2015. december 21., hétfő

Hétfői meglepetés

A mai nap is öröm ért.
Éppen megfőztem, már ettem is, mikor csengettek. Kicsit más volt, mint ahogy a postás szokott csengetni, de mégis, a mobilok időszakában max. öcsém családja szokott "csak úgy" jönni, de van megegyezéses csengetésünk. A postásoké mindig többszörös és kemény, határozott szokott lenni, ez kétszer volt és nem oly határozott, ráadásul már majdnem fél 4 volt, kevés alkalommal járt itt postás ilyen időszakban.
De mégis, ráadásul a "mi" megszokott postásunk volt. Alá kellett írnom, tehát ajánlott -- és ráadásul elsőbbségi.
Tudtam, hogy Attilától várható egy jutalomkönyv, de az még max. épp csak hogy fel lehetett adva, és különben is minden bizonnyal postaládás lesz; meg az alakja sem olyan volt.
Hát, mi tagadás, nagy volt a meglepetés, mert ez a 2,5 éve ígért kis filccica volt, amit anno azon a talin, melyen mindenki megkapott egy ilyen cicát, de mi nem tudtunk, sajnos, elmenni, így megkapni sem.
De nemcsak AZ a cica, hanem még 4 másik! Nagyon ügyes kézműves Valika, mindig nagyra becsültem a művészetét, kreativitását. Tűzzománc képeit anno sorra le is fotóztam náluk jártunkkor, de csodás ékszereket, komplett garnitúrákat készít gyöngyfűzéssel, kitanulta és tanítja is a paverpolt, és hát ezek a filcdolgok is nagyon aranyosak.
Még mellékelve volt egy szétnyitható karácsonyi képeslap is üdvözlettel, valamint egy 4-es Ferrero Rocher.











Majd nappali fénynél megpróbálom az egyenkénti cicákat újrafotózni (s akkor nyilván kicserélem az itteni fotót), mert egyik-másik az istennek nem lett éles alkonyati fénynél, hiába vakuztam. Pedig azt a kék alapon fekete makkát érdemes lenne közelebbről tanulmányozni, gyöngyökkel van díszítve, kis remekmű. (Mostanra már kicserélve, így sokkal jobban látszik, milyen szép és mennyi munka van egy ilyen kis "ékszerben" -- 12. 27.)
Nagyon szépen köszönöm még egyszer -- FB-on már örömmel megtettem nekik.:)

*

Közben telefonált unokatesóm, akivel megbeszéltük, hogy holnap délelőtt szeretne eljönni.
Előtte István is telefonált, hogy megvan egy várva-várt akció a közös ünnepünkre, és egyéb ajándékozási ügyekben is tanácsokat kért, bár a túlzásokról lebeszélni próbálom.

Aztán napok óta örömmel konstatálom, hogy a macskáim -- de főleg Haramia szempontjából fontos, hiszen Honesty imádja a zselés zacskós Félixet, Haramia viszont inkább pástétomos -- imádják a kétféle aldis tálkásat, a Shahot (95) és a Topixot (85). Kettőt-kettőt vettem belőlük, Haramiának elsősorban. Haramiának egy tálkás egész napra elég, de nem kerülgeti félórákig, nem tesz úgy, mintha kit érdekelne, hanem egyből elkezdi falni a rossz foga-ínye ellenére. Pedig ez rettentő nagy ritkaság, alig tudom már kitalálni, mivel tudom főtt csirkehúson kívül etetni...
Ezeknek a tálkás pástétomos jellegű kajáknak tényleg olyan illatuk van, mintha valami mennyei kaját főznék.
Egyébként Haramia szereti a lidles tálkás Coshidát is, hasonló árban fentiekhez. Most a cooposat hanyagolja -- megunta? Ha anyámhoz megyek, el szoktam vinni egyet a szomszéd cicának. Anyám is kétszerre adja oda neki, ha átjön.

István este megint telefonált, és megcsináltuk gépemre való ránézésével bizonyos problémáimat: nem látszott a blogjaimon egyik könyvem képe, így ezt mindkét blogon megoldottuk közös erővel.

