Kaktuszok

...És ha augusztus 20., akkor természetesen kaktuszkiállítás és -vásár a Kölcseyben!

Az idén is hatalmas tömeg tolongott a millió, de legalábbis több ezernek tűnő, ízlésesen elrendezett kaktuszok környékén. Mindketten óriási vehemenciával és folyamatosan fotóztunk. Szünet nélkül, fel sem nézve, lépésben araszoltunk és katt, katt, katt... nem csoda, hogy több száz fotót fényképeztünk csak itt ketten.

A mérleg egyébként a nap végén: nekem 800-valamennyi, páromnak is 600-valamennyi körül lett a készült fotó mennyisége, amelyekből nyilván - miután napokon keresztül csak feldolgoztam - több sikertelen is könyörtelenül a kukában kötött ki, de rengeteg - nagy részük - megmaradt. Így 6 képtárat tudtam csinálni az aznapi fotókból, témák szerint csoportosítva. (Természetesen pároméit is felraktam.)

Életem folyamán sok-sok kaktuszkiállítást láttam már, de azért újra és újra találok olyat, amilyet szerintem még nem láttam, vagy amelyik hihetetlenül különleges, vagy lélegzetelállítóan szépséges. És látnivaló volt az is, hogy a standoknál, ahol az árusítás folyt (ott nem fotóztunk), elég sokan nyüzsögtek... szóval, sok a kaktuszbolond.:))

Veteránjárgányok

Nem volt piskóta a főtéri veteránautók és -motorok kiállítása sem. A virágkarneváli menet előtt van a karneváli futás, aztán a veteránautók felvonulása, s majd csak ezt követően kezdődik a virágkocsis és tánccsoportos felvonulás. De a program, a veteránjárgányok kiállítása a főtéren - nekem legalábbis - váratlan volt, nem számítottunk rá, meglepetésként ért.

Szóval miután elmentünk szétnézni a Füvészkertnél, a Déri téren, ahol egész napos nemzetközi és régiós folklórműsorok várták az érdeklődőket, régiónként helyi főzőcskés sátrakkal és kínálásokkal; aztán elmentünk a Modem elé, ahol főleg a gyerekek részére voltak szervezve műsorok - aztán visszafelé a Hatvan utca vásári kajáldává alakított végénél hosszas sorállás után ettünk egy sajtos lángost, akkor meglepődve észleltük, hogy a karneváli menet, ahogy elhagyta a főteret, az újra benépesült, mégpedig a veteránjárgányokkal.

Itt is hatalmas tömeg volt természetesen, és a fényképezési lehetőség talán még "kényelmetlenebb", mint a virágkocsiknál, de azért mindent megpróbáltunk!:))

Virágkarnevál

Legnagyobb szenzáció és rendezvény augusztus 20-án Debrecenben a virágkarnevál. Az idén volt a 41.

Soha nem igazán az utcán szerettük és akartuk végignézni, hiszen két kocsi között minimum 2 fellépő csoport is van, és ha a virágkocsik száma a 20-at sem éri el, mint az idén is, még akkor is 3 óra hossza az idő, amit tömegben, fejnyújtogatva, többnyire kánikulában kell végigácsorogni. lehetőleg a legkényelmetlenebb helyzetben. Ez fiatalon sem volt a világ legjobb dolga. Vannak, akik jegyeket vesznek a Piacz utcai lelátókra, de az sem leányálom szerintem, ha tűző napsütésben kell ott ücsörögni órákat. Bár természetesen megértem a tolongó tömeget, hiszen ilyet nem lát az ember sokszor és sok helyen.

Mi a virágkocsikat szoktuk általában megnézni, mikor már megpihennek a felvonulás után és az esti felvonulás között a stadionban. Ott ilyenkor folklórműsorok is zajlanak, igen borsos belépő van, lehet üldögélni a lelátókon, és szabadon lehet mászkálni a virágkocsik között.

A fotózás nem valami kényelmes, mert itt is tömeg van. Már úgy vagyok vele, hogy ha már csak két ember van köztem és a kocsi között, már szinte ideálisnak tartom fotózásra a helyzetet. Tény, hogy képtelenség úgy lefotózni a kocsikat, hogy egyben, egyszerre látszódjon, és ne is takarja sehol senki.

Másik, hogy igen rosszul állítják fel őket. Évek hosszú során az ment, hogy két oszlopban állították fel a kocsikat, a stadion északi és déli oldalán, megfelezve őket. A kocsik között volt maximum 3 méter. Lehet gondolni, hogy ha még a közöttük járkáló tömeget is nézem, mennyire lehetett körbejárni, pláne fotózni...

Utóbbi években ennél jobb a helyzet, erre a rendezők is rájöttek. Nagyjából körbe pakolják a kocsikat, viszonylag tisztes távolságra egymástól. Csak most meg a kocsik eleje áll kelet felé a keleti oldalon, hogy a rendezvény ideje alatt már nyugati nap fénye úgy essen, hogy nehogy le lehessen a kocsik elejét normális szögből fotózni... ááá!

Mindegy. Megtettük, amit lehetett, és közben igyekeztünk jól szórakozni, poénra venni, ha voltak csoportok, akik félórákra kisajátították a kocsikat, vagy ha ugyanaz a 2 méteres ember, nyakában kisgyerekkel már épp huszadjára állt elé úgy 6-8 fotózó embernek.:))

S visszaemlékeztünk, hogy 4 évvel ezelőtt ugyanitt milyen volt. Több időnk volt a folklórból is, meg a lelátó árnyékos részén ücsörögni-beszélgetni is - nyilván hamarabb érkeztünk, nem zárás előtt 1 órával.