Automata vasárnap

Vasárnap is hamarabb keltem, mint kellett volna, pedig addig jó... A macskák hajnali keltése után mostanában nem megy olyan könnyen a visszaalvás annak ellenére, hogy még csak pár óra alváson vagyok túl.
Netezés után kimentem főzni: csirkeszárnypörköltet söréttel. Ezzel Haramiának is örömére szolgáltam, ráadásul szeretik a kölykök is.
Közben rájöttem, hogy már régen nézegetem, hogy le kéne már olvasztani a hűtőt. S eszembe is jutott, hogy mire várok? Szerintem Szilvi még soha életében nem olvasztott hűtőt, van egy olyan érzésem, pedig néha elkerülhetetlen és saját érdek.
Úgyhogy bármennyire is nem tetszett se testemnek, se lelkemnek, megcsináltam.
A dolog annyival nehezebb, hogy Szilviék cucca legalább kétszer annyi, így annyival többet kell kipakolni is, bepakolni is. A kimosás és leolvasztás a szokásos fizikai nehézségekkel jár számomra, a hajlongás, guggol-fel, guggol-fel már nekem baromi nehezen megy, és hát muszáj voltam az idő behatároltsága miatt vízmelegítésekkel segíteni a jégfelolvasztásokon, mert mondom, különben éjfélre sem leszünk kész. Mikor csak hagytam olvadni a hatalmas konyhai káoszban, kimentem megmosni a hajam, hogy azon is túllegyünk. Utána bepakoltam a következő heti gyógyszerellátmányos "komódomat", ez nem 2 perc és soha nem mellőzendő. Ha nem lenne, már rég nem tudnám számon tartani ezt a rengeteg gyógyszert, hogy tényleg bevettem-e vagy csak akartam.
Azt lehet mondani, hogy mire 7 előtt hozták a gyereket, szinte lóhalálában sikerült a hűtőbe való bepakolás úgy, hogy a lejárt cuccokat (főleg a Szilviéi) kíméletlenül kihajigáltam a szemetesbe.
Tegnap én cepeltem ki, ma este Szilvi a szemetest. Még annyit tettem gyorsan, hogy felmostam a linóleumot a konyhában és előszobában. Muszáj voltam, mert már leolvasztás előtt is éreztem, hogy ragad, és azt utálom.
Így aztán ma olvasásból kevesebb jött össze, de azért volt az is.

Mechanikus szombat

Szombaton kimostam két tele géppel, a kinyitott szárító el sem tudott volna szaladni, plusz még mindenhova teregettem, ahova csak bírtam. Utána sem volt nyugta szegény mosógépnek, mert Szilvi is mosott rajta két menetet... Közben Bencét elvitték 1 óra körül.
Ezentúl olvasásokkal foglalkoztam gépen és papírkönyvben, délután hagytam Szilvit gépezni.
Zöldséglevest főztem, máshoz nem nagyon volt kedvem.
Úgy valahogy furcsa lett a világ, mintha több dimenzióból állna, és mintha ez az enyém nem volna teljesen igazi. Nem is tudom másképp fogalmazni...
Csinálom a dolgom, repked az agyam, mi mindent kéne csinálnom, mikor és milyen sorrendben -- de mintha nem velem történnének a dolgok.

Hullámvölgyekben

Pénteken kellemes tavaszi idő volt, dél körül lementem a postára.
Befizettem a 4. számlámat, meg felvettem a "gyesemet". Azaz az fht.-t.
Bementem a Coopba főznivalókért, vettem anyám kosztos macskáinak kétféle macskaszalámit... Hiába, mindig kiszagolják, hova kell járni enni... most van egy cirmos meg egy fekete...
Mondtam anyámnak, hogy mindenképp szóljon unokahúgomnak, hogy Mollyval vigyázzon, ne engedje be csak úgy berohanni az udvarra, mert itt lehet valamelyik cica. Mollyt meg nem bírták megtanítani a macskakompatíbilitásra...
Még vettem a piacon a disznóságosnál egy doboz toroskáposztát -- annyi igazi finomság van folyton, hetente többször vágnak disznyót, és hagymás vértől, tepertőkrémtől, tiszta disznózsírtól, többféle szalonnától kezdve bármilyen füstölt alkatrészig, sütnivaló kolbász, hurka, többféle füstölt kolbász, szalámi -- minden van.
Ez a toroskáposzta is nagyon finom, nem sajnálják belőle a húst sem, ráadásul nekem 2 vagy 3 alkalommal is elég ebédre, bár egy adagnak mondják elvileg.
Szilvi már beszerzett egyébként anyám megbízása alapján olcsóbb tasakosokat a kosztosoknak (bár mi az, hogy olcsóbb, lényegében annyi, mint mikor a Félixet leakciózzák! - Luisa, a Pennyből), befizette a csekkjeit még hétfőn, és alakulnak a vetőmagok is. Már egész sokat beszerzett innen is, onnan is.