2015. december 20., vasárnap

Irodalmi pályázaton nyerés

Ma nagy öröm ért! Megnyertem egy verslistás, belső pályázatot!
Közelebbről:

Indul a következő Verslista 235. Szó-Szövő játék! (2015. 11. 29.)
Nyolc szót hoztam nektek egy szép versből, ti pedig írjatok verset vagy prózát ezen megadott szavak
felhasználásával.
Figyelem, mind a nyolc szót fel kell használnotok!
Természetesen ragozhatjátok őket és formai megkötés nincs, azaz írhattok szabad és kötött verset, vagy prózát, amihez leginkább kedvet és ihletet éreztek! Egy szerző több írással is pályázhat.
Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy a megadott szavakat húzzátok alá, vagy emeljétek ki az írásban és jól nézzétek át, mielőtt beküldenétek, mert utólagos javításra, cserére nem lesz lehetőségetek.
Játékra fel!
A megadott nyolc szót Juhász Gyula: Karácsony felé című  verséből vettem ki.
Az eredeti vers:

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben 
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Behegesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra égi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet 
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.

A megadott 8 szó:
szívemben,  szeretetnek,  gyönyörű,  igézet,  decemberben,  élet,  hiszek,  jobbak.

A verseket a listára küldjétek! (link)
A beküldési határidő: 2015. december 6. (éjfél)
A tárgyban pedig így nézzen ki: Szó-Szövő 235 / Szerző neve:  Írás címe.
Kellemes versírást kívánok mindenkinek!
Etelka L.  

*

A következő két verset küldtem be pár nap eltéréssel tehát, Juhász Gyula: Karácsony felé című verse adaptációja nyomán.

Decemberi igézet

Talán túl nehéz ez az élet.
Talán híján is vagyunk a szeretetnek.
Ám decemberben - bármily zord hideg lehet -
megkap egy gyönyörű igézet.
Elvarázsol, szívemben dallamok zengenek,
jobbak lehetnénk, ha többen is szeretnének.
S itt most mindegy, Istenben hiszek-e,
vagy csupán apró alkotóeleme vagyok a szeretetnek,
nem számítana semmi, ha mindenki így érezne,
egy örök nyugalom és béke, biztonság
ölelné át a világon az összes lelket.

*

Decemberben

Olyan rideg, kíméletlen minden... fájok kívül-belül...
Fázom itt a kövön, emberek... nagyon.
Sokszor eszembe jut: volt nekem is
gyönyörű házam, családom...
Álmaimban látom mennyországom...
Ha valaki kezet nyújtana, segítene...
ha látnék jelét valami jobbnak,
tárgya lehetnék egy kis szeretetnek...
De már nem hiszek lassan, elhal a remény.
Ami jót kapok ritkán, az nem más, mint szánalom.
Bár szívemben néha mintha megremegne az élet...
De nem. Az számomra a legnagyobb
irgalom és adventi igézet,
ha vedlett kalapomban pénzcsörgést hallok,
s ha nem rúgnak belém megvetően,
már azért is mérhetetlenül hálás vagyok.

*

A Verslista tagjai a beküldések folyamán láthatták is egymás írásait.
19 írás érkezett be 15 szerzőtől.
Ma érkezett a döntésről a hír Attila által:

"Sziasztok!
Ezúttal Lénárt Anna értékelte az írásokat...
Nyertes: 
Jószay Magdolna: Decemberi igézet c. írása.

NYEREMÉNYE: Kamarás Klára: Álmok asszonya c. kötete.

Gratulálunk!"

Nagyon-nagyon örülök, ez a hír feldobta addigi, meglehetősen szürke napomat.
KÖSZÖNÖM!!

2015. december 19., szombat

Szakácskönyv ajándékba:)

Rámírt egy FB-os írótársam, aki mindig szokott örülni, ha a Molyon értékelem a könyveit.
Manapság annyira nehezen megy az olvastatás az emberekkel, egyrészt ugye, nem titok, csak egy réteg szeret olvasni, és azok közül is nagyon sokan még idegenkednek, hogy e-könyvért is majdnem annyit adjanak ki, mint egy hagyományos könyvért. Én ezt meg is értem, én sem vagyok hajlandó e-könyvért többezret fizetni, mikor a papírért sem tudok.
De bevallom, szoktam néha vadászni akciós e-könyvekre, melyek le vannak árazva vagy akciósak éppen, 0-500 Ft-ig maximum. Ennyit megér, ha ritkán is, és soha nem fogyok ki az olvasnivalókból, ez garantált.
Visszatérve: írta az íróismerősöm, hogy karácsonyi ajándékként elküldené nekem a legújabb könyvét. Ez egy szakácskönyv történetesen. Először úgy értettem, hogy könyvként küldi el, már épp kezdtem hüledezni, mikor egyértelmű lett, hogy e-könyvben küldi el. Ezért cserébe kérné, hogy írjak róla értékelést majd a Molyon, mert nagyon szereti az értékeléseimet. (Így egyébként több íróval is vagyok, s ez azért megtisztelő -- és egyúttal számukra is hasznos, egyfajta reklámként tudják használni.)
Érdekes lesz most, mert ugye, tudjuk: egy szakácskönyvet általában nem szoktunk KIolvasni. A szakácskönyvet használjuk. De ahhoz, hogy véleményt írjak róla, mégiscsak el kell olvasni, és csak nyeldesek nagyokat, mikor olvasom a nyálcsorgató recepteket. Minden recepthez egyébként gyönyörű színes fotók vannak, ez önmagában is sok, ha éhes az ember, pláne.:)))
Úgyhogy érdekes, mert fent van a Molyon, és felraktam a most olvasottakhoz. Szakácskönyv még úgysem volt fent.:)))


