Nem sok javulást mondhatunk magunkénak. Talán ma kevesebbet voltam lázas, s a torkom, hála a legerősebb Mebucainnak, nem fáj. Amúgy taknyolok, mint az állat, s az elesettség-gyengeség-fejfájás is baromira meghatározó. Nem szívesen mozdulok, ha nem muszáj.
Bence, nem elég, hogy csaknem 40 fokos láza volt késő este, ma reggeltől kétszer is hányt! Na, innen már jócskán megint elkezdtünk aggódni, bár korántsincs ugyanazon a ponton -- magánál van, érdeklődő, együttműködő, iszik (csak hát ha kihányja, akkor...?).
Szilvi mintha túljutott volna a csúcsponton, de az, hogy jól lenne, távoli ábránd még.
Ettől függetlenül ma a délutáni rendelésre elvitte Bencét a gyerekorvoshoz, aki rémült ijedséggel fogadta őket, s mikor meghallotta a tüneteket, arca "úristen, jézusmária-szentjózsef" kifejezéssel hanyatlott a kezébe... Kapott B6-ot, hányás elleni kúpot, valamint egy beutalót a gyermekklinikára, amit nem kell most abszolválni, de ha legközelebb valami súlyosabb vagy bármi ijesztő tünete jelentkezne, most már azzal kell mennie és egyenest. Itt őneki eddig ért el... megértem.
Emlékszem, hogy anno Dani asztmás-kómás intenzív osztályos kalandja (és utána még a 6 hasonló okok miatti kórház) mit váltott ki: évekig rémültséget a bölcsiben, az oviban -- akár két köhintés miatt képesek voltak a munkahelyemre telefonálni --, még az iskolában is könnyített tesis volt; a gyerekorvosnál is megkülönböztetett figyelemben részesültünk egészen 18 éves koráig.
Úgyhogy a gyerekorvos reakcióján nem csodálkozom. Szerintem örökre megjegyezte Bencust, mint mondta is, aznap ő volt a legsúlyosabb esete... de lehet, hogy azon a héten, hónapban is.
Szilvi ódzkodik a kúpbeadásból, az a baj, hogy így áll hozzá, s akkor a gyerek is. Felajánlottam, hogy amennyiben hajlandó az együttműködésre, ami azt jelenti, hogy pl. nem üvölt és rúgdos, akkor én beadom -- csak szóljon, ha kell. Az én kölkeimnél semmi probléma nem volt a kúpbeadásoknál, sőt. Zökkenőmentesebb volt, mint a gyógyszerbeadás.
A baj az, hogy itt megint a tünetek lesznek kezelve. Hogy MITŐL magas újra a láza és hány még mindig vagy újra, két heti betegség után, ez lenne itt a kérdés!
2015. február 16., hétfő
Lázmérős háborgás
Bocsánat a közönségesség miatt, de tököm kivan ettől a digitális lázmérőtől! Ezt lehet, hogy az újszülött generáció elhiszi, elfogadja, hurrázza majd, de előttem eljátszotta a legminimálisabb hitelességét is.
Az úgy volt, hogy anno a '90-es években elég olcsón vettünk a meglévő 1-2 mellé a biztonság kedvéért meg a sűrű betegségek miatt vagy 6 db, még higanyos lázmérőt. Olcsó volt, két beteges gyerekkel, kellett.
Sajnos, pár éve eltört az utolsó is. De azok_ valóban_ lázat_ mértek_, nem dísznek tartottuk! Megértem már pár évtizedet ahhoz, hogy ismerjem magam is valamennyire testhőmérsékleti szinten, betegségek esetén és terén.
No, akkor égtem egyet a gyógyszertárban, mikor venni akartam -- szerintem normális, rendes, hagyományos, higanyos -- lázmérőt. "Ááááááááá, az már rég nem kapható ezér meg ezér..." -- nagyon jó, csuda, hogy még élek, pedig elég sokszor volt rá szükségem, nemcsak nekem, a gyerekeim is azon nőttek fel. De hát lázat mérni időnként szükséglet, nyilván megvettem az új, ártalmatlan csodát.
Aztán kiderült, hogy á, ez biztos gyári hibás. Dani volt hótbeteg, emlékszem; én a szemén is megláttam, hogy lázas, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. A lázmérő meg 36-ig ment fel. Gratulálok. Nekem az egészséges állapotú reggeli hőm is több. Keresztanyámtól akkor még kölcsönvettem a higanyosat: azonnal 38,5-öt mutatott. Brááávó!