Dani ma este is jött (éjszakás, és még szombaton is dolgozik mindegyiken), elhozta a zsák szennyest, meg hozott nekem ócsó sert az Aldiból.
Látszani nem látszik rajtam, de sajnos, nincs maradéktalan belső béke. Nem tehetek róla. Igyekszem pozitívan hozzáállni, de semmi nem lehet már olyan, mint "régen". Rákos azért még sosem voltam...
Minden reggel ez az első gondolatom, meg hogy mi vár rám és hogy fogom bírni. Kavarog az egész, hogy mi mindent kéne elintézni előtte addig, amíg tudok menni. Ez valahogy annyira, de annyira nem hiányzott nekem. Félek, írni sem fogok tudni írni.
Megkerestem, hol van parókabolt Debrecenben, meg hol lehet ilyen kendőféléket beszerezni és mennyiért. Mert abból azért lehetséges, hogy ha úgy adódik, kelleni fog néhány darab! Itthonra és utcára, plusz a váltás. Ha járni kell kezelésekre, jön a nyár, nem engedhetem meg magamnak, hogy rosszul legyenek a látványomtól mások, de itthon sem, hogy Bence rosszat álmodjon... Valamint oké, hiú is vagyok.
Egyébként ha hirtelen jönne a dolog, létezik netes shop is, ezer választékkal, ilyen turbánkendőkkel... legalább ezt is tudom.

Szövettan pozitív

Elérkezett a szövettaneredmény tudomásul vételének napja.
Igazából nem sok alvás van mögöttem, későn feküdtem, a macskák hajnali ébresztője után már nem is igen tudtam visszaaludni.
Tehát végül is szépen lassan készülődéssel töltöttem az egész délelőttöt.
Szükségem is volt rá, mert a hasmenés folyton rámjött, és bár annyi teát ittam két alkalommal, amennyi a gyógyszerek bevételéhez szükséges, reggeli és pláne ebéd szóba se jöhetett, mégis állandóan pisilni kellett.
Összepakoltam minden lehetséges szükséges dolgot, és mivel Szilvi már mondta 1-2 napja, hogy eljön velem, így elkészültünk, s az István úti megállóhoz mentünk most, kipróbálva, hogy hogy lehet 22-essel megközelíteni ezt a rendelőt. Egész jól. Szilvi a múltkor, hogy a tüdőgondozóba ment, hát kitapasztalta.
Úgyhogy tudta is, hol kell leszállni, és valóban egyszerűbbnek tűnt. Nem beszélve arról, hogy a 22-es 4-szer megy egy órában, míg a sokkal több gyaloglást igénylő 12-es, amivel mindig is szoktam járni, fél óránként.
Az eszmei támogatás mindenesetre jólesett, így sokkal jobban eltelt az idő.
Meglepődve észleltem, hogy még soha életemben, mondjuk, fél 1-re nem voltam hivatalos, de annyian voltak, mint égen a csillag. Szilvi, aki még soha nem járt itt, meg is lepődött, hogy jézusmárja, itt mindig ennyien vannak? Megnyugtattam, hogy itt ennyi embert még én is most látok először!
Lejelentkeztem a pultnál, elvették az utolsó, biopsziás ambuláns lapomat.
Az UH-részen foglaltunk helyet, szerencsére még volt két szék egymás mellett üresen.
A fél 1 helyett természetesen 2 óra előtt 10 perccel szólítottak be!
Az az igazság, hogy nem nagyon tudtam, mit takar az, hogy szövettaneredmény közlése és az azt követő teendők megbeszélése -- én arra számítottam, hogy majd ugyanabba a rendelőbe hívnak, ahol voltam, annál a doktornőnél, ahol a biopsziát is vették, és ő fogja nekem elmondani, hogy mi a teendő.
Gyanús volt persze, hogy azon a részen igen kevés volt a mozgás.
Ráadásul ez az időpont az ebédidőt is magában foglalta, ez szinte magával hozta, hogy majd' másfél óra késéssel hívjanak be akárhova is.
Őszintén szólva abban sem voltam biztos, hogy a hétfőn előrevetített MRI-t esetleg nem fogják-e MOST megcsinálni, amire eredetileg 9-ére lettem volna híva, csak hogy említettem ezt a megbeszélt időpontot, hát ebben maradtunk.
Úgy látszik, MR-re már nem is volt szükség. Helyesen, mert ha már így is látják, hogy mi van, mi a fenének csapjunk még felesleges köröket, nem? De mindenesetre levettem a gyűrűket, nyakláncot, és mivel a fülbevalóm október óta bent van, sikerült még szorosabbra nyomnom -- így szerencsém tényleg, hogy Szilvi itt volt, mert még az ő segítségével is elszórakoztunk bő félórát azzal, hogy kioperáljuk valahogy a fülbevalókat. Ő elkezdte azzal, amit én még nem nyomtam még beljebb, mire ő is benyomta! Így már két fülem lüktetett a szorítástól. Mondtam, hogy így semmiképp nem mehetünk, de azt sem engedhetjük meg, hogy előtte elmenjünk a baleseti sebészetre... tehát mindegy, hogy, csak valahogy szedje ki. Szegény elég sokat jajgatott, mondtam pedig, hogy ne törődjön azzal, hogy nekem mennyire fáj vagy sem. Végül aztán egy legvékonyabb csavarhúzó (!) segítségével alányúlva sikerült meglazítani és kiszedni őket...

