarba ejtő volt a dicsőítés, nem győztem hárítani, és időbe telt, míg meggyőződhetett róla, hogy ugyanolyan mezei ember vagyok, mint bárki más. Tehát azért én is ugyanolyan földlakó, földönjáró, sőt templom egere-ember vagyok, attól, hogy neki tetszenek a verseim. De azért ne legyünk már annyira álszerények, hogy felháborodnék, ha valaki megvenné és megdicsérné, vagy tetszene neki; és ha megkérdezik tőle, hány könyved van már, és azt mondom, 6, akkor az nem egyfajta büszkeség. Ettől még lehet szerény és alázatos az ember -- hadd örülhessen már néha az ilyenféle embrió is valaminek. Mégiscsak egyfajta siker egy megjelenés.
Az meg a másik, hogy azt mondják, nyilván e-könyvet nem mindenki vesz. DE ha verseskönyvről van szó, sajnos, akkor is csak egy roppant szűk réteg az, aki verseskönyvet vesz, ha az papír, akkor is! Ez hétszentség. A vers nem tömegkultúra.
Mikor a listásoknál toborzás van, hogy fiatal, tagdíjat fizetni tudó, esetleg írni szerető stb. (....) tagokat felvennének, akkor többen mondták már, hogy irodalomszakos egyetemi hallgatók között is messzire menekülnek a dologtól. Szóval a látszat ellenére, hogy pl. a netes "ismerőseim" háromnegyede irodalmi ember, soknak tűnik -- de igazándiból globálisan nézve eleve az olvasni szeretők száma is aránytalanul kevés, nemhogy a VERSszeretők száma. Ez van. És ez nem biztos, hogy okvetlen attól függ, hogy papír vagy e-book a téma tárgya.
Lényeg az, hogy összeállt az új könyv.
Jó dolog, hogy közzétettem múlt héten ezt a 6 szavas szókérést, mert ez is sokat lendített a dolgon. Igen sok embert be tudtam vonni, adtak szavakat szívesen és mivel elég gyorsan produkáltam is, sok dicséretet is kaptam. Természetesen azok a versek is bekerültek a leendő könyvbe.
Majd lehet, ismételni fogok. Most pár napja nem írtam verset, de nem is volt ilyenfajta késztetésem. Úgy látszik, az a pár napos maraton néhány napra szabadságra ítélt ilyen szempontból.:))
2017. január 23., hétfő
Toroskáposzta, versek összeszedése
Ma délelőtt öcsém beadott 3 doboz toroskáposztát, melyet anyám főzött és küldött. 3 kiló savanyú káposztából csinálta, de még így is jóval több a hús, mint amennyit bárhol másutt arányaiban véve a káposztához adnának.
Egy ilyen doboz nekem kétnapi kajám. Valószínűleg a másiknak is több mint fele enyém lesz, mivel Szilviék nem szeretik, Szilvi vett ki magának egy keveset, de Bencus egyáltalán nem tolerálja.
Egyébként én is úgy 40 fölött szerettem meg a toroskáposztát. Emlékszem, gyerekkoromban semmiféle káposztáért nem voltam oda, a töltött káposztát is csak úgy ettem, "héja" nélkül, se főzelék, se leves nem jött be, a káposztáskockáért sem voltam oda. Megettem én ezeket, vagy inkább ezekből valamennyit, de nem lelkesedtem, mikor káposztáról volt szó.
No, én azt vallom, hogy az ember a végsőkig képes változni. Sok mindent nem ettem szívesen gyerekkorban, sőt még később sem, aztán szép fokozatosan igen.
Emlékszem egy tóalmási gyermeküdültetésemre, ahol pl. egyik uzsonna az volt, hogy két kis fél szelet kenyér, két vékony szelet trappistaszerű sajttal. Volt egy pohár ital is, talán tejeskávé vagy kakaó, esetleg tea, erre már nem emlékszem. Csak arra, hogy mások eszik a kenyérre rátéve a trappistát. Én meg még csak nem is ismertem, mi nem vettünk olyat sosem! Sőt, még csak nem is láttam ilyet, én sajtból csak a kockasajtot ismertem, ami lényegében háromszög... Mikor megkóstoltam, mérhetetlenül csodálkoztam, hogy úristen, ez bűnrossz, mi ebbe a pláne, mit lehet ezen szeretni...? Éhen is maradtam, erre tisztán emlékszem.