Egyébként ajánlom mindenkinek, bár még harmadánál tartok, hiszen mást is csinálgat az ember...
Majd ha kész leszek és megírom az értékelést, bemásolom ide is.:)

* * *

2015. 12. 28.
Értékelésem a Molyon:


Érdekes dolog egy szakácskönyvet „kiolvasni” csupán azért, hogy értékelhessem. Azt kell mondjam, szakácskönyvet nem szoktak kiolvasni, hanem leginkább lapozgatni, nézegetni, és leginkább használni. Kikeresni belőle azt, ami legjobban megragadná éppen az embert és megcsinálni. Én most mégis végigolvastam, ami azért nem megy olyan gyorsan, mint egy regény vagy hasonlók, hiszen szakácskönyvnél az embernek máshogy jár az agya. Nem eseményeket kell elképzelni, hanem a készíthető kajákat, és vizuálisan, valamint némi megszerzett gasztronómiai tapasztalattal átgondolni. Mindez kell ahhoz, hogy véleményünk lehessen. 
Értek meglepetések, mert van néhány dolog, amit ugyanúgy készítek annak ellenére, hogy nem használok gluténmentes, extraegészséges alapanyagokat – persze nyilván elismerem maximálisan létjogosultságukat. Én is szeretek az átlagosnál kicsit pikánsabban, egyedibben fűszerezni, szeretem és a leírtak alapján készítem a spenótot, pogácsát, apró sós sütiket – bár igaz, a paradicsomos kajákkal kicsit hadilábon állok (nyersen imádom), de a családnak természetesen ugyanúgy elkészítem a levest, pizzákat, makarónikat és minden olyan ételt, amihez paradicsompüré stb. kell. 
Szerintem jó és egyedi a könyv, mert MÁS, mint a többi; valamint az is sokat számít, hogy mennyire könnyen beszerezhető, mennyire nem túl drága alapanyagokat kell felhasználnunk, és ami számomra is nagyon fontos: az IDŐ. Azt szeretem, ha valami finom, nem okvetlen mezei, tehát ha nem is hiperextra, de különleges – és mindezek ellenére hamar elkészül. Az embernek ugyanis annyi minden másra kell az ideje még akkor is, ha szeret finomságokat enni. 
A fotók nagyon szépek, guszták. Az ételek elkészítése érthető, világos; a hozzávalók is jól elkülönítettek, érthetőek – ezeken még inkább lehetne jobb központozással emelni. 
Gasztronómiailag – bár mondom, nem vagyok szakember, csupán több évtizedes családanyai gyakorlat után írom ezt – szerintem nagyon rendben van, és csak gratulálni tudok a könyvhöz.


(Még egy apróság – és ez az értékelés megosztásánál nyugodtan ki is törölhető, hogy ne rontsa le azt –, a fél pont levonása NEM tartalmi okokból történt, hanem könyvszerkesztési, nyomdászati okok miatt. Elhiszem, hogy egészen biztosan volt átnézés, javítások nem is egyszer, de mégis talán hiányzott még egy, leginkább szakembertől származó korrektúra a könyvhöz. Így elkerülhetők lettek volna a szóismétlések, ékezési, központozási hibák, valamint nagyobb helyesírásiak – tényleg csak pár példa: „follyon” van a helyes „folyjon” helyett, db után pont kihajítása, egy kis egységesítés… valamint én e-formátumban olvastam és két helyről hiányzik a kép – remélhetőleg a papírformátumban azok benne vannak…)