Jól kell érteni. Nem annak örülök, hogy a gyerek lázas, mert hogy én azt bármilyen hőmérő nélkül is tudom. De ne égessen már a modern technika, kimutatott 36 fokos hővel egy bőven lázas gyereknél (sem)!
Aztán elgondolkoztam, hogy csak nem lehet új találmány egy szar. Biztos csak ez a rossz, amit én vettem; és ezen nem is csodálkozunk. Úgyhogy vettem még egyet. Pipec vadonatúj, modern digitális lázmérő.
Tudni kell hozzá, hogy én alapból, normál állapotban, hót egészségesen picit magasabb hőjű vagyok az átlagnál. Sokszor voltam kórházban pici kortól kezdve, sokszor voltam otthon is beteg. Ismerem, mi a láz, és magamat. Tehát olyan SOHA nem fordult még elő, hogy egy mezei reggeli hőmérés 36,5-nél kevesebb lenne -- ez volt nálam mindig is az alap, és még 37,2-nél sem kellett nagyon aggódni, hogy ebből tutira betegség lesz, annak ellenére, hogy én már azt azért éreztem, hogy NEM 36,5. Míg higanyos hőmérőm volt, nem is volt soha problémám vagy bármilyen bizonytalanságom lázmérés szempontjából!
Mikor kórházban voltam, meglepődtem, hogy ilyen 35-akárhány fokokat jegyeznek. Pedig az nálam lehetetlen! Pláne kórházban. Nálam még az izgatottság is képes volt pár tizedfoknyit emelni a lázmérőn mindig!
Lényeg, hogy most sem tudok ezzel lázat mérni, mert szinte láztalannak kiált ki a digilázmérő. Még jó, hogy nem fontos. Nem kell táppénzre mennem, orvoshoz sem megyek, mert tiszta sor. Vírusra úgysem adnak receptet, tünetoldásra lehet kapni cuccokat. Tehát kit érdekel, mennyi a lázam? Az égegyadta világon senkit.
Én TUDOM, hogy lázas vagyok, időnként baromira. Érzem, mert olyankor minden sejtemet a hideg kirázza; és több más jelből is -- nem vagyok kezdő. Csak most olyan lettem, mint fél mankó nélkül a járni nem tudó. Szilvinek van még egy hagyományos lázmérője, Bencének azzal tudja mérni a lázát.
Nem szeretném ÉN eltörni, de azért megmértem egyszer: amikor a fasza jó kis modern digi lázmérő azt jelezte, hurrá, egészséges vagyok, mert csak 37,2 a lázam, a hagyományos 38,7-et jelzett! És tudom, hogy volt több is, előző éjszaka és délután!
Nem tom, a kórházakban sem tűnik fel senkinek, hogy minden betegnek 34,5--35,2 a láza??? Szuper, hogy berakás után fél perccel már sípol, hogy ő kíszen van, de tényleg ennyi? Időt nyerünk, a tényleges lázról fogalmunk sincs, de ez a haladás! Ez komolyan érdekelne! S ha műtét után akár 37,5, akkor az még egyáltalán nem láz, mert csak 37,5 -- holott lehet, hogy már 39 táján agonizál az esetleg szívbeteg kedves páciens? Ha majd valami FONTOS ember lesz majd beteg, akkor nyilván valahogy fognak tudni normálisan is lázat mérni, mert azt szerintem nem veszi be senki, hogy nincs magánál, agonizál és... áááá, csak épp hőemelkedése van, semmi gond...
Az úgy volt, hogy anno a '90-es években elég olcsón vettünk a meglévő 1-2 mellé a biztonság kedvéért meg a sűrű betegségek miatt vagy 6 db, még higanyos lázmérőt. Olcsó volt, két beteges gyerekkel, kellett.
Sajnos, pár éve eltört az utolsó is. De azok_ valóban_ lázat_ mértek_, nem dísznek tartottuk! Megértem már pár évtizedet ahhoz, hogy ismerjem magam is valamennyire testhőmérsékleti szinten, betegségek esetén és terén.
