Februári krimi kihívás

2018 -- Krimi -- Február
Judit_Sike indította a kihívást, mintegy 307.-ként vettem részt rajta.

Sziasztok :) 
Már jöhet is az év második hónapja. Olvasásra fel! A szabályok változatlanok, várlak titeket! :)
Amit kérnék: 
– Jelentkezz a kihívásra (Részt veszek gomb).
– Válassz ki egy KRIMI vagy THRILLER címkével ellátott könyvet (csak azt fogadom el, ahol ott van a címke).
– Olvasd el, majd küldd el az Én és a könyv linket (vagy olvasási + értékelési link) -- EGY könyvről (pontos dátumozással). 
– Értékeld a könyvet szövegesen (min. 5 mondatos értékelést kérek. Nem elég annyi, hogy „ez tetszett, jó volt”. Legyen tartalmas az az öt mondat, tehát nem fogok ilyeneket elfogadni: „Tetszett. Érdekes. Jó volt. Ajánlom. Megdöbbentő a befejezés.”
– Ezután jár a zöldítés és a plecsni.
– Az olvasások FEBRUÁR 1. – FEBRUÁR 28. között érnek.
– Egyperces olvasást nem fogadok el!

Erre a kihívásra is nagyon megfelelt Ruth Ware: Sötét erdő közepén c. könyve.
Megkaptam a 323. molyplecsnit.

Télborítós kihívás

Nagyobb dolgok ma sem történtek.
Jóváhagyták Andi maradék 3, általam felvitt könyvét a Molyon.
Szilvi kiporszívózott nálam, már nagyon időszerű volt.
Megnéztem A szultána soron következő hosszú, kétórás, magyar feliratos részét, elolvastam Andi Öt perccel múlt szerelem c. novelláskötetét.
Egy kihívás is eredménnyel zárult.

Rabul ejtő borító - *Tél*
Ezt a kihívást EditVagyok indította, 217. résztvevő voltam rajta.

Nos, helló Mindenki! :)
Az előző kihívások sikerén felbuzdulva, elkészítem a Tél rabulejtés-kihívását is! :D 
A szabályok nem változtak. De a leírás végén felhívnám a figyelmet néhány fontos dologra, ami tapasztalatom alapján úgy gondolom, szükséges. ;)
Azok kedvéért, akik most fordulnak meg nálam először: 
„Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy meglátott egy addig ismeretlen könyvet és bumm…. megállt a szíve, elállt a lélegzete, kikerekedett a szeme, és minden megszűnt körülötte…! Mindegy volt, hogy pontosan miről szól a könyv, tudtad, hogy ez csak jó lehet, nem tudtad levenni a szemed róla, meg kellett venned!
A kihívás lényege nem változott: olvass el egy olyan könyvet, amit azért vettél meg, mert ahogy ránéztél, megdobbant a szíved, érezted, hogy kell neked, és azóta is imádod a borítót! :D
Nem kell mást tenned, mint 
– megnyomod a részt veszek gombot, 
– elolvasol egy ilyen könyvet, 
– hozol nekem egy Én és a könyv linket (teljes olvasásokat szeretnék, melyeket 2017. december 1-jétől 2018. február 28-ig intervallummal tudok elfogadni. :)) 
– Kérnék egy rövid értékelést arról, hogy a könyv volt-e olyan jó, mint a borító első ránézésre. ;) Ezt a hozzászólásban kérném.
És ami nagyon fontos! Sajnos azt tapasztaltam, hogy abból a négy dologból, amit kértem, az utolsó sok esetben lemarad! Szeretném, ha mindenki figyelne valamennyi kérésemre. Nem olyan nehéz! :) 1. jelentkezel, 2. olvasol, 3. hozod a linket, 4. válaszolsz az utolsó kérdésre. Ennyike :) 
Várok mindenkit szeretettel! ♥ 
Köszönöm!
Jó olvasást mindenkinek!

Itt megnézhetitek, mások melyik borítóba szerettek bele: (link)

Ruth Ware: Sötét erdő közepén c. könyvvel neveztem, melynek tényleg a borítója "szúrta ki" először a szemem. Ráadásul téli is, és a történet is télen játszódik.
Megkaptam a 322. plecsnit.

