2019. február 9., szombat

Szombati ez-az

Délelőtt hajat mostam, tettem-vettem, pakolásztam, Honestyt fésültem.
1 után Bencét elvitték.
Sajtszószos csirkemellet főztem főtt tésztával.


Evés után mozizásba kezdtem, megnéztem az Elif e heti öt részét.
Közben anyám telefonált, miszerint ott volt kisebbik unokahúgom, és megállapította, hogy nem romlott el katasztrofálisan az új mobil, hanem egyszerűen csak... be kellett kapcsolni.😁 Szegény Mamuci, annyira gyámoltalan ezekkel a kütyükkel, hogy nem mer kicsit sem próbálkozni.

Éjjel megnéztem a szlovák sorozatból egy részt, majd pár órát nagyon szaggatottan és éberen erőltettem az alvással... Nem tudom, miért, hiszen végül is nem egy aggodalomra okot adó nap állt előttem.

2019. február 8., péntek

Félix és lift

Szilvi iskolába vitel után felment intézkedni.
Mivel a MÜK ingyenes OKJ-s tanfolyamát fogja végezni, a Dehusz a munkáltató. Tehát oda kellett kimennie a Galamb utcára, onnan vissza a Klaipedára, ahol az üzemorvos működik, majd vissza a Dehuszhoz.
Telefonáltam anyámnak, szerencsére meghallotta. Ugyanis ez is probléma újabban, hogy olyan gyér ezeknek az új mobiloknak a legerősebb hangadásuk is, hogy anyám nem hallja meg. A régit sem mindig hallotta, pedig annak jóval nagyobb hangja volt...
Jó sokáig beszéltünk, de úgy szakadt meg, hogy még benne voltunk valami témában, tehát visszahívtam kétszer is, mindkétszer kicsöngött, de mindig meg is szakadt. Na, mi történhetett?
Később kiderült, hogy ő is hívott volna, és a kínlódgatások során véletlenül kikapcsolta... De nem tudta ám, hogy kikapcsolta, csak fogalma sem volt, mi lehet a baja...! Jézusmária.
Este mondtam Daninak is, azt mondja, majd megnézi, ha megy, de az nemigen ma lesz...
Most mindenesetre vonalason hívtam fel, hogy be tudjuk fejezni az ominózus témát.

Én Félix-beszerzést terveztem a FN-ban. Tehát készülődtem, miután indulásra készen álltam, hívtam a liftet -- hát pont ebben a pillanatban valaki kicseszett velem, azaz a lifttel a földszinten. Benyomogatta végig szerencsétlennek az összes gombját. Így eleve mindenütt megállva jött fel... beszálltam, nyilván tudtam, hogy hiába akarnék lefelé menni, előbb végrehajtja az emeletenkénti zöttyenéseket végig a 10.-ig... Emlegettem a jóédesanyját annak, aki ezzel szórakozott, de azt hittem, mindjárt vége... Ám nem! A 8.-tól nem volt hajlandó tovább menni, se le, se fel; viszont az ajtaja folyamatosan nyílt és záródott. Gondoltam, na, jobb, ha kiszállok, míg egyáltalán ki lehet! Elkezdtem lefele evickélni, kb. negyedóra múlva biztos leértem volna... De csak a 6.-ig jutottam el, mert ott eszembe villant, hogy mi van, ha tartósan nem fog működni, én meg jönnék felfelé 7-8 kiló Félixszel...? Mikor lépcsőzni még magammal sem bírok, nemhogy teherrel? Úgyhogy visszamásztam a 7.-re és egyelőre legalábbis feladtam. A liftajtó a 8.-on továbbra is nyílt és záródott... Sajnáltam szegényt, annyira rosszul tud esni, ha valaki szándékosan azt is elrontja, ami véletlenül jó ebben a világban. Ha már valaki építeni nem tud, legalább ne rongáljon!! A szemétláda remélhetőleg továbbra is minimum csuklott...😡
Elkezdtem zöldséglevest főzni; s miután ettem, hallottam, hogy a lift járni kezd. Szilvi meg is érkezett, azt mondja, valószínűleg akkor tért magához a szerencsétlen lift, mikor ő lent hívta. De nem jött egyből, többször kellett invitálnia.
Szilvi mesélt a mai napról, közben meg akkor úgy döntöttem, hogy nekiindulok a Félix-beszerzésnek, mert attól, ha erről lemondok, nem fognak idejönni önként a dobozok.
Hátizsákot és nagy, vállra akaszthatós tatyót vittem, meg is vettem 6 doboz, azaz 72 tasaknyi Félixet. Mindkettőbe három doboz került, ezzel kihasználtam maximális terhelhetőségemet, már úgy értem, ami még bírható számomra; de ezekkel már semmi plusz! Koncentráltan igyekeztem a buszmegállóhoz, ennyi teherrel ez is pont elegendő volt. Várni kellett, legalább a táskát le tudtam egy padra tenni. A busztól is óvatosan evickéltem, mert a derekam sosem százas alapból sem, nemhogy súllyal. Nem kicsit drukkoltam a lift miatt, de szerencsére rendben volt!