No, akkor égtem egyet a gyógyszertárban, mikor venni akartam -- szerintem normális, rendes, hagyományos, higanyos -- lázmérőt. "Ááááááááá, az már rég nem kapható ezér meg ezér..." -- nagyon jó, csuda, hogy még élek, pedig elég sokszor volt rá szükségem, nemcsak nekem, a gyerekeim is azon nőttek fel. De hát lázat mérni időnként szükséglet, nyilván megvettem az új, ártalmatlan csodát.
Aztán kiderült, hogy á, ez biztos gyári hibás. Dani volt hótbeteg, emlékszem; én a szemén is megláttam, hogy lázas, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. A lázmérő meg 36-ig ment fel. Gratulálok. Nekem az egészséges állapotú reggeli hőm is több. Keresztanyámtól akkor még kölcsönvettem a higanyosat: azonnal 38,5-öt mutatott. Brááávó!
Jól kell érteni. Nem annak örülök, hogy a gyerek lázas, mert hogy én azt bármilyen hőmérő nélkül is tudom. De ne égessen már a modern technika, kimutatott 36 fokos hővel egy bőven lázas gyereknél (sem)!
Aztán elgondolkoztam, hogy csak nem lehet új találmány egy szar. Biztos csak ez a rossz, amit én vettem; és ezen nem is csodálkozunk. Úgyhogy vettem még egyet. Pipec vadonatúj, modern digitális lázmérő.
Tudni kell hozzá, hogy én alapból, normál állapotban, hót egészségesen picit magasabb hőjű vagyok az átlagnál. Sokszor voltam kórházban pici kortól kezdve, sokszor voltam otthon is beteg. Ismerem, mi a láz, és magamat. Tehát olyan SOHA nem fordult még elő, hogy egy mezei reggeli hőmérés 36,5-nél kevesebb lenne -- ez volt nálam mindig is az alap, és még 37,2-nél sem kellett nagyon aggódni, hogy ebből tutira betegség lesz, annak ellenére, hogy én már azt azért éreztem, hogy NEM 36,5. Míg higanyos hőmérőm volt, nem is volt soha problémám vagy bármilyen bizonytalanságom lázmérés szempontjából!
Mikor kórházban voltam, meglepődtem, hogy ilyen 35-akárhány fokokat jegyeznek. Pedig az nálam lehetetlen! Pláne kórházban. Nálam még az izgatottság is képes volt pár tizedfoknyit emelni a lázmérőn mindig!
Lényeg, hogy most sem tudok ezzel lázat mérni, mert szinte láztalannak kiált ki a digilázmérő. Még jó, hogy nem fontos. Nem kell táppénzre mennem, orvoshoz sem megyek, mert tiszta sor. Vírusra úgysem adnak receptet, tünetoldásra lehet kapni cuccokat. Tehát kit érdekel, mennyi a lázam? Az égegyadta világon senkit.
Én TUDOM, hogy lázas vagyok, időnként baromira. Érzem, mert olyankor minden sejtemet a hideg kirázza; és több más jelből is -- nem vagyok kezdő. Csak most olyan lettem, mint fél mankó nélkül a járni nem tudó. Szilvinek van még egy hagyományos lázmérője, Bencének azzal tudja mérni a lázát.
Nem szeretném ÉN eltörni, de azért megmértem egyszer: amikor a fasza jó kis modern digi lázmérő azt jelezte, hurrá, egészséges vagyok, mert csak 37,2 a lázam, a hagyományos 38,7-et jelzett! És tudom, hogy volt több is, előző éjszaka és délután!
Nem tom, a kórházakban sem tűnik fel senkinek, hogy minden betegnek 34,5--35,2 a láza??? Szuper, hogy berakás után fél perccel már sípol, hogy ő kíszen van, de tényleg ennyi? Időt nyerünk, a tényleges lázról fogalmunk sincs, de ez a haladás! Ez komolyan érdekelne! S ha műtét után akár 37,5, akkor az még egyáltalán nem láz, mert csak 37,5 -- holott lehet, hogy már 39 táján agonizál az esetleg szívbeteg kedves páciens? Ha majd valami FONTOS ember lesz majd beteg, akkor nyilván valahogy fognak tudni normálisan is lázat mérni, mert azt szerintem nem veszi be senki, hogy nincs magánál, agonizál és... áááá, csak épp hőemelkedése van, semmi gond...
