Anyámnál

Mai nap a szokásos aktuális tennivalók mellett pakolászással is indult és folytatódott, mert tudtam, anyámhoz menés lesz. Összepakoltam jó sok (3 csomag) száraz kenyeret, kiürült pitliket, üvegeket. Melléraktam egy óriás rizses csokit, meg majd indulás előtt nem sokkal egy doboz húsos makarónit.
Később telefonált is anyám, tisztáztuk, hogy megyek.
Negyed 1-kor indultam, gyaloglás közben fotóztam is itt-ott.

Öcsém épp ott volt, most megtekintettem a szép új ótót közelről is.

Beszélgettünk is, közben rendezték a postással is az intéznivalókat. Tényleg dömping volt, mert kicsit később még Imre bá is jött, mivel hát az ő nyugdíját is anyám veszi át.
Megtudtam, hogy a kis japánkakas mellé Imre bá szerzett anyámnak két japántyúkot. Úgyhogy most tojnak ám rendesen. Mindhárom japánszárnyas más színű. A kakas fehér, az egyik tyúkocska barnás, a másik szürkés. A kiskakasnak még a kiállása is más, mióta "asszonyok" vannak a háznál!
Fotóztam a kertet, bár még nem sok minden nyílt. Macskáztam, elsősorban Marcival. Tündér az a macska!
Ettem sült kacsaszárnytövet és sült pulykaszárnyból egy részt.

Dani rám telefonált, hogy hol vagyok. Mondtam, hol; és kérdezte, hogy erre forduljon-e, mert végeztek a melóval. Tehát jött is.
Utána közösen beszélgettünk, egyeztettük a pénzügyeket is, mert Dani pl. már karácsony óta vásárolgat anyámnak csak úgy... befizet számlát, kiváltja a recepteket, heti-kétheti osztásban macskakaját, almot, tápot stb. hord.
Ideadta a támogatás mellett a csekkjeire a pénzt, plusz küldött egy kis összeget Bencus szülinapjára is.
Ezek után lassan készülődtünk haza -- Dani elvitt az ótóján, közben felugrott, mert neki is adtam egy doboz húsos makarónit.

Este megnéztem a szokott dolgaimat és két részt a Szomszédokból.

Darazsas

Mindkét mobilomat hívták ismeretlen pesti vonalasok. Ha gépnél vagyok, nagy sebességgel beütöm a számot, és esetenként kiderül, hogy nem kéne felvenni. Az egyik ilyen volt. A másikat felvettem, mert az a számom van mindenhol megadva, és hát sose lehet tudni. No, az meg szusszant vagy kettőt és szó nélkül letette... Ennyit az ismeretlen, nem helyi számokról.

Délelőtt ülök a gépnél, az erkélyajtó kissé nyitva volt a megvetemedett és távolról sem biztonságos szúnyoghálós ajtó mögött (nem sok, de valami azért!), mikor arra figyeltem fel, hogy elhallgat egy addig monoton döngicsélés. Ami az elhallgatás pillanata előtt felerősödött. Erre kaptam fel magam, hogy ugyan már, csak meg kéne nézni, mi újság. Jól tettem, mert a szúnyogháló belsején, kicsivel afölött, ahol meg szoktam fogni, ha ki akarom nyitni, ott pihen egy lódarázs. Legalábbis mi így nevezzük az ilyen nagy testű darazsakat, amúgy nem tudom, hivatalosan mi, de nem hinném, hogy méhecske.😏
Ha nem vagyok ott, kis idő múlva akár be is jöhet a nyitott ajtó miatt, aztán meg jól kinéznék, hogy mit kezdjek vele! Nem akartam zaklatni, hogy kívülről mégis inkább jobb lenne neki; gondoltam, ahogy bekerült a háló belsejére, úgy nyugodtan ki is fog kerülni, hiszen sajnos, rég nem zár már az az ajtó, felül több centire eláll a kerettől. Valamiért a poloskák is jobb szerettek belülről kapaszkodni a szúnyoghálóba ősszel, az inváziójuk idején, mint kívülről... Csak ne legyen nyitva az ajtó.
A szúnyogháló nemcsak a kora miatt ennyire viharvert, erről Haramia gondoskodott kiskorában, amikor nyitott erkélyajtó esetén kedvenc mászófalaként kezelte szerencsétlen szúnyoghálót.
Nem én lennék, ha nem örökítettem volna meg e látogatót.

Húsos spagettit készítettem egy jó nagy adagot, sok tejföllel.
Mivel én nem kedvelem az olaszos, paradicsomos kajákat -- kizárólag a gyerekeknek csináltam mindig annak idején is pizzát vagy bolognai, milánói makarónikat --, mostanság nem ilyet szoktam. Azt Szilvi megcsinálja maguknak, de egyébként a nem olaszosak nagy részét is ők eszik meg, mivel én nem tudom a végtelenségig ugyanazt enni.
Van, hogy simán kaprosan, tárkonyosan, tejfölös habarással látom el a darált húst és úgy kavarom össze a megfőtt makarónival vagy spagettivel; van, hogy sajtszósszal boldogítom az olajon párolt, sós, borsos, majoránnás húst; de leginkább pörköltet főzök a darált húsból, és jó sok tejföllel keverem. Most ez utóbbit követtem el.
Mikor hűlt, anyámnak kiszedtem egy testes dobozzal, mivel holnap megyek hozzá, és viszek legalább egy kis "másfőzte" kaját. Tálalásnál lehet rá külön tejfölt tenni vagy sajtot reszelni.

Netezéssel, a fényképekkel foglalkoztam, ráadásul annyiféle program jön velem szembe, amelyek érdekelnek, hogy alig győzöm őket "regisztrálni", válogatni közülük...

Este zsinórban a Drága örökös, Barát, Alvilág.

Szomszédokra már nem futotta most jóval éjfél után, úgy eltelt az idő.

Félixszel ellátva

Már 8 előtt érkezett az sms, miszerint 12--15 óra között érkezik a csomagom.
De amikor a délelőtt folyamán bekapcsoltam a gépet, nagyon precízen ott volt az e-mail is ugyanerről. És még 5 tasak Félixünk maradt is, tehát nem kellett éhen halnia a ragadozónak.

Olvastam, neteztem, játszottam.
Grízgombóclevest és virslit főztem, közben leellenőriztem a kaputelefont (sokszor előfordul, hogy elmozdítja valami... kabát, macska stb. és ez "gátolja" a működésben...), aztán pedig éberen figyeltem.
2 órakor telefon, majd miután biztosítottam a futárt, hogy igen, itthon vagyok, 5 perc múlva már jelzett is a kaputelefon.
Tisztes Félix-szállítmányt kaptunk, 15 éve először fordult elő, hogy nem én (vagy Szilvi) cipeltünk. Ez az ügymenet azért megfontolandó a későbbiekben is.
120 tasak Félix, jelenleg első vásárlós előnyként darabjának 93 Ft-ért örülhetünk, később is 99 Ft lehet, ha ugyanezek az árak maradnak. Igaz, hogy csak négy ízben van, két halas és két egyéb -- miközben ugye, eredetileg akár 20-félét is össze tudnék csak zselésből szedni a Tescóban, ha épp feltöltötték az árukészletet --, de ennyi baja legyen Honestynek, hogy "csak" csirke, marha, tonhal és tőkehal között válogathat.

Efeletti örömömben kiolvastam Cynthia Parker: Inkognitó c. könyvét.
Este tükörtojást sütöttem, megnéztem a szokásosakat, majd neteztem, játszottam, fényképekkel foglalkoztam.