Írjunk verset közösen! 2.0
a címe legrin idei versírásos kihívásának. Összesen 66-an vettünk részt benne.
- Nem, fiam. Nem így kell papírsárkányt készíteni.
- Nem sárkányt csinálok, hanem verset írok.
- Nem, nem. Nézd csak, ezt így idehajtod, utána rákötöd a zsinórt…
Sziasztok!
A nyári közös versírás olyan jól sikerült, olyan sok lelkes moly volt, úgy gondoltam, itt az ideje megismételni!:)
A kihívás lényege az lenne, hogy a jelentkezők közösen írnak egy verset, méghozzá úgy, hogy mindenki csak a sorban előtte levő sorát ismeri az egészből, ahhoz az egy sorhoz kell megírnia a sajátját. Mindenkinek én fogom privát levélben elküldeni azt a bizonyos egy sort, és nekem is kell visszaküldeni a sajátját. Random sorrendben fogok haladni a jelentkezők között.
Kérek mindenkit, hogy ha huzamosabb ideig nem lesz gépnél, nem tud levelet olvasni, írni, szóljon előre, hogy ne akadjon meg nála a költeményünk.
Nyáron 58 jelentkezővel bő három hét alatt végeztünk, szeretném most is minél gyorsabb továbbküldeni a soronkövetkezőnek, hogy ne nyúljon el nagyon hosszan az írás.
Témája, kötött formája nem lesz, szabad asszociációs, rímes, rímtelen, hosszú, rövid vers lesz, ki hogyan szeretné.
A kihívás képe: (link) (Nagyon szeretem a channelate képregényeit!:))
A plecsni képe: (link) (Aranyosi Ervin)
----
Jól haladtunk, a 66 soros vers 5 hét alatt lett kész.:)
Íme:
----
Kedves molyok! :)
Kész lett a második közösen írt vers, ahol az összes verselő egy sort ismert és egy sort írt.
Köszönöm a résztvevőknek: (66 molynév)
Mint fák lombjában a gyöngy
Gördül, mielőtt issza a föld.
A szomjúsága mérhetetlen,
Iszik, mereng… menthetetlen.
Kicsi szőrös és kellemetlen
De épp elfér a bal zsebemben.
S bár nem ereszt a balsejtelem
Figyelmem vattacukor-édes emlékekre terelem.
És kívánom, hogy sikerüljön mindet újra átélnem.
Mint egy kényelmes fotel, és a kedvenc regényem
No meg a macska, aki dorombol serényen.
Elvan, mint vaj a kenyéren.
Közben vad álmok bimbóznak kavargó fejében,
Álmok, ó álmok! De élete mégiscsak egy van!
S azt az egyet is most vette a sarki boltban.
Meghámozta, megette és összeesett holtan.
Begurult az asztal alá, társa néhány morzsa.
Most harapok hát szívemből, s téged is megkínállak,
Íze, mint télen talált erdei etetőtálnak.
Zamatos falatként táplálón olvad számban,
Sejtembe ivódik, s aromája bennem szárnyal.
Tudom, győzelmet aratok, nem rémíthetsz árnnyal,
Lelkierőm nem hagy el, de küzdök a magánnyal.
Ez rosszabb, mint mikor anyám elvert egy csalánnal,
Ez rosszabb, mint mikor apám elment a kaszással.
Nem, ezt többé nem teheted meg mással,
Mert lekvároskenyér vár rántottával.
Ízlésficamot lábtornásszal
habzsold a könyveket nagykanállal,
ha nem máshol, hát a kamrában.
Másnap csodásan indult minden, de
lezuhant a repülőnk, te szent Isten!
Rá egy süllyedő hajóra, menekvés nincs innen,
de egy esély van, ha úszunk, csak tartsuk magunk fitten.
Csak ámulnak a nézők, mi történik itten,
Aréna porondján magam vagyok itt lenn.
Hol a lélek-féreg foga rág, tép, nem ereszt,
Csámcsogása dobhártyát repeszt,
Amitől rögvest érte epedezek,
Mikor elmossa az edényeket.
Kitakarítja az albérletet.
Kivisznek minden szemetet.
Töröld meg hát a szemedet!
S hagyd elenyészni istenedet.
Nietzsche, a germán eltemette rég,
De az Északi fény szívében integet felénk,
Majd – ó, jaj! – balra el angolosan lelép,
s eszére hallgatva vissza sem néz.
Zuhogott az eső, fújt a szél,
A fülembe suttogva kérdezte: miért?!
Nekem nem volt más válaszom: hát Azért…
én nem így gondolkodom!
Nekem ép a várromom.
Mégis másról álmodom:
Mel Gibson vajon hallja-e minden gondolatom?
Tudja-e, hogy már rég elfogyott minden pudingom?
Jött is a parancs, hogy el kell indulnom!
De előtte egy felest le kell gurítanom!
Egy pálinkával rögtön jobb a napom.
S egy pár inkával döglöm most a napon.
Míg én fotonok kacaját hallgatom,
s Ti felnőttek a puha avarhalomba beledőlve,
bámultok és közben jól összekoszoljátok a ruhátokat!
S álmotokból felriadván láthatjátok, még mindig tiszta a ruhátok.
Ha szemed helyett a szíveddel nézed, akkor látod tisztán a világot.
Ha jól figyelsz halk szavára, a helyes utat megtalálod.
----
Ami azt illeti, a magunk örömére természetesen most is remekeltünk, s a részvételért megkaptuk a (részemről a 165.) plecsnit is.
Bejegyzések