Jóleső szombat

Végre kialudtam magam.
Ágyneműáthúzással és itthoni gönceim kicserélésével kezdtem a ténykedést.
Nem is írtam, hogy jó hete elfogyott a 3 flakon gránátalmaszirup. 3 hónapon át kitartott, szerintem jót tett. Többet vagyok éhes, és kifejezetten több dolognak érzem az ízét. Naponta úgy kb. 2 óráig nem igazán tudok enni, de régen sem nagyon tudtam délelőtt. Utána viszont, ha ki tudom találni, mi az, amit megkívánnék, és főleg, ha frissen meg is tudom csinálni, akkor az jól szokott esni. A levesek szinte mindig jólesnek. Kávét még mindig nem tudok inni, gyógyszereket is nagyon limitálva és csak kicsiket. Ám még mindig lehetek bármilyen éhes, ha valamilyen kaja íze nem stimmel, már az első falat sem megy le. A savanyú kaják jól csúsznak, pl. csemegeuborka, ruszli, becsinált levesek, toroskáposzta.
Persze szerintem nemcsak a gránátalmaszirup, de a tápok is segítettek valamicskét. Két kilót visszahíztam a 18-ból. És hova megy? Nem ám a csoffadt s*ggemre vagy combomra, esetleg, hogy ne legyen vállfa a vállam. Nem. Naná, hogy derékra-hasra...
Lényeg, hogy legalább egy hete elkezdtem szedni a Flavin7 szirupot, melyet Esztertől kaptam. Szintén növényi kivonatokat tartalmaz, és az immunrendszeren kívül is elég sok mindenre kedvező hatással van.

Bencét fél 2 előtt elvitték, Szilvi pedig elment megint a Tecsóba olyan dolgokért, melyek tegnap kimaradtak. Így pl. hozott nekem vedres halászlét meg egy csomag vegyes sós szárazsüteményt, ami mostanában a mániám.
Megnéztem az Elif 122. részét, kiolvastam Andi Érzés c. verseskötetét és a Púder c. regényét.
Este A mi kis falunk 5. részén szórakoztam, majd megnéztem a Kísértő igazság c. amerikai misztikus filmet és a Vadászat Lisára c., 1996-os kanadai filmdrámát.

100-ra bővült

Csak a 100 olvasó apropóján csináltam egy képernyőképet. Még régebben megfogadtam, hogy ha egyszer elérem a 100 olvasót, elrakom emlékbe.
Vannak a Poeton egyébként többszázas olvasótáborral rendelkezők is, de azért tesznek is. Aktívan részt vesznek az oldal életében, kommentálják ők is a többiek alkotásait stb.
Hát, én szégyen, nem szégyen, nem sokat teszek azért, hogy növeljem az olvasótábort. Beküldöm a verset, elbírálják, kb. egy hét, mire felkerül az oldalra. Néhányan figyelik és kommentálják az embert -- én pedig köszönettel válaszolok. Akik itt vannak az én oldalamon, azok tényleg önként és nem viszonzást várólag olvasnak időnként, mert én nem vagyok képes csak ezen az egy oldalon több órát tölteni nap mint nap, hát ez van. Szóval se nem reklámozom, nem linkelem át versenként a FB-ra, semmi ilyesmit nem teszek, pedig ha tenném, az olvasóim száma lehetne nekem is ennek többszöröse. De én büszke vagyok erre a 100-ra.:)

Orvosnál a papírért

Még éjjel elkezdődött újra a havazás, így reggelre egész korán világos lett mindenütt -- ilyenkor a sötét sem igazán sötét, az ablakok éjjel is halványszürkék. Szinte egész nap havazottt elég intenzíven, csak néha-néha vette lájtosabbra.
Mivel tegnap hiábavaló postásvárás miatt nem mentem az orvoshoz, bár akár rá is érhetett volna jövő hétig a dolog, de szerettem volna a hétvégének már úgy menni, hogy ezen a részén is túlvagyok a dolognak, így ma mindenképp el akartam jutni.
Viszont megérkezett István segítsége, közölte a bankos sms.

