Anyák napján én és gyerekeim, valamint kisebbik unokahúgom (Mollyval) látogatta meg anyámat.
Délelőtt felhívtam, hogy biztos-e, hogy menjünk, jól van-e, nem kell-e korábbi segítség stb., de nem kellett, már azt mondta, minden készen van gyakorlatilag, ami még hátravan, azt közvetlen ebéd előtt kell.
(Én mindig mondom, hogy nem enni jövünk. De ő mindig mindenkit megkínál egyébként -- egész életében olyan volt --, aki beteszi a lábát. Na, erre szoktam mondani, hogy nem lakodalomra vagy disznótorra jövünk, csak látni és felköszönteni, kész; ergo ha mindenáron meg akar kínálni, csináljon pár szendvicset, vagy jó nekünk bundáskenyér is... Mondta, hogy ha majd már ágyban fekvő lesz, ezen majd ráér akkor meditálni.)
Mi Szilvivel ketten indultunk, pont délben. Szinte nyári meleg volt, egy nyári blúzra csak egy szimpla régi kiskabátot vettem, mégis majd' meggyulladtam; Szilvi viszont fagyosszent, ő jól érezte magát beöltözve is.
Ketten gyorsabban telik az út.
A Gyepűsor eleji társasházaknál láttunk májusfát, alaposan rá is csodálkoztunk.:) Aztán némileg fotóztam, amit észrevettem és amit "kellett".
Ezeket már a Kisbotosról a Szotyorira, pont előbbivel szemben fotóztam, nem tudom, milyen fa ez, nem látok belőle máshol a környéken, de nagyon lenyűgöz mindig. Ez az utcán van, az előtt a "palota" előtt, ahol a gyönyörű, nagy magnóliát is szoktam fotózni, ha idejében elcsípem.
Unokahúgom már ott volt, Molly a zárt magas deszkakerítésen megismert a hangunkról, és mint az őrült, ugatott, nyüszített, unokahúgom mondta, hogy boldogságában forog körbe-körbe, majd lerohant a kertbe, kirohanni magából az örömet...
Szépen, jól telt a nap, segítettünk a terítésben, bejártuk a kertet, Mollyval szórakoztunk.:)
Dani utánunk jött majd' egy órával -- ő egyébként táppénzen volt a héten, mindig írta, hogy feszt alszik, lázas volt és az igen nyomta... --, még mindig igen csúnyán köhögött, úgyhogy nem engedte a puszilkózást senkinek.
Felköszöntött minket, mikor érzékeltem, mi a szándék, akkor kitereltem a bandát legalább a rózsafa elé, hogy legyen némi világosság és kinti fény, zöldség. Mindhárman kaptunk egy-egy szál tulipánt, anyja, nagyanyja, testvére. Utóbbi azért, mert lőn ő is anya. Ez azért szerintem igen ritka gesztus tesótól...
Aztán mi is felköszöntöttük anyámat, elég régen gyűjtögettük már az összetevőket -- mi csak így tudunk ajándékokat vásárolni, hónapok alatti beszerzésekkel.
Fehérneműt, papucsot vittem neki (azt "kért" régebben), de amellé édességet, 3 "meglehetős" oldalszámú könyvet egyik kedvenc írójától, valamint elvittem neki a Macskákról..., Kutyákról.... Pókokról... kapott és utánrendelt folyóirat példányszámaiból is egyet-egyet, mivel 10, 4 és 3 írásom is jelent meg bennük. Virág helyett elvittem már a harmadik, Ildikó készítette és általa kapott kézimunkás papírrózsát...
De amúgy nem díszajándék gyanánt és nem kipakolva, de mindent vittünk, amit hiányként az utóbbi időkben a száján kiejtett: hiányzó vetőmagokat, kötözőzsinegeket, 20 db-os erős szemeteszsákot (ebben viszi át a száraz kenyeret, ha betelik), egy doboz Ketodexet vagy mit, mert neki nem mindegy, milyen fájdalomcsillapítót szed két összetevő miatt; 4 db tálkás macskakaját a szomszéd macskának -- ezeket egyébként is így szoktam vinni, igyekszem mindig számon tartani, hogy most elemek, vetőmagok, égő, gyógyszer, kenőcs, szemüveg, gatyagumi, befőttes gumi, uzsonnászacskó... -- Szilvi kétféle rúd felvágottat... aztán vitt rejtvényújságokat, édességeket, kekszeket, konyhai eszközt...