Délután neteztem, cseteltem, leveleztem, játszottam.
Este pirítóst készítettem.
Megnéztem az Örököst és a BK-t, valamint A múlt árnyékában sorozatnak elértem a 100. részét, s megnéztem belőle kettőt.

2019. február 7., csütörtök

Kiállítások

Szilvi ma a munkaügyi központ telefonjára ment be a helyszínre, ahol tájékoztatást kapott az induló tanfolyamokról, konkrétan a családsegítő asszisztens képzésről, mely 14-én fog majd kezdődni, s addig el kell intézni néhány dolgot.

Fél 2 körül postáscsengetés, megérkezett az fht.-m.
Összeütöttem két tükörtojást, másfelet meg is ettem. Ezt követően Istvánnal telefon, majd gondoltam egyet, és gyorsan indulásra kész lettem. 3-ra kimentem a 45-öshöz, mellyel felmentem a Kossuth utcára. Szerencsére még mindig működik a régi jó kedvenc órásom, aki kicserélte a karórámban az elemet, így ez a hiánydolog is le van tudva.

Ha meg már ott voltam, vétek lett volna nem bemenni a Belvárosi Galériába, ahol megnéztem Sulyok Géza kortárs festő kiállítását. Ez amúgy is tervbe volt véve a kiállításmegnyitótól fogva. Erikával is szó volt róla; csak hát ő elég nehezen mozdul, így télen különösen. Ismerem is a festőt, sokszor megfordult anno a nyomdában.
Erősen nyilvánvaló volt a tény, hogy a festő Makoldi-tanítvány. S mivel a mester munkássága mindig is bejött, így egyértelmű, hogy a Sulyok Géza festményei is tetszenek. Makoldi témái főként néprajzi, Sulyok Gézáéi holografikus elemekre épülnek. Mindkét művész munkásságára jellemző a markáns, erős színvilág; valamint hogy a mitológia, mese világa is előbukkan az alkotásokon.


Ezek után még mindig volt kedvem hasonló elfoglaltsághoz, tehát elsétáltam pár száz méternyire a Piac utcán a Benedek Elek könyvtárhoz, ahol pedig megnéztem Papp Gábor margittai festőművész Kiszorultak címmel rendezett kiállítását. Az itteni alkotások erdélyi településeket ábrázolnak.
Nagyon tetszettek a képek, sajnos, csak pár darab festmény volt kiállítva, pedig szívesen elnézegettem volna még többször ennyit is...


Visszafelé a Piac utcán benéztem és csaptam egy kört a nagy kínai üzletben, de nem vettem semmit. Utána a Mekiben vettem 3 sajtburgert és 1 BigMac-et -- ebből 2 sajtburger Szilvinek --, így mára és holnapra 1-1 kajálás megoldottnak tekinthető részemről.
45-össel hazamentem, szerencsére nem kellett sokat várni.

Dani telefonált, majd nemsokára jött a tiszta ruhákért.
Adtam neki egy doboz kaját is.
Este Drága örökös, BK, netezés -- "éccaka" pedig A múlt árnyékában sorozat két része.