Szóval emiatt úgy kezdtem a napot, hogy indulásra készülően. Fél 10 előtt el is indultam. Odaérve két ember beszélgetett csupán a két rendelő közti részen, nem volt kivehető, hova várnak, de nekem nem volt sürgős végül is. Úgy látszik, mostanság a pénteki rendelés nem nagyon vehető időtartam szerint komolyan, ezt már többedjére tapasztalom. Ugyanis eleve két órásra csökkentik a péntekre eredetileg kiszabott 3 órás rendelési időt, ez ki is volt írva. Helyettesítésnél pedig bármelyik napra vonatkozhat, hogy a 4 óra csak 2 óra, és az is a rendelési időtartam első fele. Szóval nem húzhatjuk az indulást rendelés vége előttre, mert akkor hiába mentünk. Nem is tudom, hogy tudtam én ide bejutni mindig a rendelés utolsó félórájában évek hosszú során át, míg dolgoztam!
Olyan 10 perc telhetett el, mikor a szomszéd rendelő asszisztense rám kérdezett, hova várok; aztán mondta, hogy szól Juditkának. Ő ki is jött, s bementünk. Doktornő nem is volt. Ám szerencsére készen volt a papír, Juditka átnézte, minden megvan-e, aláírás, pecsét stb. Visszakaptam az idézés jellegű, RSzSz-től kapott papírt is. Örvendtem, hogy sikerült; ő pedig mondta, hogy velem nem volt nehéz, hiszen mindenféle papír olyan szépen megvan...
Köszöntem szépen, elraktam és megkönnyebbülve húztam el a csíkosat.

Ha már erre jártam, mentem pár métert a kedvenc gyógynövényboltomba, ahol a hölgy éppen akkor nyitott ki. Vettem egy aloé verás fogkrémet, mert az enyém a végét járja, valamint bokám lila visszereire, a lábfejzsibbadásomra vittem egy vadgesztenyekrémet. Nem nagyon segítenek ezek, de az ember reménykedik. Múltkor beszereztem egy vörösszőlőkenőcsöt, s mintha a jobb lábamban valamelyest csökkent volna ez a zsibbadásérzet, majd felváltva kenem, hátha segítene valamit. Nyáron jött ez is elő, mint megannyi kísérőbetegsége a fellépő immunhiánynak, a kemó mellett. Elég zavaró tud lenni.
Meglehetősen erős hóesésben igyekeztem hazafelé, s bementem a "mi Coopunkba". Látszott, hogy péntek van, mert egész tömegesen vásárolgattak máris, a hétvégére. Érdekes, annak idején a péntek is ugyanolyan hétköznap volt, mint a többi, nem volt ennyi ember "szabadlábon", úgy értem, munkahelyen kívül. Most meg már délelőtt hemzsegnek az utcák a népektől. Én tudom, hogy míg dolgoztam, pénteken is ugyanúgy este 6 után jutottam el a boltba...

Hazaérve átvedlettem, elpakolgattam, és újra postásvárásba mentem át, de sajnos, ma sem jött. Úgy látszik, átpakolták az időpontot, az utóbbi időben ezt tapasztaljuk. Nem lenne rossz azért nagyjából lefixálni, mert így havonta több potenciális napon sakkban van az ember.

Szilvi befizetett egy csekkemet, vett nekem bérletet, és volt a Tecsóban. Hazaérve pedig ment az iskolába, mert üzenték nekik (szülőknek), hogy ma 1-re menni lehet a gyerekekért.

Nekiálltam 6 csirkeszárnyból húslevest főzni, egy csomó zöldséggel egyetemben. Hamar meglett, és levesben főtt krumplival, sárgarépával laktam jól elsősorban. Persze azért leszűrtem, befőztem a levest, amit majd este kóstoltam meg.

Megnéztem az Elif 121.-t, majd este a BK-t.
Elolvastam Andi Csacsi a pácban c. mesekönyvét, nagyon aranyos volt.
A két Molyra töltött könyvét elfogadták, feltöltöttem a maradék hármat is.:)

Nyugalmi helyzetben átnéztem az orvosi iratot. A konkrét jelen egészségügyi állapotomon kívül még 8 betegséget soroltak fel BNO-kóddal, jelentkezési dátummal ellátva.