Egyre többen lettünk ezen a folyosón, és azt vettük észre, hogy a folyosó legvégén lévő középső, párnázott ajtón szólítgatják be az embereket.
Azt mindenesetre megmondtam Szilvinek, hogy ha nagyon későn hívnának be, vagy ha sokáig lennék bent, 3-kor tűzzön elfele, hogy hazaérjen 4-re a gyerekért az iskolába.
Így aztán be is vittem mindent magammal, hogy nehogy Szilvi azért ne tudjon elmenni, mert mondjuk, nála van a kabátom vagy valami.
Mikor behívtak, magam is meglepődtem... egy nagy tanácsterem-szerűség kellős közepébe futottam, hatalmas asztal keresztben, ahol ül minimum 10 orvos. Mint egy konzílium.
De már lényegében MINDEN készen volt. Ahol a páciensi szék volt, amellett ült a doktornő (főorvosnő? kint a táblán az ő neve van vezetőként kiírva!), aki szépen, türelmesen, ám gyorsan elmagyarázta nekem, hogy hát sajnos, beigazolódott a gyanúnk: ezek itt egyáltalán nem megnyugtató, sőt, elég agresszívnek látszó gócok-daganatok, tehát mindenképp el kellene ezeket távolítani. A szövettan rosszindulatú...
És mivel a mell oldala felé eső rész és a hónalj felé eső rész nyirokmirigyei is duzzadtak, azokat is el kell távolítani.
Ezek után a velem szemben ülő pasi vette át a szót, hogy 7-én reggel 8 órára menjek a Kenézy sebészeti osztályára műtéti előjegyzésre, itt és itt írjam alá. Megkaptam a bevett múltkori papíromat és a mostani szövettani eredményt. BNO: C5090. Kész.
Carcinoma ductale infiltrans (C50.-), de magyarul is ott van gyengébbek kedvéért: emlő rosszindulatú daganata, k. m. n.
Mivel napok óta rákészültem csak a doktornővel való beszélgetésre, összeszedtem magam, és bár már látszott, hogy legszívesebben kívül látnának -- sokan vártak még kint --, megkérdeztem, hogy a megszokottól sokkal élesebb, és kb. az ominózus mell "hátrészén" lévő hátfájás lehet-e ettől. A pasi azt mondta röviden, hogy nem. Megkérdeztem még azt is, hogy az esedékes orvosi vizsgálataimra mehetek-e addig is, mert ott is előfordulhat röntgen -- azt mondta, hogy igen. Valamint azt is, hogy nyilván műtét előtt ott is intézendő a mellkasröntgen meg egyebek. Most akkor talán szerintem mégsem kéne kétszer egymás után.
Egyrészt tényleg lehet, hogy gyorsítani akarták a dolgot (mindenki nagy sebességgel követte egymást -- bementek-kijöttek --, másrészt meg... talán azt gondolták, nem mindegy már nekem?
Na jó, ne legyünk feleslegesen még pesszimistábbak, mint kéne.
Hát, bár szinte csak erre számítottam, azért mégiscsak szarul esett a nagy konkrétum.
Szilvinek mondtam pár szóban, míg pakolgattunk, öltöztünk... kifelé bementünk a vécébe is, mert már megint nagyon ránk fért.