Láttunk egy Milka bonbont és egy kis műanyag "cserepes" (talán) virágot, melyet minden bizonnyal unokahúgom hozott.
Az ebéd az szokás szerint mennyei volt: jó fűszeresen elkészített húsgombócok főttek frissiben a telezöldséges levesben, jó sok friss petrezselyemmel, és valamilyen húsos sertéscsontok (cubákoknak mondom az ilyeneket) is adták a dózist alá, majd az egész házi tejjel be lett habarva...
Az íze a kb. 6 éve, Gyálon evett tárkonyos gombaleveshez hasonlít, annak volt ilyen istenien finom aromája, pedig azt hinné az ember, hogy az gomba, ez meg hús... de mégis.
Sajnos, a leves után nem nagyon rúgtam labdába, de volt petrezselymes krumpli és ragyogó sült oldalas.
Többféle üdítőt cipelhetett ezek szerint nem tudom, hány menetben haza anyám a két háznyira lévő szomszéd kisbótból, meg gyümölcsös sört kaptak a többiek -- most kemény 3%-ost csak én ittam, Dani is inkább üdítőzött.
Aztán volt egy, általam mennyei mannának hívott süti, diós, krémes; tényleg nagyon finom.
Sokat beszélgettünk mindenféléről, voltak oda-vissza érdekes infók, majd unokahúgom Mollystul hamarabb elment, mivel MV-vel foglalkozik, és "tárgyalása" volt a Plázában 5-től... Ő nagyon hisz ebben, most úgy tűnik, erre akar leginkább átállni, mindenesetre a jelenlegi, szerintem azért sokkal stabilabb eladói helyéről 1-2 héten belül el fog jönni, pedig az anyja segítette hozzá... Na mindegy, ő nagyon határozott, meg aztán jogom sincs beleszólni semmibe, egyébként sem tudnák még a saját szülei sem meggyőzni arról, amit ő nem úgy lát. Alig várja egyébként, hogy elköltözhessen otthonról, és esélye is lesz, ha a szülők el tudják adni a két egybefüggő telküket (egyik örökölt, másikat még öcsém vette meg annak a végében vagy 10-nél is több éve) -- mindenesetre ebből csupán panelre fog telni, ő meg ott szeretett volna építkezni, de az már nemigen tartják bírhatónak.
Valamint azt is megtudtuk, hogy nagyobbik unokahúgom kétszer annyit keres nettóban, mint amennyit én kerestem a kiadónál 36 év szakmai gyakorlattal, és teljesen nyilvánvaló neki a megörökölt, felújított szép nagy lakás és újonnan vett autó, egzotikus utazások... Neki biztos nincs gondja, ha a kutyájának orvosi ellátás kell. Mondjuk, mindig tudtuk, hogy JÓL keres, de konkrétan ennyire nem gondoltunk. A Daniénak is úgy 2,5-szerese... pedig Dani is 6. éve dolgozik a cégénél.
Mellesleg az én szakmámmal is pl. Pesten kétszer annyit keresnek, meg azt is tudtam, hogy nálunk nemcsak az országbeli területi eloszlás és helyi viszonylatok miatt keresünk kevesebbet, hanem mert Pesten is biztosan van ilyen meg olyan vezetőség is. Nekem ez jutott, aztán meg még az se... Na jó'van, téma letudva, ez van.
Anyám pakolt rendesen mindenki számára elviendőt. Dani még lefagyasztott, általa szeretett ilyen-olyan főzelékeket, töltött káposztákat is kapott, melyek direkt neki lettek lefagyasztva.:)
Indulást terveztünk 6 körül, mert Bencét 6.50 körül szokták hozni, de bizony ez a pakolás és búcsúzkodás el szokott húzódni, úgyhogy valamikor fél 7 körül indultunk haza... Dani biciklivel kísért el bennünket a Gyepűsorig, aztán tőle is elbúcsúztunk.
Eléggé siettünk, és már az út 4/5-énél jártunk, mikor szólt Szilvi telefonja, hogy mindjárt itt lesznek Bencével, nemsokára leszállnak a buszról. Mondta, hogy 5 perc, és mi is otthon vagyunk!
És tényleg. Szóval csak vagy 2 percet kellett várniuk. Cicáék hozták Bencust, beszéltünk pár szót, majd hárman együtt mentünk fel.:)
Otthon még fotózgattam némi hiányzó részletet, elvégre mindent meg kell örökíteni.:)) De ezek már az előző bejegyzésekben szerepelnek...
Bejegyzések
