Ez is, az is...

Este kezdett szállingózni és egész éjjel tartott a hóesés, még napközben is.
Esett vagy 20 centi hó simán, de ez legalább új hó, és nem csúszik. Gyönyörűség volt kinézni az utcára, ahol hajnalban még MINDEN hófehér volt, sehol semmi kosz vagy keréknyom a hóban, még sehol nem járták le stb.
Fel is tűnt egyébként, mert éjszaka olyan volt, mintha fény lenne a szobában, látni lehetett mindent, olyan, mint teleholdkor. A hó miatt.

Miki megkapta az ISBN-t a könyvemre, és kijavította az előző PDF-ben jelölt hibákat, s új PDF-et küldött. Én rámondtam az áment.
Tényleg szép, alig várom már.
Most fog bele az epub-készítésbe. Mostmár tényleg napok kérdése, kés kész az új könyvem!:)))
Ez nagy öröm nekem!

Ma műtik-műtötték Popika férjét. Még múlt héten mikor beszélgettünk, nem volt időpont, de már majd' egy éve vártak rá. Mint kiderült, csütörtökön szóltak, hogy mehet befeküdni műtétre... Amúgy rohadt sokára került rá sor, főleg, hogy komoly műtétről -- szívbillentyűcseréről -- van szó, de ha ezt vesszük, akkor meg igen hirtelen jött ez a dolog.
Jó, hogy még a lányuk esküvőjén ott tudott lenni, de az anyukája 80. szülinapjára szervezett buliján már nem tud résztvenni. Nagyon sokat gondoltam rájuk azóta, mióta tudjuk a műtét napját, de ma meg különösen.
Remélem, minden rendben lesz!!

István sok-sok pdf-et gyűjtött be nekem mesesorozatokból, és néhány könyvből is. Így lehet kiadás nélkül olvasni. Van egy csomó gépbeli és van egy csomó gépen kívüli olvasmányom. Ha n+1 életem lenne, akkor sem tudnám tönkreolvasni magam...
Úgyhogy elég sokat és aktívan olvastam ma...
Már régebben elkezdtem a verslistás időszakos nyereménykönyveimet is olvasgatni, már elég sokat elolvastam. Élvezem, ahogy gyarapszik a molyos olvasmányaim listája. Elég sokszor pakolok fel addig még rendszerben nem lévő "új könyveket" is, ami pár napos pro-tagságot eredményez, és köszönőcetlit kap az ember az adatbázis bővítéséért.

Olvatag hétfő

Ma nem volt különösebb esemény, hacsak az nem ünnepelendő, hogy Bencus a 3. hetet kezdi el az iskolában hiányzás nélkül. Ilyen ritkán fordul elő!
Most már sajnos, komolyodik a dolog, mert osztályzás van. És elég macerás, mert a szorzótáblát úgy kell tudni, gondolkodás nélkül (mint anno szerintem nekünk, s a gyerekeinknek is -- tehát be kell vágni, nincs mese!), hogy ha egyet téveszt -- egyes.
És a mértékegységek sem kutyák. Emlékszem, nekem nem volt annak idején kedvencem. Sokára érti meg igazán az ember, és sok gyakorlat, vizualitás is kell hozzá, hogy felfogja, hol miért 10, 100 a váltószám.

Danival csetelgettünk, majd délután telefonált, hogy akkor jön.
Kétszer is jött egymás után: egyszer elhozta a szennyest, én pedig odaadtam neki a kis szatyornyi fehér tisztát, valamint két doboz kaját. Mondta, hogy megy a Lidlbe, ne hozzon-e nekem olcsó (3%, 99 Ft) sert, mondtam, hogy de, és adtam neki egy ezrest rá. Úgyhogy előbb hazavitte a cuccát, majd elment a Lidlbe, ahol bevásárolt magának, és nekem meghozta a "raktáramat", valamint egy gyrosos táskát ajándékba, mert tudja, hogy szeretem.

Mára elég nagy vizek állnak mindenfelé, a sok eső és enyhébb idő elolvasztotta a nagyját a jégnek.
Ki tudja, mi lehet még, elvégre február eleje van.