Még bőven időben voltunk, úgyhogy kifelé sétálva a Böszörményi felé -- ui. igyekeztünk a szintén negyedóránként járó 24-essel jönni, mely ráadásul az István útra jön, tehát egyből hazahoz --, felfedeztük, hogy ott is nyílt egy Aldi. Bementünk, és szinte tökéletes mása volt a "mienknek", csak az volt a különbség, hogy itt sokkal többen voltak! Vettünk pár dolgot, én egy doboz ázsiai currys csirkét dobozban, hogy otthon ne kelljen már gondolkozni azon, hogy mi a fenét egyek, meg vettem akciós csirkeszárnyat, margarint, kekszet, fűszerből vagy kettőt.
A buszhoz kiérve hamar jött, ülve sikerült hazáig mennünk.
Milyen mázli különben, hogy nem tegnap kellett jönni, mert tegnap egész  nap esett az eső. Ma ehhez képest jó idő volt!
Nem mentünk egyből haza, még mindig bőven volt idő az iskoláig. Bementem a Coopba nyugdíjas bérletet venni. Utána a piacon vettem egy szál házi füstölt kolbászt. Otthon még bőven volt idő elpakolni, átöltözni és Szilvi majd utána ment a gyerekért.
Feljövet jött egy számla, valamint értesítés: tegnap szeretettel vártam volna a postást a "gyesemmel", nem jött. Szinte tudtam, hogy nyilván MA fog jönni, és mivel Szilvi is jön velem, esélyem sem lesz, hogy fel tudjuk venni a pénzt. Még mindig reménykedtem, mondom, rövid volt a hónap, hátha még ma sem jönne; valamint abban, hogy volt már negyed 5 is a jövetele, mi meg már fél 4 előtt itthon voltunk -- hátha még pont nem jött. De, most jött. Mindegy, majd holnap megyek a postára felvenni.
Ettem, majd Danival beszéltünk cseten, hogy 4 után hozza az almot.
Így is lett. Hozott két 10 kilósat, kifizettem. Aztán persze el kellett mesélni, hogy hogy s mint.
Eddig kibírtam, azt hittem, most is ki fogom, hogy ne bőgjek. Persze nem sikerült.
Nem irigylem ilyenkor azt sem, aki kívülálló, mert annyira nem lehet mit mondani...:(
Amíg az ember szinte magán is viccelődik és úgy mesélget, addig oké. De amikor megölelget... hát onnan nem lehet megállni a bőgést.
Ezután még fel kellett hívni Istvánt meg anyámat. Hát, anyám is teljesen "kíszen lett", azt mondta, hogy ő nem gondolta volna...
Nagy nehezen túlestem ezeken is.
Aztán még közöltem privát cseten 3 közeli volt kolléganővel/régi ismerőssel/barátnővel. Ellevelezgettünk, így azért könnyebb a bőgést is megállni.
Úgy döntöttem, erre a kis időre -- ki tudja, hogy 7-én, ami mindjárt itt van, mikorra fognak műtétre kiírni? -- már nem rakom vissza a fülbevalókat...

Hamvazószerda

Ma hamvazószerda.
Kezdődik a nagyböjti időszak.
Nagyanyám szavaival: fúnak a bűtti szelek, jányom!
Attól, hogy nem beszélek róla, folyamatosan belém állva az ideg, hogy uram atyám, mi vár rám holnap... tényleg ritka alkalmakkor megy csak ki a fejemből.
Rossz felébredni, mert szinte azonnal eszembe jut ez a kikerülhetetlen, elkerülhetetlen dolog.
Ma estefelé úgy döntöttem, elmegyek a ma esti, konkrétan a hamvazószerdai misére. Talán némileg nyugtató lesz számomra.
Így is történt. András atya tartotta a misét, nem voltunk sokan, nyugodtan leülhettem volna, de valamiféle régi berögződött pániknyavalya ettől legtöbbször visszatart, pedig egyre kevésbé tudom már végigállni a miséket.
Nagyon-nagyon fáj a hátam, s most a lábam is fájt, de kitartottam.
Lényeg, hogy figyeltem is, meg is nyugtatott a dolog, és hamvaztam is.
Talán bátrabban merek nekivágni a holnapnak, nem mintha ettől bármi is változhatna...

Nagyon vártam ma a postást, hisz elseje van, de mivel 28-as volt a hónap, biztosan ezért nem jött az fht.-m.

Pedig jó lett volna túlesni, mert holnap elmegyünk mindketten délben, pont a postásidőben leszünk oda...