2015. december 18., péntek

MÜK és Tecsó

Ma ébresztőre keltem. Azt hiszem, még sosem fordult elő, hogy péntekre szólt a jelenésre hívás dátuma a Munkásközpontba. Vagyis a Munkanélkülibe, na.
De jó lesz, mondtuk is már korábban, hogy karácsony előtt 6 nappal, pénteki nap oda kell menni... reméltem, hogy csak egy pecsétért.
A szokott szomorúságos nap volt, bár nem esett, de érdekes, mégis úgy tűnt, mert vizes volt minden. Az ég egyhangú ólmos szürke, meglehetősen kopasz minden, és ráadásul ezeken a hasonló napokon még délidőben is olyan az ember hangulata, mintha már szürkület lenne. Lényegében úgy fél 4-ig semmi változás, onnantól lesz még szürkébb.
Kiszámoltam, hány buszjegyre lesz még beláthatólag szükségem az idén, és beszereztem biztonság kedvéért még kettővel többet.
Ahogy elkészültem, már mentem is, persze ilyen és hasonló helyekre, ahol nem konkrét időpontra kell mennem, tartózkodni szoktam a nyitásra való odamenéstől. Teljesen felesleges.
Így 10 után odaérve a lenti pultos elirányító hölgynél csak egy ember várakozott előttem. Mire én is befejeztem, már voltak vagy hárman mögöttem, szóval azért péntek lévén biztos nem maradt páciens nélkül a cég. Mivel csak jelentkezni jöttem, így megkaptam a pecsétet, meg egy szabályzatot vagy mit kellett aláírnom, amely egy példányát bele is tűzték a kiskönyvembe. Nagyjából azért átolvastam, de nem arra való ott az idő, hogy értve olvasson az ember hivatalos szöveget. Nekem ahhoz azért mindig idő kell, hogy mindent alaposan felfogjak, a hivatalos szöveg a hosszú körmondataival még otthon, levélként kapva is néha többszöri tagolt olvasást kíván el. Azt azonban észrevettem, hogy nyugodtan aláírhatom, csak elsőre nem vágtam, hogy mi ebben az új nekem... Na mindegy, hát ha kell, kell.
Otthon elolvasva tényleg az eddigi "menetrendet, házirendet, szabályzatot" tartalmazza. Oké.
Legközelebb március tizen-valahanyadikán kell mennem.
Azért megjegyzem, hogy erre az évre 5 jutott nekem 4 helyett, ugyanis 3 havonta kéne, s az idáig is 4 alkalom volt évente. Mármint az idejövetelből. Elég volt hozzá, hogy egyszer rosszul számolják ki az időpontot tavaly januárban (akkor ugyanis 9 hétre kaptam a következőt!), így máris 5-ször volt szerencsém idejönni.

Ezután a következő buszjeggyel vártam egy olyan buszt, mely a Tecsó felé megy "hazafelé", és felszálltam egy tömöttre. Érdekes, hogy még 11 óra volt, és máris annyian voltunk rajta, mintha csúcsidő lenne...
A Tescóban kajaféle apróságokat vettem, csodálkozva láttam, mennyien érnek rá napközben. Karácsony közeledtén embertelen hosszú sorok álltak a húsos, halas részeknél. Na, mondom, IDE nem fogok én beállni... (nemcsak ezért, amúgy sem).
Csak úgy érdeklődési szinten megnéztem a képkeretes részt, hiszen legutoljára épp fel volt töltve és vettem is négy keret nélküli A/5 képtartót, melyből Haramia kettőt lazán eltört egy "Zalán futása" alkalmából. Ripityára. Mivel darabja 239 volt, hát, őszintén szólva nem tudom, hogy HA vágatnék 2 db A5 üveget, az mennyivel lenne olcsóbb!? Mivel Istvánnak mostanság van dolga képkeretezővel, szóltam neki, hogy kérdezze már meg. Mert ha közel ennyi, akkor nem biztos, hogy érdemes... viszont mégiscsak sajnálom a képkeret többi, egyébként hibátlan részét a furnér hátlappal és a 4 fémpöcökkel. Nem égetően fontos ez az egész, csak nem szeretem, ha valami rossz, pedig javítható lenne.
Ezek egyike Haramia, de ő nem javítható... Nagyon sok bosszúságot okoz még mindig szegény kis öregasszony-macska. Elképesztő, hogy tud ilyen istencsapás lenni, és ilyen sűrűn! Múltkor a Canonomat vágta tönkre, most két képtartó üvegjét törte ripityára, és mennyi lenne még, ha az ember nem szokott volna hozzá, hogy általában, a dolgok ezek szerint csupán vagy 98%-ában pedig évek óta ÚGY PAKOL, hogy minden védett, macskailag ártalmatlan legyen - elvileg.
Az olyanokat, mondjuk, meg sem említem, hogy naponta többször mi mindent ver le ugrándozása és terepfutásai közepette, melyeket "csak" fel kell pakolni újra, DE nem történt bajuk...
Visszatérve, hogy megnéztem a képtartós részt, megint elcsodálkoztam: újra félárbocos a képtartós részleg, semmi nincs a múltkori bőséges feltöltött készletből, ami keret nélküli. Elkapkodták, mivel régen hiánycikk volt, ugye, és tényleg olcsó. Na, tutira nem 239 Ft lesz, mire újra lehet majd kapni!
Mivel a Tecsóból hazasétáltam, azt hiszem, megvolt a napi sétafika is.