Aktív vasárnap

Azt mondta valaki, aki figyelemmel kísérte a versírásos akciómat, hogy ömlik belőlem és hogy hogy bírok egész nap a versekre koncentrálni. Másvalakik nagyon díjazták azt, hogy az adott 6 szó olyan természetesen tagja lesz a versnek, hogy semmi erőltetés egyáltalán nem látszik, még ha rá akarnák fogni, akkor sem. Tehát normális alkotórészei a verseknek a megadott szavak.
Hát ez nekem természetes. Ha nem lennének azok, nem is írnék.
Ha úgy adódik, hogy összefüggéstelen, röhejes vagy szakszavakat adnak meg, akkor viccesre szoktam venni a figurát, mást nem tehetek. Különben hogy lehetne lótetűről, karalábéfőzelékről, szimeringről, fridzsiderről írni egy versben? És akkor a maradék két szó is ilyen volt. (Na jó, ez régibb keletű szómegadás volt, de megcsináltam!)
Nekem nem került megerőltetésbe, hogy gyakorlatilag térültem-fordultam, egyáltalán nem ültem egész nap gépnél, volt háztartás, főzés, olvasás, Szilvi is ült gépnél, ráadásul a nap végén (éjszaka) az összes született verset felraktam a Kövek mögül blogba, tehát nekem könnyed játék volt. Viszont nem árt, hogy tudjak írni, gyakorolni. És lényegében ilyenekből lett az utolsó 3 könyvem is!

Egy nagy csirkemellfiléből az ember egész sok, centi vastag szeletet gyárthat. Kicsit megklopfolva és többféle fűszerrel (rozmaring, őrölt kömény, tárkony, bors, majoránna) olajban megpirítottam, majd kis víz alá, hogy legyen leve és puha maradjon -- hozzá rizsköret, lelocsolva egy kis felforrósított olajra öntött féldecinyi vízben felfőzött leveskockával -- igen finom kaja lett belőle.
Mondanom sem kell, Haramia is megőrül a főtt csirkehúsért, úgyhogy nagyon vékony kis darabokra vágva napokig adtam neki is belőle -- még úgy is maradt nekünk belőle elég. Haramiának persze le szoktam róla mosni a fűszereket... szóval ő is díjazta! Szerencsére ezt nem kell eldugdosnom Honesty elől, mert Honestyt viszont még nyers állapotú mellehússal kellett ellátnom. Még jó, hogy ilyen különbözőek a macskák.
Mostanra viszont minden ehető lefagyasztott húsfélétől mentes lett a fagyóm, bár cordon bleu még van, mivel abból mindig egyet sütök ki, és egy főtt krumplival eszem meg. Egy héten egyszer ez a kajám -- de legtöbbször fele megmarad és azt Bence meg szokta enni... Evésileg gazdaságos család vagyunk, de tényleg.

Danival cseteltünk, hogy holnap eljön
Azontúl pedig a szokásos vasárnapi 1 heti gyógyszerkiszerelésemnél vettem észre, hogy már csak két szem Betalocom van. Ez elég kétségbeejtő, mivel az időjárás nem biztos, hogy kecsegtetőbb lesz a nagy biztonságos közlekedésre, másrészt meg olyan idegesítő, hogy az összes többi gyógyszer minimum 2 hétig még elég lenne, és a Betaloc is elvileg 3 hónapra van kiírva, de sokkal hamarabb elfogy, mint a többi. Nyilván más a mennyisége, s a többinél több esik a 3 hónapon túl is, ez meg épp hogy csak ki van számolva.
Érdekes, anyámnak is mindig a Betalocja fogy el leghamarabb, amiatt kell mindig sürgősen orvoshoz menni íratni -- a többiből neki is mindig még van.
Elvileg nem ártana kedden menni, de eléggé sokkol a lemenés. Ebben a síkosságban hogy el lehet szokni a mindennapos elesési kockáztatástól, csúszkálástól!

Versírásos hétvége

Ma a gportalom hiányosságait egyengettem ki.
Volt versírás is, és késő éjjel megint felraktam egy felhívást 6 megadott szóra. Most nem írtak annyian, de arra azért elég volt, hogy két napig folyton csak verseket írjak.:))))
Volt, ami könnyen ment, volt, amiért megszenvedtem.

Bencét fél kettő körül elvitték.

Éjjelre, ami verset ma megírtam, azt felvittem a Kövek mögül blogomba, mert tudtam, hogy egyszerre nagyon sok lesz, és ott van még a gportal is...