2015. február 15., vasárnap
Jó kis hétvége
Péntek estére én is bemondtam az unalmast. Napközben még elmentem a postára, Lidlbe; s még hazaérve sem gondoltam, hogy az a fura gyengeségérzet számít bármit is.
Ja, mindezek előtt még egy felesleges kísérletet is tettem az István király téri templom galériájában lévő kiállítás megtekintésére, de ez nem jött össze. Régebben sokszor voltam itt kiállításokon, de azért meg is néztem neten, hogy hétköznaponként 9-12-ig látható a tárlat, illetve istentiszteletek előtt és után. No, én úgy 11 körül mentem volna, de három ajtón is hiába kísérleteztem. Nem nagyon értettem a dolgot, évekkel ezelőtt azért még be lehetett ide jönni a megjelölt időpontban. Elvégre létezhetnek szimplán templomlátogatók is, nemde? Valószínűleg be kellett volna csengetni a lelkészi hivatalba, de ahhoz nem volt elég kompetenciám.
Estére már hideg rázott és belázasodtam, valamint éreztem a torkom-orrom közötti kaparást, és az alapnál jóval többet kellett fújni az orrom.
Szilvi sem volt jobban, Bence pedig még mindig csahol.
Ráadásul egy volt nyomdász kollégámról, illetve általa meglehetősen rossz egészségi híreket kaptam még pénteken... ez is megrendített.
A hétvégét végigagonizáltam, arrébb menni is szenvedés volt. Sokat feküdtem, de aludni nem voltam képes. A legfontosabbakat leszámítva (főzés, almozás, macskaetetés) nem éreztem magam semmire jónak.
Összekapirgáltam gyógyszereket, és elég rendszertelenül, de szedegetek ezt-azt. A Panadol sokat segít, utána pár óráig nem ráz a hideg és a fejfájásom is csökken. Orrcseppet Szilvitől kunyeráltam. Anélkül ugyanis számomra lehetetlenség aludni, mivel képtelen vagyok nyitott szájjal... De mondjuk, az elmúlt pár nap nem igazán tudtam túlzásba vinni az alvást.
A szívritmuszavar is jelentkezett természetesen, ezért iszonyodom a láztól. Most még azt vettem észre, hogy ha lázas vagyok, a látásom még a szokásosnál is rosszabb.
Vajmi kevés a vitalitásom. Legszívesebben automatára kapcsolnám magam, s térjek magamhoz, ha majd elmúlik ez az egész...
Aztán még hab lett a tortán, hogy vasárnapra Bencus megint majdnem 40 fokos lázat mondhat magáénak. Szerintünk visszakapta a vírust Szilvitől. Pingpongozunk itt ezzel a szemét betegséggel, csak remélni tudom, hogy egyszer vége lesz!
Ja, mindezek előtt még egy felesleges kísérletet is tettem az István király téri templom galériájában lévő kiállítás megtekintésére, de ez nem jött össze. Régebben sokszor voltam itt kiállításokon, de azért meg is néztem neten, hogy hétköznaponként 9-12-ig látható a tárlat, illetve istentiszteletek előtt és után. No, én úgy 11 körül mentem volna, de három ajtón is hiába kísérleteztem. Nem nagyon értettem a dolgot, évekkel ezelőtt azért még be lehetett ide jönni a megjelölt időpontban. Elvégre létezhetnek szimplán templomlátogatók is, nemde? Valószínűleg be kellett volna csengetni a lelkészi hivatalba, de ahhoz nem volt elég kompetenciám.
Estére már hideg rázott és belázasodtam, valamint éreztem a torkom-orrom közötti kaparást, és az alapnál jóval többet kellett fújni az orrom.
Szilvi sem volt jobban, Bence pedig még mindig csahol.
Ráadásul egy volt nyomdász kollégámról, illetve általa meglehetősen rossz egészségi híreket kaptam még pénteken... ez is megrendített.
A hétvégét végigagonizáltam, arrébb menni is szenvedés volt. Sokat feküdtem, de aludni nem voltam képes. A legfontosabbakat leszámítva (főzés, almozás, macskaetetés) nem éreztem magam semmire jónak.
Összekapirgáltam gyógyszereket, és elég rendszertelenül, de szedegetek ezt-azt. A Panadol sokat segít, utána pár óráig nem ráz a hideg és a fejfájásom is csökken. Orrcseppet Szilvitől kunyeráltam. Anélkül ugyanis számomra lehetetlenség aludni, mivel képtelen vagyok nyitott szájjal... De mondjuk, az elmúlt pár nap nem igazán tudtam túlzásba vinni az alvást.