Szerintem ez onnan van, hogy az a gyerek, aki nem ismer valamit, ráfogja, hogy nem szereti. És azért nem ismeri, mert a kedves édesanyja sem szereti, errefel nem főzi.
Én nem voltam ilyen: a paradicsomot én csak nyersen szeretem. Ímmel-ámmal ettem meg mindig a paradicsomlevest, de magamért nem főznék sosem. DE. A gyerekek kedvéért pici koruktól kezdve főztem mindig a paradicsomlevest, paradicsomos krumplit, paradicsomos húsgombócot, a bolognai, milánói makarónikat - holott én bele nem verem a kanalam. Szerintem így kéne. Tudtam, hogy ők imádják, nehogy már amiatt ne egyenek, mert az anyjuk önzőmód nem hajlandó főzni hasonlót. Emlékszem, én akkoriban a magam evésére különben sem fordítottam gondot -- olyankor ettem valami bagatell dolgot, amivel elcsaphatom az éhségérzetet. És ennyire nem tudtam megváltozni, hogy ezeket megszeressem ennyi idős koromra. Ha töltött paprikát főzök, én magamnak kiszedem még azelőtt, hogy a paradicsomszószt ráönteném... Natúr. Sőt, kapcsolt részeim még a töltött káposztát is szabolcsiasan, paradicsomosan szeretik, édeskáposztából, ahogy anyám szokta csinálni. De elmondanám, hogy anyám is, én is úgy esszük, hogy még paradicsomosítása ELŐTT kiszedjük magunknak natúr, félfövésben az adagjainkat. Mi úgy szeretjük, alig-főtten, berántás vagy paradicsommártás nélkül. Ja, és piciket szoktunk csinálni. Így már viszont megértem azt, hogy megeszem a káposztáját is, amit gyerekkoromban nem tettem.
Nálunk azért szerencsére anyám elég változatosan főzött, nagyanyám is, úgyhogy nem voltunk válogatósak, sok mindent megettünk, én úgy érzékeltem, a többi gyerek sokkal, de sokkal válogatósabb. De sajtot nem ettünk. Főleg nem pucér kenyérrel natúr. Menzás nem voltam, tévé ekkora kínálattal, hogy főzőműsor meg egyebek, pláne nem léteztek, gasztroújságról sem tudok, hogy abban az időben lett volna ilyen divatja a kajás fotóknak...
Már bőven tinédzser voltam, mikor szendvicsre reszelve kezdtem értékelni. De meglehetősen felnőtt voltam, amikor már szalámi agy akármi mellé szeletelve is képes voltam megenni.
Sok mindennel így jártam, pl. a nyers uborkával is. Ettünk mi sok mindent nyersen, de uborkát???
Most meg Bencus pl. még a nyers krumplit is eszi, de még a fövetlen száraztésztát is... (a toros káposztát viszont nem). Mondjuk, én pedig szoktam néha csinálni. Nem ilyen "igazi", hozzávaló húsfélével, mint anyám, hanem egyszerűen pl. sertéscombot felkockázva -- mi tagadás, nem is olyan finom, mint az anyámé...
Mindenesetre mégsem szeretik.
Mondjuk, Bencus ennek ellenére ilyeneket sem szeret, hogy spenót, sóska, mákoslaska, mákos sütik, bableves. Holott a lencsét meg szereti... érdekes dógok ezek.
A harmadik torosos dobozt Daninak szándékoztam adni, anyám is nyilván ezért küldött 3 dobozt.
Úgy volt, hogy ma Dani jön -- szombat óta készül jönni... -- alommal. Ma szabadnapos elvileg, mert le van dolgozva nekik. Mégsem jutott eszébe egész nap.
Viszont Szilvi kiporszívózott, ennek nagyon örültem...
Este 9 körül már én írtam rá Danira, mikor láttam, hogy zöld a cseten, hogy na már akkor téged sem igazán kell várjalak az alommal, ugye? Hú, kapott a fejéhez, hogy bocs, elfelejtette!
