Főtér -- virágkocsi-kiállítás

Szilvi Bencussal volt a múlt héten sok órányit a Tecsóban, míg csaknem minden iskolai felszerelést megvásároltak. Kizárólag teljesen fehér tornacipőt, ami tépőzáras (tanárok nem szeretik, de a gyerekek nem nagyon tudnak cipőt kötni és rohanni kell mindig, viszont segíteni sem szeretnek, ezért a szülő nyilván tépőzáras tornacipőt szeretne!), nem talált. A Deichmannban elvileg lett volna, csak gyakorlatban nem -- de nagyon kedvesen invitálták Szilvit megrendelni azt, mert hogy a központjukban van, és futár kihozza ingyen. Ebben maradtak, és Szilvi már kapott három üzenetet is, ma érkezik a futár. 11 óra körül ez le is zajlott: nagyon szép, fehér, tépőzáras tornacipőt kapott valami 1500-ot fizetve előzőleg a boltban.

Déli 1 óra körül vártam Danit, aki meg is jött Renivel együtt; hozott dobozban 5 gombóc fagyit, beszélgettünk kicsit, majd elmentek -- ő most délutános lesz a héten.

Aztán pedig hogylétemtől (erőnlétileg) tettem függővé, mindenesetre nagyon-nagyon szerettem volna ma a főtéri virágkocsi-kiállításra feljutni, csak eléggé "lapát sz@r"-nak éreztem magam. Viszont nagyon óhajtottam látni a virágkocsikat, és nagyon fényképezkedhetnékem volt! Győzködtem magam, hogy csak egy busszal fel a városba, kicsit fotózkodom, majd egy busszal haza!
Így aztán összekaptam magam, kicsit féltem ugyan a gyengeségtől, de mondom, ezt nem lehet pótolni. Ma az utolsó lehetőség, hogy láthatom a virágkocsik nagyját. Mert biztos voltam benne, hogy szokás szerint nem állítják ki az összest, általában amely kocsik nincsenek itt, azoknak máshol van dolguk.
Szóval elkészültem, kimentem egy 45-öshöz, felmentem 10 perc alatt a városba. 2 perc gyaloglás után kint voltam a főtéren, a kocsik között. A 14-ből 10-et állítottak ki, plusz egy bónusz: egy virágzongora, mely az úttest és a járda között volt felállítva. Hiányzott a korona, az Esztergom--Debrecen nyáját terelő jó pásztor kocsija, Nagyvárad--Debrecen oroszlános-angyalos kocsija, és a Fórum mamutos kocsija. Nagy kár... De elégedjünk meg annyival, amennyi van!
Kicsit idegesítő volt a szűk hely, lényegében a két villamossín melletti peronokon lehetett mozogni, mely túl rövid táv volt ahhoz, hogy befogja az ember az aktuális virágkocsit, azonkívül hihetetlen tömeg volt, így az, hogy ember nélkül fotózhassak le bármit, az lehetetlenség volt. Minden tele volt fényképező nézelődőkkel, gyerekek tömkelegével. Az úttest két szélén volt egymással szemben 5-5 kocsi. Mivel sokszor csak részleteiben sikerült fotózni, ezért egyről többet is fotóztam.
A sárkányról, mely a kedvencem: 21 méter hosszú, négy kocsival vitték, mozog, ordít, füstöt okád, villog -- nem sikerült rábukkannom, kinek vagy kiknek a kocsija, hogy miért titok ez, mert hogy pl. valamiért nem is versenyzett, még közönségdíjasként sem lehetett rá szavazni. Fotóztam a gyönyörűszép mintázatából is, mely tiszta friss virágokból készült, ezeket pénteken éjszaka szállították, magyarul ezen az óriási alkotáson egész szombaton, nappal és éjjel dolgoztak.
A győztes a főnixmadár lett -- az is nagyon szép.