2019. február 6., szerda

Hasznosan unalmas

Hasznos, de unalmas nap rendezgetéssel, pakolászással, rendszerezésekkel. Mindezt fűszerezte ugyan némi mosdó-, kád- és vécésúrolás, de alapjában véve ez csak számomra volt győzelmes elégedettségi ok...

Istvánnal jól eltársalogtunk telefonon. Most ez a kényszerszabadság rohadtul nem irigylésre méltó nála. Lényegében semmit nem tud csinálni a tévézést leszámítva. A géphez is csak akkor tud hozzáférni, mikor már elmentek a munkások... Plusz még a hideg lakás. A kaotikus rendetlenség és tehetetlenség önmagában is kiakasztó pedig. Mondjuk, nem mindenkinél van azonos szinten az ez irányú tűréshatár, tudom... de ez még neki is szörnyű.

Este a szokásos műsorok megnézése, plusz a szlovák sorozatom két része.

2019. február 5., kedd

Orvosnál

Összeszedtem a hűtőből az olyan maradékokat, melyeket előkészíthetek a lenti macskáknak, majd ezt elrendeztem.
Orvosi rendelőbe menés volt a mai program, mintegy kötelezően, mert bár a többi gyógyszer és anyám gyógyszerállapota miatt még bőven ráért volna ez a dolog, de a Bisoprolol miatt nem. Egyszer már kihagytam majd' két hétig, és majd' belepusztultam. Akkor tudtam meg, hogy azt nem szabad abbahagyni! Úgy ment a szívem, hogy levegőt sem kaptam. Azóta roppant figyelek rá, nem maradhat ki 1-2 nap sem.
Fél 3-ra elkészültem, s lementem. Először a maradékokat raktam le a lépcső aljához, nem messze onnan ott ücsörgött egy cirmos...
Innen az ATM-hez mentem pénzt felvenni, aztán pedig elbandukoltam a rendelőbe.
Meglehetős tömegnyomor volt várakozási szinten. Nem tudom, jelent-e valami védettséget, hogy most estem túl a takonykóron... szerintem semmit. Mivel influenzajárvány van, semmi esély rá, hogy bármelyik nap kevesebben legyenek. Az egyébként nekem ingyenesen járó influenzaoltást meg ugyan 35 évig igénybe vettem, de most második éve nem. (A kemó és sugár után lett volna időben azonnal aktuális, és nem gondoltam volna, hogy a legyengült immunrendszeremnek, akkori anorexiámnak és a sok, év során beszerzett maradandó kísérőbetegségek mellé használt volna a gyengített influenzavírus... és az idei télen sem barátkoztam meg a gondolattal.)
Mivel amúgy nem szándékoztam bemenni, lényegében csak arra vártam, hogy Juditka kijöjjön és kezébe nyomhassam a gyógyszerlistát... de erre is fél órát kellett várni. Azután még egy fél volt, mire kihozta a recepteket, nyilván nem csak az enyémet, hanem többekét. Meglehetősen kényelmetlen volt az egy órahossza, amikor összehúzódzkodva kellett ülnöm, hogy egyáltalán elférjek -- így télen pláne nagyon zsúfoltak ezek az ülések... Viszont állva sem lehet messzebb lenni másoktól. Amúgy is egy órát állni csak járkálva bírok ki, állva nem, mert egy idő után jön az ájulás. Én buszra várás, vagy bármire, bárkire való várás közben is sétafikálok fel s alá, s itt erre nincs hely.
Lényeg, hogy túlestem, aztán kifelé menet a gyógyszertár előterében leültem, míg kiválogattam a receptekből azokat, amelyeket most ki kellett váltanom.
Négy recept mellett vettem még egy Panangint, egy szemcseppet magamnak és egy Ketodexet anyámnak, s mindjárt ötjegyű lett a fizetendő összeg.😦
Innen átsétáltam a parkon átlósan a Sparhoz, ahol bevásároltam, majd hazafelé vettem az irányt.
Otthon elpakoltam, később István telefonált. Megbeszéltük, hogy mit csinál a gépem, később távránézéssel átnézte, elvileg amit tudott, rendbetett.
Valamint elmesélte, hogy szabadságon van, mert valahol egy alatta lévő lakásnál az a bizonyos, évek óta húzódó ázogatás csak nem szűnt meg... így hát az önkormányzat rendelkezett a javítással. Ennek egy előnye, hogy számára ingyenes ez a káosz, még az a szerencse...
Otthon kell lennie, és hát bizony, úgy tűnik, nem lesz rövid lejáratú ez a móka. Feltörik a fürdőszobája egész kövezetét, a fali csempéket leverik ott, ahol a csövek vannak, s átcserélik azokat... elvégre alig lehetnek idősebbek száz évnél.
Így most élénk vizuális készségemmel elképzeltem, hogy a fürdőszobai összetevők, vécé, mosdó, zuhanytálca stb. is mind a szobában vannak, plusz két szakember a szerszámaikkal, alkatrészek garmadával... és hát ez még csak az eleje, míg lesz ennek vége! Na meg nuku vécézés és fürdés.😨 Ráadásul még mindig sz@r a fűtés!
Ha belegondolok, hogy én egy megrepedt flexibilis cső miatti vízszivárgás miatt totál kibuktam és padlót fogtam; holott azt még aznap rendbe sikerült hozatni... hát nagyon-nagyon, de nagyon nem irigylem és minden együttérzésem!😱