A szívritmuszavar is jelentkezett természetesen, ezért iszonyodom a láztól. Most még azt vettem észre, hogy ha lázas vagyok, a látásom még a szokásosnál is rosszabb.
Vajmi kevés a vitalitásom. Legszívesebben automatára kapcsolnám magam, s térjek magamhoz, ha majd elmúlik ez az egész...
Aztán még hab lett a tortán, hogy vasárnapra Bencus megint majdnem 40 fokos lázat mondhat magáénak. Szerintünk visszakapta a vírust Szilvitől. Pingpongozunk itt ezzel a szemét betegséggel, csak remélni tudom, hogy egyszer vége lesz!
2015. február 14., szombat
Valentin
Délelőtt akármilyen rosszul is voltam, azért kommunikáltunk. Elvégre Valentin-nap, vagy mifene?!
Kaptam nyilvánosan:
Kapta nyilvánosan:
De írtunk még kölcsönösen sms-t is, sőt privát netes képeslapot is.:)
Amúgy, mint korábban említettem, én mobilfeltöltést kellett, hogy kapjak:)) -- tudom, kevéssé romantikus, de ha egyszer ez kellett!:) --, én pedig betegen is összeszedtem magam, hogy verset írjak, aminek tudtam, hogy örül.
Ami még agonizálásom ellenére emlékeztetett arra, hogy milyen nap van, az az, hogy kivételesen tévéztem, mert a szemem max. csak arra volt jó úgy-ahogy. Megnéztem a Valentin-nap című, enyhén bugyutaságos filmet a tévében; valamint egy késői, igazán nekem való thrillert, a Végzetes vonzerőt, melyet '87-essége ellenére még soha nem sikerült megnézni. Baromira megérte, egy percre sem jutott eszembe a bajom, lekötött végig, ráadásul nem volt benne reklám.
Kaptam nyilvánosan:
Kapta nyilvánosan:
De írtunk még kölcsönösen sms-t is, sőt privát netes képeslapot is.:)
Amúgy, mint korábban említettem, én mobilfeltöltést kellett, hogy kapjak:)) -- tudom, kevéssé romantikus, de ha egyszer ez kellett!:) --, én pedig betegen is összeszedtem magam, hogy verset írjak, aminek tudtam, hogy örül.
Ami még agonizálásom ellenére emlékeztetett arra, hogy milyen nap van, az az, hogy kivételesen tévéztem, mert a szemem max. csak arra volt jó úgy-ahogy. Megnéztem a Valentin-nap című, enyhén bugyutaságos filmet a tévében; valamint egy késői, igazán nekem való thrillert, a Végzetes vonzerőt, melyet '87-essége ellenére még soha nem sikerült megnézni. Baromira megérte, egy percre sem jutott eszembe a bajom, lekötött végig, ráadásul nem volt benne reklám.
Az év első ifjúságija
2015 első ifjúsági könyve
címmel indított kihívást simon_dio, itt 232.-nak jelentkeztem.
Sziasztok!
Az lenne a lényege, hogy hozd azt a könyvet, amit már 2015-ben kezdtél el.
Kell a plecsnihez:
– Olvasási link, ami 2015. 01. 01. 00:00 utáni.
– Értékelési, ami 4-5 mondat.
A KÖNYV CSAK IFJÚSÁGI IRODALOMBÓL LEHET!!
– Feltenni a polcra! (link)
Akit csillagoztam, annak köszönöm, hogy itt volt, és részt vett. :-)
Ne haragudjatok, de nem szeretnék mindenkinek egyesével írni, ezért mindenkit puszilok, és sok ölelés, remélem, tetszik a plecsni stb. :o)
Figyelem!!!
A teljesítéseket, kérlek, küldjétek, de a zöldítés csak hétvégén lehetséges.
Nagyon köszönöm a megértéseteket és a részvételt!
Milyen jó, hogy korom ellenére még olvasok ilyeneket:)), ez volt az egyik könyv, amit karácsonyi ajándékul küldött az írója:
Aurora White: Netes szerelem
Megkaptam érte a 206. plecsnit.
címmel indított kihívást simon_dio, itt 232.-nak jelentkeztem.