 

       

           

Egy-egy fotó azokról a kocsikról, melyek itt, sajnálatomra, nem lehettek itt kiállítva:

Ünnep

Nem volt semmiféle nagy vihar, bár tegnap este óta várjuk, hogyan fog jelentkezni a beígért lehűlés.
Szerencsére nem volt égiháború, még csak eső sem, csupán szél. Legalábbis egyelőre.
Sokszor fent voltam éjjel, részben a macskák igényei-motoszkálásai miatt, aztán 8-kor bekapcsoltam a DTV-t és néztem a virágkarnevált. Egészen a Nagytemplom előtti kenyérszenteléstől, az ünnepség, karnevál megnyitásától láttam.
A kocsikat mindig szerettem megnézni, pedig ritkán jutottunk el a karnevál bármelyik részére. Ez főleg azért volt, mert Szilvi születésnapja ma van, tehát míg itthon lakott, addig az egész napom mindig készülődésből állt ki. Sok-sok éven át mindig 6-an jöttek hozzánk ünnepelni, öcsémék négyen és anyám, keresztanyám. Volt szendvics, hidegtál, néha meleg kaja, rendelt nagy torta, dínomdánom, sok mosogatással.
Sem idő, sem erő nem maradt mikor felmenni karnevált nézni.
Később is leginkább csak a délutáni, stadionban kiállított virágkocsik megnézésére és lefotózására apelláltam, ez viszonylag gyorsan és célirányosan megtörtént.
Volt többször, hogy ez idő tájt esett a nyaralásunk, s így maradt ki a karnevál.
Nem kívánkozom a tömegbe, a hőséget sem szeretem, ez a része nem hiányzik. Ami igen, azok az egész karneválheti kiállítási és egyéb érdekes programok, a virágkocsik fotózása.
Idén volt egy kis változás: eddig is volt friss virág, de száraz is. A sok, zömében száraz virág helyett szinte maximálisan az élő virág került előtérbe. Ez látszott a kompozíciókon is. Valahogy megszűnt a sok napsárga és bordó, illetve ha volt, akkor élő virág volt. Feltűnően sok fehér virág szerepelt az alkotásokon, ez is különlegesség.
Nagy szerencséjük volt a karneválon résztvevőknek, hogy nem szakadt az eső vagy nem lett még hidegebb, mint két éve. 20-22 fok volt, széllel, de eső nélkül -- szerintem ez ideálisabb, mint a 40 fokos afrikai hőség, vagy mint két éve, a 14 fok szakadó esővel.
Eső majd csak délután 2--3 körül kezdett esni, amikor a stadionos virágkocsi-kiállítás és folklórműsorok szoktak lenni, hát azt bizonnyal elmosta az idő, de legalább a felvonulás lezajlott baj nélkül.
14 kocsi szerepelt, plusz a galibás kiskocsik -- és rengeteg, igen színvonalas táncegyüttes.

Délután megnéztem egy igen aranyos filmet, Volt egyszer egy szerelem címmel.
Aztán anyám telefonált, hogy Danit várja, mert készen van a kaja. Rántott húsospalacsintát csinált, tartármártást és rakott cukkinit. Elbeszélgettünk, mondta, hogy ő nem tudta nézni a virágkarnevált, mert neki vagy nincs, vagy nem tudja hogy beállítani a DTV csatornát... Hát ebben én sem vagyok kompetens.

Öt körül jött Dani, hozta anyámtól a kajákat -- ő is kapott külön. Elvitte a göngyölegünket és a szendvicset.
Ettem majd' egy egész húsos palacsintát tartárral.

Egészen éjjel, majdnem fél 12-kor Szilvi jelzésére megnéztem a Kedvencek temetőjét, melyet jó 20 éve láttam, illetve előbb olvastam is (Stephen King)... és emlékeztem rá, milyen iszonyatosan izgalmas és jól megcsinált film volt -- hát most is maximálisan megállja a helyét! A 20 év alatt a lényegre emlékeztem, a részletekre csak, amikor most előjöttek. Huh! Nem kimondottan gyerekaltató -- mondjuk, én efelől tudtam aludni.