Csináltam magamnak olyan másfél adagnyi hagymás dinsztelt sertésmájat, és kenyérrel tunkolva megvacsoráztam. A másik fele lesz majd holnap az ebédem.
Netezés, játék, csetelés.
Drága örökös, BK, A múlt árnyékában 95. része.

2019. február 4., hétfő

Átlagos hétköznap

Mezei "semmiség"-nap.
Netezés, játék, háztartási ténykedések.
Leveskockás húslevest dobtam össze eperlevéllel, később szalámis kenyeret ettem.
Szilvinek ma 1-re kellett mennie a gyerekért.
Blogpótlással foglalkoztam, csetelgettem-leveleztem a neten. Próbálkoztam a kábeles témával kapcsolatosan jobban informálódni, hátha valami pluszt megtudhatnék esetleg a felmondással kapcsolatban. Úgy nem szeretem az ilyet, tartok is tőle, szeretném minél jobban csinálni, meg aztán rossz nekem az ilyesmi, mert alapból hűséges típus vagyok, s ez vonatkozik a szolgáltatókkal szemben is... Lám, évek óta fizethettem volna sokkal kevesebbet... mégis maradtam. ÉN sajnálom őket, mert elveszítenek egy 30 éves ügyfelet...😕

Este bundáskenyeret rittyentettem, majd megnéztem a szokásos röpke sorozatokat a tv-ben, és jóval később a szlovák sorozat következő 2 részét.

2019. február 3., vasárnap

Otthonos

Elutaltam e-bankon a közös költséget, így holnap reggelre megkapják.
Bőséges hagymával, némi csípős zöldpaprikával, borssal dinsztelt csirkemájat készítettem, rizzsel. Azért főztem ki két zacskó rizst, hogy tudjak küldeni két adagot ide-oda.


Fél 6 környékén jött Dani, s mivel Szilvi tegnap a nagynénitől megkapta, most odaadta a 15 ezret, melyet azok az ő új tévéjébe szántak. Így Dani rendezve van tévéileg.
Dani vásárolt anyámhoz macskakaját és egyebeket. Én elküldtem (ajándékba) 1 kg száraztápot, valamint odaadtam Daninak 2-2 doboz kaját neki és anyámnak. (Túróscsusza, valamint hagymás dinsztelt csirkemáj rizzsel.) Ezenkívül még a befizetett csekkjét is mellékeltem, majd Dani elment anyámhoz.
Hozták Bencust.
Megnéztem az Elif szerda, csütörtök, pénteki részeit. Neteztem, leveleztem, játszottam.
Alvás előtt pedig a szlovák sorozat két részével szórakoztattam magam.
A Neocitran elfogyott, csak 4 tasak volt belőle, 4 este vettem be. Mebucain már nem szükséges. Egyedül az orrcseppezés maradt éjszakára.