Ma két doboz babkonzervből babfőzeléket csináltam tejjel, mellé füstölt kolbászt sütöttem ki, kis 3 cm-es darabokra vágva.
Délután Szilvi ült a gépnél úgy 10-ig, ezalatt olvastam, mert azt is kell.
De még mi mindent kéne, atyaisten!!...

Pénteki megmozdulások

Ma Szilvire bíztam listát, pénzt, postát, vásárlást -- lassan azt lehet mondani, szokás szerint.
Befizetett 3 számlát, vett egy nyugdíjas bérletet, feladta Tóthéknak az adóigazolás aláírt másolatát elsőbbségivel, mert az a biztos; vett egy postakész borítékot, hogy ha majd megyek tüdőszűrőre, ezt magamnak felcímezve otthagyom, hogy küldjék ki benne a leletet.

Du. 2 órakor, mikor már majdnem elfelejtettem, tényleg jött a futár!! Mostanában elég sok futárkodással volt dolgunk, de ilyen, hogy se mél, se telefon, se sms, semmi -- ilyen nem nagyon volt. Az a nagy szerencsém, hogy nem ma kellett okvetlen valahova mennem. Mert olyankor mi van? A mostanában történt futáreseményeknél napokig nyomon lehetett követni a neten, hogy hogy áll a csomag, hol van éppen. Valamint egyik futárságnál az e-mail a divat, a másiknál az sms -- amelyik kettő előfordult mostanában.
Na most érdekes, hogy ez az a cég volt, amelyiknél egyébként az e-mail a megszokott, és most mégsem volt semmi, tegnap adták fel a küldeményt Komáromból, és mára ideérkezett.
Simán kaputelefon volt, megadtam a kódot, hogy biztosan be tudjon jönni (nem mindig nyitja), s csak aláírtam a kütyün és készen volt.
A csomagban volt a név, számlaszám, ahova utalnom kellett a két váras könyv árát.
Gyönyörű, bombabiztos csomagolásban volt a csomag, tényleg, ilyet még nem is láttam, szinte formatervezett. Belső csomagolópapír, majd kemény hullámpapír, dobozként megcsinálva, ami épp akkora, hogy beleférjen a két könyv. Arra rá még duplán csomagolópapírok, átragasztva, és még át is kötve! Ennél tökéletesebbet életemben nem láttam. Utána mondta Saci, hogy a férje csinálta mindezt. Aki a könyvet is... Tehát Saci a verseket írja, s ahogy kivettem, a férje beszerkeszti, tördeli, az egyikben fekete-fehér képek is vannak a várakról, valamint a nyomdában készült puhafedelet is ő rakja egybe a belívvel -- és állítólag nem szakember. A munka viszont tökéletes. Nem semmi könyvek, 160-180 oldalasok egyébként, és tényleg ízlésesek, dedikáltak stb.
Nyomban utaltam is, mert úgy véltem, péntek lévén, ha még kora du. utalom, legalább ezen a héten le lesz tudva.
Egy baj van, hogy nem tudom őket a Molyra bevezetni, mert ugye, annyira magánkiadás, hogy nincs ISBN-jük, így köteles példányuk sem az OSZK-ban, és enélkül nem veszik kiadásnak.
Mindegy, nekem így is szuper lesz, de azért jó lett volna ilyen váras szépségeket felrakni a Moly állományába.

Alakulnak a dolgok itt is-ott is...

Ma Miki megküldte a leendő könyvem belívének PDF-ét. Jó lett.
Mondta, hogy nem fontos ezentúl tartalomjegyzéket csinálnom, mert megoldja gépileg. Ahogy ő mondja, tavaly óta már sokat okosodott.:))

Reggel köd volt és ónos eső, de dél körül kisütött a nap. Nem tudom, a medve mindezt hogyan értékelte. Debrecenben max. az állatkertben van medve, vajon ő kibújt-e és látta-e a napfényt.
Az biztos, hogy a január szokatlanul kemény volt, én már szinte évtized óta nem észleltem ilyen hosszasan tartó hideget, mint az idei tél. Ilyen, hogy hetekig sálban és pokrócban legyünk itthon...? A melegítőn felül? Igaz, közepesen van a fűtés, mert így is rámegy a gatyánk. De szerintem, ha feltekertük volna, itt az ócska nyílászárók mellett akkor is fáztunk volna. Na, mindegy. Nekem még így is, ilyen tél után is jobb, mint a nyár... tudom, ezzel szinte egyedül vagyok.