Köszöntés

Sok szeretettel köszöntöm Szilvit

36. szülinapja alkalmából!

Boldog születésnapot, Isten éltessen! :)

Szülinap és névnap

Szilvi mára tervezte a szűkkörű családi szendvicsezést a szülinapjára, illetve nyilván a fő attrakció a Bence névnapja ilyenkor.:) Mivel még osztottan van a gyerek itt és apjos résznél a szünidőben, ezért célszerű alkalmazkodni időpont szempontjából.
Szilvi csinált 4 tálcányi szendvicset. Mivel lement a boltba "egy pár pillanatra", és egy ismerős hölggyel találkozván, tízszeri hasztalan elköszönés után másfél óráig fel lett tartva, elég későn kezdett hozzá. Kicsit aggasztó is volt, hogy nem fér bele (este ugyanis vitték Bencust, addig le kellett zajlania, s így Danit is 4-re hívtuk).
Szerencsére nagyjából összejött azért.

Dani sem késett, de azért pl. a szemétkivitel rá maradt, s én is pakolgattam kissé.
Bencus Daninál is több szendvicset evett (5), pedig Dani jelezte, hogy ő fölöttébb éhes (4). Én is boldog voltam, mert egyet én is meg bírtam enni, bár délután 5 felé már igazán reggelizhetek akár... :))
Bencus névnapi köszöntésével folytatódott, az ajándékok mindig több havi gyűjtés alapján gyűlnek össze, nálunk ezt csak így lehet; nem úgy, hogy előtte nekiindulunk és fogalmunk sincs, esetleg pont pénzünk sem. Előzetesen ha meglát az ember valamit, ami kell és jó áron van, akciós stb., akkor szépen, komótosan beszerezgeti és elrakja.
Mivel 4 fő nevében kell beszerezgetni, ezért az apróságok is soknak tűnnek.
A Hello Kitty-s lakberendezéses cuccok annak ellenére, hogy sokan, húha, lányosnak gondolják, sikert aratott. Bencust nagyon leköti a lakóhelyiségek berendezése, legtöbbet ezzel játszott, plusz kapásból kirakta a kis legót.
Három plüss a pennys akciókból már megvolt, a kettő el volt rakva, amit Bencus most kapott.

 
Szilvi is saját magának szülinapjára ő maga szerezgeti be, amire szüksége van, és anyám, Dani, én úgyis némi pénzt adunk oda, de nyilván ő tudja, mi kell éppen.
A "tortát" most islerek pótolták. Négyen voltunk -- négy isler, elfért rajta a számgyertya és a tűzijáték is.

 
Tök egyszerű és mezei, de bensőséges szülinap.:)
Mikor már közeledtünk nagyon a 7 órához, berekesztettük a mulatságot.
Daninak odapakoltam az anyám dobozait, csomagoltam Daninak és anyámnak is 4-4 szendvicset, melyet majd holnap elvisz neki Dani a dobozokkal együtt, hiszen úgyis mennie kell a kajáért, amit nekünk is csinál.

Este még kiélveztük A mi kis falunk ismétlésének utolsó részét. Kár, hogy vége. Ez az a fajta sorozat, amit feszt tudnék nézni, pedig nem vagyok tévésnek mondható.

Gépellenőrzés

Délre be tudtam szedni az összes beszáradt ruhát, behajtogattam, elrakodtam, megvarrtam, amit szükséges. Estefelé Dani átjött érte, hozott négy gombóc fagyit.:)
István átküldte a heti Szultánát, megnézéssel tiszteltem meg. :D
Istvánnal többször telefonáltunk, megbeszélve, hogy akkor távránézéssel átnézi megint a gépem, bár nemrégen volt tisztítva, rendbetéve, frissítve stb. Úgyhogy éjjel, mikor befejezem a gépezést, ő elkezdi a kisebb-nagyobb rendszerellenőrzést, ami sokszor másnap délelőttre lesz befejezve.