Hát igen, így volt ez szombat óta: vagy elaludt, vagy már bezárt (vasárnap) az Aldi, mire odament este 6 után, ma meg elfelejtette. Holnap viszont délutános lesz, biztos a' lesz a problematique, gondoltam.
De most már úgy látszik, ő is többnek találta a soknál, mikor mondtam, hogy ha délutános, akkor meg délig alszik és nem kel fel -- röviden közölte, hogy de, felkel.
Jóvan... végül is pont ezért szoktam szólni, mikor még a zsák félig van, hogy biztosra menjek. Ha akkor szólnék, mikor már a végét szedem kifelé, régen rossz lenne a macskáknak, de főleg nekem.:))
Késő éccaka összeállítottam a szeptember óta, az utolsó e-könyvem óta megírt verseimet, prózáimat. Elég sok helyről kellett összeszedni -- volt köztük a saját konkrétokon kívül leginkább 6 adott szavasok, 8 adott szavasok, szókincstanya, verslista oldalas szülemények, melyeket más-más txt-fájlokban tárolok, és míg összekeresgettem... nem beszélve arról, hogy vannak a 4 szavasok közt is korrekt versek és nem baromságok, melyeket érdemes begyűjteni.
Egyelőre csak összehánytam egy Word-doksiba, aztán fél 2-kor ráerőltettem magam, hogy ne kezdjem el megcsinálni.
Egy ilyen doboz nekem kétnapi kajám. Valószínűleg a másiknak is több mint fele enyém lesz, mivel Szilviék nem szeretik, Szilvi vett ki magának egy keveset, de Bencus egyáltalán nem tolerálja.
Egyébként én is úgy 40 fölött szerettem meg a toroskáposztát. Emlékszem, gyerekkoromban semmiféle káposztáért nem voltam oda, a töltött káposztát is csak úgy ettem, "héja" nélkül, se főzelék, se leves nem jött be, a káposztáskockáért sem voltam oda. Megettem én ezeket, vagy inkább ezekből valamennyit, de nem lelkesedtem, mikor káposztáról volt szó.
No, én azt vallom, hogy az ember a végsőkig képes változni. Sok mindent nem ettem szívesen gyerekkorban, sőt még később sem, aztán szép fokozatosan igen.
Emlékszem egy tóalmási gyermeküdültetésemre, ahol pl. egyik uzsonna az volt, hogy két kis fél szelet kenyér, két vékony szelet trappistaszerű sajttal. Volt egy pohár ital is, talán tejeskávé vagy kakaó, esetleg tea, erre már nem emlékszem. Csak arra, hogy mások eszik a kenyérre rátéve a trappistát. Én meg még csak nem is ismertem, mi nem vettünk olyat sosem! Sőt, még csak nem is láttam ilyet, én sajtból csak a kockasajtot ismertem, ami lényegében háromszög... Mikor megkóstoltam, mérhetetlenül csodálkoztam, hogy úristen, ez bűnrossz, mi ebbe a pláne, mit lehet ezen szeretni...? Éhen is maradtam, erre tisztán emlékszem.
Szerintem ez onnan van, hogy az a gyerek, aki nem ismer valamit, ráfogja, hogy nem szereti. És azért nem ismeri, mert a kedves édesanyja sem szereti, errefel nem főzi.
Én nem voltam ilyen: a paradicsomot én csak nyersen szeretem. Ímmel-ámmal ettem meg mindig a paradicsomlevest, de magamért nem főznék sosem. DE. A gyerekek kedvéért pici koruktól kezdve főztem mindig a paradicsomlevest, paradicsomos krumplit, paradicsomos húsgombócot, a bolognai, milánói makarónikat - holott én bele nem verem a kanalam. Szerintem így kéne. Tudtam, hogy ők imádják, nehogy már amiatt ne egyenek, mert az anyjuk önzőmód nem hajlandó főzni hasonlót. Emlékszem, én akkoriban a magam evésére különben sem fordítottam gondot -- olyankor ettem valami bagatell dolgot, amivel elcsaphatom az éhségérzetet. És ennyire nem tudtam megváltozni, hogy ezeket megszeressem ennyi idős koromra. Ha töltött paprikát főzök, én magamnak kiszedem még azelőtt, hogy a paradicsomszószt ráönteném... Natúr. Sőt, kapcsolt részeim még a töltött káposztát is szabolcsiasan, paradicsomosan szeretik, édeskáposztából, ahogy anyám szokta csinálni. De elmondanám, hogy anyám is, én is úgy esszük, hogy még paradicsomosítása ELŐTT kiszedjük magunknak natúr, félfövésben az adagjainkat. Mi úgy szeretjük, alig-főtten, berántás vagy paradicsommártás nélkül. Ja, és piciket szoktunk csinálni. Így már viszont megértem azt, hogy megeszem a káposztáját is, amit gyerekkoromban nem tettem.