Könyvnyerésem

Tegnap jelezte az írónő ismerősöm, aki egyike azoknak, akinek az összes könyvét olvastam, hogy feladta a könyveket, melyeket nyertem.
Ugyanis indult egy játék a kiadói oldalán (talán Valentin-nap alkalmából), hogy aki vásárolt már e-könyvét, azok között kisorsolja Az ördög lánya I--II. c. köteteit, papírformában. Nem tudatosult ugyan, de így én is részt vettem ebben, és mit ad isten, én nyertem meg. Igaz, olvastam már ezeket e-könyv formában, tetszettek is, de most aztán megvannak papírkönyvben is. Ami elég hihetetlen, mert nem vagyok az az igazi nyerő fajta.
Szokatlan volt az is, hogy simán adta fel, és mégis megkaptam mára, azaz másnapra. Befért a postaládába, Szilviék hozták fel délután.
Mindenesetre örülök, hogy ideért, örülök, hogy én nyertem meg, és írjon még sok ilyen jó kis regényt az írónő!

Újabb vizsgálat esedékes

Hétfőn délelőtt aztán felhívtak az emlőszűréses rendelőből.
Az a helyzet a szövettanommal, hogy a patológia szerint kellene még egy kontrasztanyagos MR-vizsgálat, s erre adtak időpontot 9-ére, reggel negyed 9-re.
Erre megkérdeztem, hogy akkor a most csütörtöki, tehát a 2-ai megbeszélt időpontomra menjek, ez ahelyett van, illetve ez is fontos attól még? A hölgy nem tudta ezt, tehát elmondtam, hogy mostanra azért kellene mennem, hogy a szövettaneredményt megtudjam.
Azt mondta, hogy jó, rendben, ezt most akkor megy, és egyezteti, s utána visszahív.
Meg is történt, negyedóra múlva visszahívott.
Mondta, hogy oké, megvan a szövettaneredmény eredetileg, és ha már így volt megbeszélve, akkor az előbbi időpontot felejtsük el, és menjek most csütörtökön. Természetesen az eredményt nem mondta meg, nyilván nincs rá felhatalmazása.
Utánaolvastam ennek az egész MR-nek (több helyen MR, más helyeken MRI), meg a kontrasztanyagos feltöltésnek. Ez állítólag vénásan fog történni, és egy mágneses helyiségben zajlik a dolog -- tehát a világon semmiféle fém nem lehet rajtam, még jó, hogy nincs pacemaekerem, mert azzal pl. nem lehet... most egyébként kétségeim vannak, hogy a fogamban az amalgám az jelent-e valamit? -- mert nyilván a többit le lehet tenni. Eleve igyekszem itthon leszedni fülbevalót, gyűrűt, karórát, aztán eszembe jutott, hogy ott majd az övet is vegyem ki a farmeromból.
Egyébként maga a vizsgálat hasonló a CT-hez, amin már voltam. Semmi problémát különösebben nem emlékszem, hogy okozott volna. Ez agyi CT volt kint a klinikán, amire a fejfájás-szakrendelés utalt, és emlékszem, igen körülményes volt már maga a bejelentkezés is munka mellett, mert kizárólag személyesen lehetett egyáltalán még időpontot kérni is. Ráadásul meg kellett keresnem az épületet, egészen hátul a klinika területén, amit még életemben nem láttam. Utána a megadott időpontra úgy menni, hogy vagy másfél óra elteltével majdcsak lezajlott az egész.
Egy csúsztatható "koporsóba" kellett befeküdni, és nagyon pici szakaszos mozdulásokat végzett befelé velem egy "alagútszerűségbe". Szeletelő röntgen. Utána kaptam vagy két nagy, legalább A2-es méretű filmet minden egyes agyszeletről... szerencsére az negatív volt, és akkor 6 hetes Prednisolon-szedés (ijesztően szigorú szabályokkal -- mittomén, három napig napi 16 szem, és így lefelé, két szemenként csökkentve háromnaponként... őrület!, abbahagyni vagy rosszul szedni, kihagyni tilos volt! --, viszont tényleg elmúlt az az akkori, vérfagyasztó "fejbe-fejsze" fejfájásom.
Na, ilyen lesz elvileg ez az MR is.
Boldogságom határtalan.
Mindenesetre most akkor egyelőre maradtunk a csütörtök fél 1-ben, ahol elvileg megtudom a szövettan eredményét...
Mindenképp meg akarom kérdezni, hogy ez a borzasztó, minden tevékenység nélküli hátfájás nem lehet-e ezzel összefüggésben; valamint, hogy mehetek-e azért egyéb egügyi területen végzett röntgenekre. Csak úristen, el ne felejtsem.