Délután öcsém csengetett: anyukám küldött egy tepsinyi meggyes piskótát. Egyem a drága dolgos kezét és aranyszívét.:)

2015. december 17., csütörtök

Martha Tailor-kihívás

Martha Tailor / Sidney Lawrence / Mary King
a Vivicu által indított kihívás címe, melyen 12. voltam.


Ilyen kihívás még nem volt. Ezen őszintén meglepődtem, de most pótoljuk. :) Remélem, sikerül valami érdekeset mutatnom. Már akkor is megéri, ha egy ember megszereti Martha Tailor könyveit. :)
Egy magyar írónőről van szó. Nekem nagyon tetszenek a könyvei, főleg a krimik. Végig letehetetlenek.
A feladat: Olvassunk el legalább 1 Sidney Lawrence / Martha Tailor / Mary King könyvet! (Mindhárom név egy személyhez tartozik.) Értékelés nem kötelező, de örülök neki.

A kihívás kezdete 2014. júl. 20-án volt, tehát az azóta olvasott könyveket hoztam egy helyett. Sőt, mikor indultam a kihíváson, akkor is épp egy Mary King-könyvet, a Bilincs és szerelem címűt olvastam, és még aznap túlestem rajta.
Amúgy kortárs, sokoldalú írónő, és szerintem legalább 10 éve (de az is lehet, hogy 15)  írja könyveit. Sokáig nem is tudtam, hogy a három név egy írónő -- elsősorban Martha Tailor orvoskrimijeihez igyekeztem mindig hozzájutni.
A kihívás év végén letelik, és most vettem észre... még szerencse, hiszen jellemzően kortárs magyar regényírónős kihívásommal én is 3 résztvevőnél tartok összesen, ez a kihívás pedig ugye, majdnem másfél éves, és ennyien vagyunk... már nem is csodálkozom, csak azt nem tudom, miért ez az érdektelenség.
A kihívónak akartam örömet szerezni, hogy lássa, van, aki ismeri, olvassa, mégpedig ennyi idő alatt is nem keveset. Kettőhöz értékelést is vittem, pedig nem volt kötelező.
    1. Martha Tailor: Pokoli láz 
    2. Martha Tailor: Látomás 
    3. Martha Tailor: Hirtelen halál 
    4. Martha Tailor: A megszállott 
    5. Martha Tailor: Ördögi szérum 
    6. Mary King: Igaz szerelem 
    7. Mary King: Halálos szerelem
Megkaptam a 264. plecsnit, és leveleztünk is kicsit a kihívóval.


Felfedeztem már régen, hogy az írónő férjéé a kiadó, és a lányuk is ír, már legalább 5 könyve jelent meg. Épp most olvasom Annmary (róla van szó) Rettegés c. könyvét, ami ahhoz képest, hogy igen fiatal az írónő, nagyon ígéretes. Majd betojok ezen a könyvön... bocsánat.