Táblácskás képeslap

A táblácskás történetemnek még nincs vége.

Ismert dolog, hogy nagyon szívesen gyűjtik a táblácskák átadásakor készült képeket, s nagyon örülnek, ha küldenek az emberek ilyet. Megkérdezik, hogy publikálhatják-e azokat az oldalukon.:)

A novemberben megkapott, elkészült rendelést bár nem karácsonykor sikerült átadni, hanem január vége felé, így képek is nyilván akkor készültek az átadásról.

A következő héten el is küldtem nekik pár darab fotót. Ezt még utána mélben meg is köszönték, s az oldalukon meg is jelentettek egy kiválasztott fotót.

És akkor minő meglepi: érkezett egy cuki képeslap. Még a bélyeg rajta, az is táblácskás.:)))

Még egyszer megköszönik, hogy küldtem képeket.:)

Elméleti tavaszkezdet

Szilvi ma tüdőgondozós kontrollon volt, órák hosszáig. Időpont itt sem jelent semmit.
Utána a városházára ment, mivel már múlt hét vége felé kapott sms-t, hogy elkészült a személyije, így egyúttal most ment érte.
Azután befizetett anyámnak is és nekem is 3-3 csekkünket.
Én orvoshoz terveztem menni délután, de elseje lévén várni kellett a postást, aki természetesen nem jött. Ám én ezt nem tudhattam, s mivel volt már akár fél ötös jövése is, így nem igazán ugrálhattam. Az orvoshoz menés meg hát végül is ráér, fő, hogy 8.-a előtt meglegyen.

Sokat leveleztem cseten, egyik kedves szerzőtárstól megtudtam egy kommentár nélkül beadott "emléke" megosztása által, hogy van neki e-könyve. Mi több, rámentem az e-book-oldalra, és kiderült, hogy 6 könyve van! Novellák, kisregények, mesekönyvek és egy kis verses is.
Nem győztem csodálkozni, és mivel érdekeltek volna, s csak párszáz forintosaknak láttam a könyveket, hát gondoltam, megrendelem őket. Igen ám, csakhogy valami hiba lehet a rendszerben, mert amikor kiválasztottam a könyveket és kijött a kosárban lévő összeg, akkor pluszban még annál duplán többet hozzáadott postaköltségként! Nem akartam elhinni, vettem már máskor is e-könyvet, azt neten küldik át, nincs értelme a postaköltségnek! Megcsináltam még egyszer az egész eljárást, akkor is ezreket kért volna pluszban postaköltségnél. Na, mondom, akkor szevasz...
Valahogy szóba is jött az ismerősömmel. Mondtam, hogy szívesen elolvastam volna, meg is rendeltem, de ez történt. Olyan aranyos volt, hogy kapásból felajánlotta, és mindegyik könyvének elküldte a pdf-jét! Rendesen, borítóval, kolofonoldallal, kész könyv gyanánt. Sokat leveleztünk egyébként is, más témákról is.
Mindenesetre az egyik könyvét még délután kiolvastam. Ariadne Swett: Dorina címmel. Este pedig A katica farsangja c. aranyos és mutatós mesekönyvét.
Megnéztem a Molyon, csupán ez utóbbi mesekönyv van a neve alatt. Jeleztem neki, hogy felviszem én Molyra a többi öt könyvét is, ez a minimum, ha már átküldte nekem azokat olvasni. Úgyhogy még este felraktam komplett két könyvét. Ilyenkor eltelik pár nap, ezalatt ellenőrzik az adatlapot, majd ha minden stimmel, jóváhagyják. Rengetegszer vittem már fel így könyveket, mindig megköszönik egy aranyos kis ajándékkal:

Este BK, levelezgetések cseten, játék, olvasás.
És mikor éjféltájban fürdésre szántam el magam: volt meleg víz! Éljen! Hétköznapi, de annál nagyobb örömök.:)