Darált húsból paprikást készítettem, majoránnát, borsot, őrölt köményt bele, jó bő lével, és tésztát főztem ki -- makarónival szoktam, de most nem volt itthon, csak orsó --, és összekutyultam. Nem azért, de nagyon finom lett. S ezt hálisten, szereti mindenki. Még Daninak is félreraktam két dobozzal.

Megkaptam István támogatását is, így utaltam, amiket kell.
Van egy költőismerősöm régről, őneki a váras szenvedélyét nézem mindig fájó szívvel, és minden várat megörökít versben. Rendes vártörténeti utánjárás szükségeltetik mindehhez, nemcsak versírási tudás.
Rég szeretném már a könyveit, és mint kiderült, már 100 várról van ihlet általi verse. Saját maguk készítik a könyveket a férjével, nagyon szépek. Egyedül a borító készül nyomdában.
Én kértem a könyveket, mert igen emberi áron adja -- 1000-1000 Ft -- és írta, hogy ma feladta őket. Utánajárt, és futárral a legolcsóbb. Elvileg már holnap meg is kapom!! Még ilyet...

Anyámmal telefonáltunk még bő óra hosszat. Neki is elege van már a fázásból már harmadjára rendeltek ezen a télen fát... Öcsém rendezi, hálistennek a felrakás is nagyjából megvan.

Elsejére virradt

Hihetetlen, de már 1 hónap oda is van ebből az évből...
Mostanában az eső esik, ami abból a szempontból nem rossz, hogy hátha elolvadna egyszer ez a töméntelen, jéggé fagyott hó. Viszont már nem bírja a föld beszívni... Időnként ónos eső tesz rá egy lapáttal, ami a fagyott hóhoz, jéghez érve istentelen csúszóssá varázsolja az egész mindenséget -- úgyhogy én ki nem merem tenni a lábam...
Még szerencse, hogy Szilviék közel járnak suliba, és lényegében minden itt van közel, ha már úgyis lemegy, így ő vásárol nekem is.
Ma Miki megküldött 3-3 borítót (első-hátó), és variáltunk, hogy nézne ki így mozdítva, úgy forgatva, de egyébként alapból szinte bármelyik tök jó borító lett volna mindenféle variálgatás nélkül is.
De hát miért ne hozzuk ki a legjobbat!
Úgyhogy addig mentek a próbálkozások, míg elég hamar el is döntöttük, melyik legyen elöl, mi legyen hátul.
Ez már eredmény. Kezdi lassan a belívet is.

Hozta a postás a "gyesemet" -- ahogy szoktam mondani. Ez nem esett rosszul semmiképp.
Előkészítettem a levelet (szerencsére van itthon tiszta boríték), mert vissza kell küldeni az adóigazolás aláírt másolatát a céghez. Ezt holnap Szilvire fogom sózni.

Ma volt Popika kisebbik lányának az esküvője. Nagyon helyes. Az enyém is szerdára esett anno. Hétköznapi esküvőknél nem kell fél évvel előtte a városháza küszöbén hajnalonként sorbaállni csak azért, hogy egy májusi szombaton lehessen egy puccos esküvő. Ritkán, de előfordul, hogy valaki nem a puccért házasul, és szándékosan csak szűk családi körben. Nekünk nem azért volt ilyen, mert ún. "sürgősségi állapotok" álltak fent. Szilvi bő másfél év után született.:)) Egész egyszerűen a lehető legkevesebb ceremóniát és pláne költséget akartuk -- egyéb magyarázatunk nincs.
Nálunk velünk együtt 18-an voltunk, anyámék gyakorlatilag kiürített szobájában egy szerda délutántól. Házilag készült minden... a torták, a fotózás, a mjúzik lemezjáccóról gyütt.
Ja, és persze nem ez a fokmérője a házasságoknak. Hogy szerény és hétköznapi, vagy puccos és milliókba kerülő limuzinos, lány- és legénybúcsúval tűzdelve. Ez is, az is lehet jó is, lehet végük válás. Semmi garancia semmire.
Barátnőm lányáék már család. Jól vannak, és ez a lényeg. Most, hogy jön a második baba, így látták jónak, hogy ezen ne múljon. Sok boldogságot nekik!