Aldis nap

Lett nekünk egy Aldink itt a Tócósban, illetve a peremén helyezkednek el ezek.
Mondtuk is Szilvivel, hogy igazán nem panaszkodhatunk (pláne, ha bővebben lenne költenivalónk is), mert az Aldi a lakótelep déli peremén lévő Penny előtt, kicsit beljebb a lakótelep felé épült. Nyugati részen ott a Lidl, északkeleti részén a Tesco, Meki, a lakótelepen belül meg 3 Coop, 1 Karát, 1 CBA, DM, posta, kispiac, 2 gyógyszertár, Reál, Privát és a számtalan kisbolt, pékség, húsbolt, kocsma, ilyen-olyan szakboltok, néha iskolai nagykervásárok tömkelege. Remélem, így is marad, és nem "vonulnak ki" ezek a szupermarketek sem úgy, ahogy év elején ezzel "rettentették a parasztokat" a kedvezőtlen törvényi rendelkezések miatt.
Nekünk egyébként az is élmény, ha csak nézelődünk, de ilyenkor nyilván ilyen helyeken vesszük meg az összes mezei szükségletet is, melyek a közeli Coopban, DM-ben és CBA-ban is drágábbak.
Szilvi már betéve tudja, hogy mi hol kapható legjobb áron.
Valamikor hét elején volt a megnyitó -- talán kedden? --, mikor is Szilvi elment Bencussal iskola után. Sajnos, léggömb már nem jutott nekik... De azért bevásárolt szükséges cuccokból, melyek amúgy is kellettek és olcsóbbak voltak. (Ezeket a vásárlásokat mindig rendezzük, mindenki a sajátját.)
Feltérképezték a dolgokat, milyen akciók vannak stb.
Lényeg, hogy mivel az aldis újság szerint is csütörtöktől indul itt is új akció, benne volt a 10 kilós alom is.
Úgyhogy mivel egy csomó ember az aldis almot dicséri és évek óta jól bevált nekik, így megbeszéltük, hogy csütörtökön beviszi a gyereket az iskolába, utána hazajön. Én elkészülök, és elmegyünk ketten is, és hozunk 2 db 10 kg-os almot! Én egyet a banyataligában, ő meg hátizsákban.
Nagyon érett már ez a dolog, hogy leszokjunk a DM-esről, és az teszi be a kaput, hogy túl keveset rendelnek, és olykor napokat kell várni, míg érkezzen. Még szerencse, hogy buzgómócsing és Szűz létemre olyan vagyok, hogy ha már félig van valami, már számontartom a beszerzését. Almot végképp nem lehet utolsó napra hagyni!
Régente Dani hordta a FN-ból a Premiére 12 kilósat, de 3000-ről indult anno, és 4000 lett, amikor elég volt, megsokalltuk. Most már, ha jól láttam, 4200... Néha leakciózták ugyan, és akkor csak 3500 volt, de az is qrva sok szerintem, bár tény, hogy szuper minőség volt. De amúgy meg Danit is elég nehéz volt mindig időben beszervezni, másrészt sajnáltam is, hogy a Tescóból hordja (ott a FN) biciklin, hátizsákban, 20 centis hóban ugyanúgy, mint 40 fokban; na, akkor felfedeztem ezt a DM-es 6 kilóst, ami 900 Ft volt, az FN-eshez képest mindenképp sokkal olcsóbb, ráadásul a DM-re rálátok, és 6 kilót még én is elbírok. Tehát erre álltunk rá.
Egy hibája volt, hogy másfél, max. szűk két hétig volt elég, tehát gyakran venni kellett, de a legnagyobb gond, hogy nagyon sokszor hiába mentünk. Aztán volt olyan is, hogy vettünk (anyagiak és a többi teher függvényében) mondjuk, 2 nap alatt 3-at, akkor pihenhettünk efelől egy darabig, és kit érdekel, ha közben a boltban nincs...
Aztán levitték néha 800-ra akcióként, majd kifutó áruként 700-ért volt 1 hónapig. Ez egész jó volt, na, akkor kellett volna felhalmozni. Utána viszont pikk-pakk, felvitték ezt a 6 kilósat 1000-re. Ráadásul 1 hétig sem volt kapható! Egy másik ott kaphatót meg kényszerből kétszer is kipróbáltunk olyan 1 év különbséggel, pedig már másodjára tudtam, mire számíthatok... Az még drágább volt, ráadásul (nekem) SOKKAL sz@rabb. Nagy, fehér darabos volt, egyáltalán nem állt össze, ráadásul mivel nem csomósodott, majdnem lehetetlen volt kiszedni, és nem is nagyon láttam meg, hol használt és hol nem... iszonyat volt. Nem beszélve arról, hogy amikor kiugrott belőle a macska, akkor a nagy fehér alomkövek mindenüvé be voltak hordva. Szokásom a mezítlábjárás, hát sokszor szidtam azt is, aki kitalálta, nem beszélve arról, milyen prímán látszik az egyszínű padlószőnyegen -- ergo állandóan sepregetnem kellett. Akkor megfogadtam, ilyet SOHA többé. Mégis rávezetett még egyszer a szükség.
Váltani kellett, megérett már régen, ráadásul a lidlest is dicsérték, fényképről úgy néz ki, mint az amúgy kedvelt DM-esünk, csak sokkal olcsóbb. 10 kiló 700 Ft. Most akciós volt vasárnap, amikor 600-ért húztam haza, ezáltal felavattam a banyataligát. (Most időben visszafelé megyek, majd arról is írok.)