Sziasztok!
Az lenne a lényege, hogy hozd azt a könyvet, amit már 2015-ben kezdtél el.
Kell a plecsnihez:
– Olvasási link, ami 2015. 01. 01. 00:00 utáni.
– Értékelési, ami 4-5 mondat.
A KÖNYV CSAK IFJÚSÁGI IRODALOMBÓL LEHET!!
– Feltenni a polcra! (link)
Akit csillagoztam, annak köszönöm, hogy itt volt, és részt vett. :-)
Ne haragudjatok, de nem szeretnék mindenkinek egyesével írni, ezért mindenkit puszilok, és sok ölelés, remélem, tetszik a plecsni stb. :o)
Figyelem!!!
A teljesítéseket, kérlek, küldjétek, de a zöldítés csak hétvégén lehetséges.
Nagyon köszönöm a megértéseteket és a részvételt!
Milyen jó, hogy korom ellenére még olvasok ilyeneket:)), ez volt az egyik könyv, amit karácsonyi ajándékul küldött az írója:
Aurora White: Netes szerelem
Megkaptam érte a 206. plecsnit.
2015. február 13., péntek
Egynapos olvasások
1 napos könyvek
kattyesz kihívása. 358. résztvevő voltam.
Anyukám szerint nekem felesleges könyveket venni, mert egy napig sem tartanak. Kérlek Titeket, segítsetek bebizonyítani, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy elmerül egy történetben, hogy nem veszi észre, lement a nap!
Tehát a feladat a következő:
– Részt veszek gomb.
– Küldj olvasási linket minimum egy darab olyan könyvről, amit 24 órán belül elolvastál! (Teljes dátumos olvasás.)
– Ha ilyen hamar végeztél vele, akkor valószínűleg van mit mondanod róla, úgyhogy várom az értékeléseket, de nem teszem kötelezővé!
– Zöldülsz!
Az olvasás minden nyelven ér, ahogy az újraolvasás is!
A feladat nem túl nehéz! Sok sikert és jó olvasást! :)
Ha van ilyen kihívás, jelezzetek. Köszi :)
Hármat küldtem még decemberről, első kettő értékeléssel ellátva.
1. Czakó Gabriella: Mégis, ki ez a nő?
2. Goewin Graig: Kezek érintése
3. Gwendoline Welsh: …mindenki a sajátját…
Megkaptam a 205. plecsnit.
Valamiért újabban ITT nem kerekek a plecsnik, tény, hogy a Molyon ugyanúgy kerekek, ez pl. sárga szélű körkép.:)
kattyesz kihívása. 358. résztvevő voltam.
Anyukám szerint nekem felesleges könyveket venni, mert egy napig sem tartanak. Kérlek Titeket, segítsetek bebizonyítani, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy elmerül egy történetben, hogy nem veszi észre, lement a nap!
Tehát a feladat a következő:
– Részt veszek gomb.
– Küldj olvasási linket minimum egy darab olyan könyvről, amit 24 órán belül elolvastál! (Teljes dátumos olvasás.)
– Ha ilyen hamar végeztél vele, akkor valószínűleg van mit mondanod róla, úgyhogy várom az értékeléseket, de nem teszem kötelezővé!
– Zöldülsz!
Az olvasás minden nyelven ér, ahogy az újraolvasás is!
A feladat nem túl nehéz! Sok sikert és jó olvasást! :)
Ha van ilyen kihívás, jelezzetek. Köszi :)
Hármat küldtem még decemberről, első kettő értékeléssel ellátva.
1. Czakó Gabriella: Mégis, ki ez a nő?
2. Goewin Graig: Kezek érintése
3. Gwendoline Welsh: …mindenki a sajátját…
Megkaptam a 205. plecsnit.
Valamiért újabban ITT nem kerekek a plecsnik, tény, hogy a Molyon ugyanúgy kerekek, ez pl. sárga szélű körkép.:)
2015. február 12., csütörtök
További állapotok
Szerdán délután Bence és a zárójelentés a háziorvosnál kötött ki, közben már Szilvi igen kezdte magát nem jól érezni. Bencus kapott probiotikumot, szedi a köptetőt, vitaminokat, és nemhogy még nem mehet hétfőtől oviba, de még csak jövő szerdán kell egyáltalán visszajönni az orvoshoz!