Nálunk azért szerencsére anyám elég változatosan főzött, nagyanyám is, úgyhogy nem voltunk válogatósak, sok mindent megettünk, én úgy érzékeltem, a többi gyerek sokkal, de sokkal válogatósabb. De sajtot nem ettünk. Főleg nem pucér kenyérrel natúr. Menzás nem voltam, tévé ekkora kínálattal, hogy főzőműsor meg egyebek, pláne nem léteztek, gasztroújságról sem tudok, hogy abban az időben lett volna ilyen divatja a kajás fotóknak...
Már bőven tinédzser voltam, mikor szendvicsre reszelve kezdtem értékelni. De meglehetősen felnőtt voltam, amikor már szalámi agy akármi mellé szeletelve is képes voltam megenni.
Sok mindennel így jártam, pl. a nyers uborkával is. Ettünk mi sok mindent nyersen, de uborkát???
Most meg Bencus pl. még a nyers krumplit is eszi, de még a fövetlen száraztésztát is... (a toros káposztát viszont nem). Mondjuk, én pedig szoktam néha csinálni. Nem ilyen "igazi", hozzávaló húsfélével, mint anyám, hanem egyszerűen pl. sertéscombot felkockázva -- mi tagadás, nem is olyan finom, mint az anyámé...
Mindenesetre mégsem szeretik.
Mondjuk, Bencus ennek ellenére ilyeneket sem szeret, hogy spenót, sóska, mákoslaska, mákos sütik, bableves. Holott a lencsét meg szereti... érdekes dógok ezek.
A harmadik torosos dobozt Daninak szándékoztam adni, anyám is nyilván ezért küldött 3 dobozt.
Úgy volt, hogy ma Dani jön -- szombat óta készül jönni... -- alommal. Ma szabadnapos elvileg, mert le van dolgozva nekik. Mégsem jutott eszébe egész nap.
Viszont Szilvi kiporszívózott, ennek nagyon örültem...
Este 9 körül már én írtam rá Danira, mikor láttam, hogy zöld a cseten, hogy na már akkor téged sem igazán kell várjalak az alommal, ugye? Hú, kapott a fejéhez, hogy bocs, elfelejtette!
Hát igen, így volt ez szombat óta: vagy elaludt, vagy már bezárt (vasárnap) az Aldi, mire odament este 6 után, ma meg elfelejtette. Holnap viszont délutános lesz, biztos a' lesz a problematique, gondoltam.
De most már úgy látszik, ő is többnek találta a soknál, mikor mondtam, hogy ha délutános, akkor meg délig alszik és nem kel fel -- röviden közölte, hogy de, felkel.
Jóvan... végül is pont ezért szoktam szólni, mikor még a zsák félig van, hogy biztosra menjek. Ha akkor szólnék, mikor már a végét szedem kifelé, régen rossz lenne a macskáknak, de főleg nekem.:))
Késő éccaka összeállítottam a szeptember óta, az utolsó e-könyvem óta megírt verseimet, prózáimat. Elég sok helyről kellett összeszedni -- volt köztük a saját konkrétokon kívül leginkább 6 adott szavasok, 8 adott szavasok, szókincstanya, verslista oldalas szülemények, melyeket más-más txt-fájlokban tárolok, és míg összekeresgettem... nem beszélve arról, hogy vannak a 4 szavasok közt is korrekt versek és nem baromságok, melyeket érdemes begyűjteni.
Egyelőre csak összehánytam egy Word-doksiba, aztán fél 2-kor ráerőltettem magam, hogy ne kezdjem el megcsinálni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