600-ért 10 kiló csak jobban néz ki, mint (ha épp kapható), 1000-ért 6 kiló??
Ezek az előzmények.
Szóval Szilvivel ezt a csütörtöki Aldi-feltérképezést előre kitaláltuk és megejtettük.
Először is megolajoztam a taliga kerekeit, mert amikor vasárnap a Lidlbe mentem vele, odafelé, üresen nyikorgott, ami elég ciki volt. Érdekes módon tele már nem volt hangja! Mindenesetre ezt most nem akartam még egyszer, úgyhogy tunkoltam egy kis étolajat:)))) oda, ahol a kerék rámegy, belülről.
Jó volt! Délelőtt lévén nem voltak túl sokan, és szépen végig tudtunk nézni mindent!
Minden egyes szupermarketben vannak először látott "csodák", amiket ha mást nem, megnézni is jó.
De kajafélék felől is vannak, amiket rohadtul érdemes megvenni mindenféle szempontból, valahol mindenhol mindig van több dolog is, ami sokkal olcsóbb, mint máshol, éspedig nem azért, mert rosszabb.
Úgyhogy megtaláltuk és megvettük a 2 csomag akciós, 10 kg-os almot, mely most 750 (?) helyett 650, bár régebben 800 Ft-ot is írtak róla.
Lényeg, hogy most akkor van 30 kiló almunk, melyek bevetésre várnak. A lidlest is, az aldist is most fogjuk először használni. Mivel az utolsó DM-esnek végén járunk, ezért gondolom, hétvégén kerül az első beavatásra.
Vettünk még jó sok kajafélét, s mikor fizettem, meg is lepődtem, hogy globalice sokkal többre számítottam, szóval lehet, nem is hülyeség, hogy "Az Aldi ócó".
Annyival meg jobban tetszik a Lidlnél, hogy ki lehet hozni a gurulós-húzós kiskocsit, magyarul a pénztárnál csak óvatosan vissza kell "górálni" a dolgokat, és az üvegfalnál az asztalon úgy és addig rendezkedsz el magad körül a szatyraidban, ahogy és ameddig akarsz. Ez a Lidlnél nem így működik, mert az ugyanilyen gurulós kiskocsiból lóhalálában felpakolsz a szalagra, ezalatt gyűlik mögötted a tömeg, és akkor vissza kell szuszakolni magam a sor végénél a kocsimat berakni a gyűjtőkbe, vissza a pénztárhoz, ahol jó esetben már a cuccaim közepén járnak, és nekem a saját szatyraimba máris pakolnom kell, szinte lehetetlen az ésszerű pakolás, magyarul mire végre fizetek és mindenem valahogy nálam van, akkor a fal melletti asztalnál kezdek kipakolni és átrendezni. Addig ugyanis nem is kezdenek a következő vevőhöz, míg az előző, aki pakolgat, el nem takarodik. Ez itt a Lidlnél kicsit kényelmetlen.
Szóval az ember már ilyen szempontból is hasonlítgat.:)
A bőség zavara, ugye.
Emlékszik még rajtam kívül valaki, hogy jópár évtizeddel ezelőtt, mikor még csak kisbótok voltak, bementem, kivártam a soromat és mindent KÉRNI kellett? A tejet meg kannákból mérték ki pl.?
Ez még otthon is így volt egész ifjúkoromig a szülői háznál (leszámítva a kannás tejet, az gyerekkorban valamikor abbamaradt, mikor megjelentek a zacskósok), majd később, mikor már a Tócósba kerültünk, akkor kezdtek ABC-k nyílni... micsoda nagy szám volt az is akkor... önkiszolgálók, húha!
Szóval használtam a banyataligám másodjára is. Egyébként belefért volna akár mindkét 10 kilós alom, olyan szép nagy a rakodóbelseje, de úgy döntöttünk, hogy ha emelni kell vagy lépcső jön, azért rohadtul nem mindegy az almok száma. Mindazonáltal még egy csomó minden apróság belefért az alom mellett. A másik alom is belefért Szilvi hátizsákjába, és még a kezében is voltak szatyrok, plusz még hazafelé kenyérért is bement (az egyik Privát boltban 100, azaz száz Ft kilója egyfajta parasztkenyérnek. Ráadásul 3 nap múlva is puha és nem penészes! Ez azért hihetetlen, mert már a legtöbb helyen félkiló is majd 200 Ft...)
Azt is konstatáltam, hogy a taligával EZ az út volt a könnyebb, hiába hosszabb az Aldiig az út, mint a Lidlig.
Sokkal kevesebb emelkedő, fel- és lelépő volt, mint mikor a Lidlből jöttem, ott még egy darabon a macskaköves sem kerülhető ki...
Érdekes, eddig nem érdekelt ez a taliga, nem is figyeltem soha. Jó, tudtam, hogy létezik, de soha nem ez alapján soroltam be az embereket, hogy az, akinél ilyen van, okvetlen nyanya.
Most meg, hogy nekem is van, meglátom a másokéig. És rájöttem, milyen sok mindenkinek van. Nem is csak okvetlen öregasszonyoknak, de nem ám; ami a legmeglepőbb, még egy pasit is láttam vele! Na jó, nem Dani-korú vagy pláne tinédzser volt, de nem is öregember.
Ja, én meg már amúgy is letojom nagy ívben a korom álcázását. Ami van, igyekszem magamból a tőlem telhetőt kihozni, az egészségi állapotom nincs rám rajzolva, tehát még mindig sokkal fiatalabbnak hisznek a koromnál...