Közben egymástól függetlenül szerdára bejelentkeztek a gyerek apja és annak nagynénje Bencust látogatni, de a végén így az orvoshoz menés miatt a nagynéni elhalasztotta, az apja meg lemondta, mivel belázasodott.
Estére Szilvi is 39,7 foktól senyvedett. Valamit jóóól összeszedtek vagy Bencétől, vagy ott a gyermekklinikán bárkitől!
Ma délelőtt Szilvi elvánszorgott a saját orvosához, ezalatt én istápoltam Bencust: vécézést rendeztünk, evett almát, mandarint; közben főztem, miegymás.
Szilvi megjött influenza diagnózissal, amúgy semmi gyógyszer nyilván... merhogy vírusra nincs mit. Szedjen láz- és fájdalomcsillapítót és köptetőt, vitamint; igyon sokat.
Én pedig fohászkodom, hogy én_ NE_ kapjam már el; mert a szívem miatt nekem ez baromi rossz szokott lenni. Végül is megkaptam novemberben az influenzaoltást, de hát ez mindenképpen kétesélyes, hiszen nem tudni, milyen törzs a Szilvié, így még ha tudnám is, én milyenre kaptam oltást, ugyanúgy fennáll, hogy vagy elkapom, vagy nem. No, ez így elég cifra lett, lényeg, hogy én értem, mit beszélek.:))
Szilvi megírta a nagynéninek sms-ben, hogy ő is hulla és hót láz, de késve olvasta el, már úton volt.
Úgyhogy itt töltött egy órát Bencus meglátogatásával, szerinte ő nem fogja még egyszer elkapni, mert már volt beteg. Hozott egy csomó gyümölcsöt, ezt-azt, pókemberes újságot játékkal; én meg Nescaféval kínáltam.
Bence nagy örömmel húzgálta a nagynénit maga után, hogy a macskákat megmutathassa szegénynek.:))
Mindenesetre ő már megmarad, ez tuti; visszatért minden életkedve, éber és vidám. Azért még nagyon sokat csörömpöl -- azaz köhög --, szóval még ő sem százas. De jó úton vagyunk.
Azért a Szilvi betegségét tudtuk volna nélkülözni...
Közben egymástól függetlenül szerdára bejelentkeztek a gyerek apja és annak nagynénje Bencust látogatni, de a végén így az orvoshoz menés miatt a nagynéni elhalasztotta, az apja meg lemondta, mivel belázasodott.
Estére Szilvi is 39,7 foktól senyvedett. Valamit jóóól összeszedtek vagy Bencétől, vagy ott a gyermekklinikán bárkitől!
Ma délelőtt Szilvi elvánszorgott a saját orvosához, ezalatt én istápoltam Bencust: vécézést rendeztünk, evett almát, mandarint; közben főztem, miegymás.
Szilvi megjött influenza diagnózissal, amúgy semmi gyógyszer nyilván... merhogy vírusra nincs mit. Szedjen láz- és fájdalomcsillapítót és köptetőt, vitamint; igyon sokat.
Én pedig fohászkodom, hogy én_ NE_ kapjam már el; mert a szívem miatt nekem ez baromi rossz szokott lenni. Végül is megkaptam novemberben az influenzaoltást, de hát ez mindenképpen kétesélyes, hiszen nem tudni, milyen törzs a Szilvié, így még ha tudnám is, én milyenre kaptam oltást, ugyanúgy fennáll, hogy vagy elkapom, vagy nem. No, ez így elég cifra lett, lényeg, hogy én értem, mit beszélek.:))
Szilvi megírta a nagynéninek sms-ben, hogy ő is hulla és hót láz, de késve olvasta el, már úton volt.
Úgyhogy itt töltött egy órát Bencus meglátogatásával, szerinte ő nem fogja még egyszer elkapni, mert már volt beteg. Hozott egy csomó gyümölcsöt, ezt-azt, pókemberes újságot játékkal; én meg Nescaféval kínáltam.
Bence nagy örömmel húzgálta a nagynénit maga után, hogy a macskákat megmutathassa szegénynek.:))
Mindenesetre ő már megmarad, ez tuti; visszatért minden életkedve, éber és vidám. Azért még nagyon sokat csörömpöl -- azaz köhög --, szóval még ő sem százas. De jó úton vagyunk.
Azért a Szilvi betegségét tudtuk volna nélkülözni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