Szilvi egyébként délután 4-kor szokás szerint ment Bencusért az iskolába, ahol vagy másfél órás műsort adtak különböző gyerekcsoportok. Ő azt hitte, hogy karácsonyi vásár lesz, esetleg sütik meg minden, arra számított, hogy tud venni valamit vagy legalább csak nézegetni, de az nem volt, "csak" műsor.
Elég sokára is jöttek haza.
Én ezalatt beszedtem Dani száradt ruháit és vaklálva megvarrtam a lyukas dolgait, mint minden alkalommal. Nagy sóhajjal ér véget minden ilyen program, hiszen felszabadul a szoba *csányi szabad részéből egy szárnyas szárítóé, és túlvagyok úgy 1-2 hétig ezen.:)

2015. december 16., szerda

Lakásfenntartási a felére... de legalább...

Megjött a lakásfenntartási hozzájárulás kérelmemre a határozat.
Ez az, ami -- többek között -- év elején úgy lett terjesztve, hogy megszűnik. Tényleg nyomát sem láttam legalább fél évig, hogy valamilyen formában megmaradt volna. Annyifélét olvastam vele kapcsolatban, hogy tényleg csak véletlen, hogy mikor a kormányhivatalban az fht. ügyemben kétszer is kellett járnom, rá mertem kérdezni, hogy a lakásfenntartást is itt kell-e vajon intézni, vagy megszűnt...? Akkor azt válaszolták, hogy nem, azt a régi helyen kell.
Erről írtam is, mikor intéztem.
Aztán Szilvi, mikor amúgy is fent járt, kért űrlapot a városházán.
Mikor intéztem, a hölgy a közös képviselős oldalra nem is figyelt, lesemmizte... sok minden változott. Ő is mondta, hogy teljesen más most már minden. Mindenből az ahavi igazolások kellettek volna, amiket még meg sem kaptunk... pedig amúgy mi mindig mindent olyan precízen előkészítünk és összegyűjtünk. Fizettünk is egy csomót itt ennél a jó drága fénymásolónál... de minek.
Azóta jött két ajánlott levél egyszerre hiánypótló iratok bekérése végett, de a hölgy  előre megmondta, hogy én azokat ne vegyem figyelembe, majd jön a határozat. Ugyanis ők azt lekérdezik a MÜK-től, hogy tényleg tartjuk-e a kapcsolatot stb.
Hát... mit mondjak.
El nem törölték, csak éppen 5700 helyett 3000 lett a hozzájárulás. Emlékszem, a kérésem 2. évében 6000 is volt, utána visszavitték 5700-ra. Most meg bizony, hozzá kell szokni, hogy csak majd' fele, és annyival többet fogok fizetni a... fűtésért. Így is jégcsap a kezem pedig, olyan hideg van, szándékosan nem fűtünk "rendesen", mert nem illik dőzsölni. Igaz, az ablakok is szarok, ki kéne cserélni, 31 évesek...
Anno emlékszem, pólóban és rövidgatyában voltam télen itthon, és feszt nyitva voltak kicsit az ablakok... Én elhiszem, hogy az sem normális, de mióta saját mérésű fűtésünk van, azóta bizony nemhogy beöltözünk, de még így is fázunk.

A postás ajánlott levele után nem sokkal újra csöngettek: öcsém hozta a mobilokat. Beszéltünk pár szót, elmeséltem neki, mi ez a fene nagy gazdagság, hogy mér van kettő:)... meg véletlenül szóba jött, hogy hanyatt estem az asztalról, szörnyülködött egy sort, aztán megköszöntem a mobilokat és lement (ugyanis a 4.-en laknak:))).