Szilviák

 

Boldog névnapot

lányomnak és unokahúgomnak

-- a Szilvia nevű unokatesóknak!

Isten éltesse őket!

Színorgiás kihívás

Színorgia
Tanarillaa kihívása címe, melyen 142. résztvevő voltam.

Rengeteg olyan kihívást találtam, ahol férfiak, nők, esetleg állatok szerepelnek, de ilyennel még nem találkoztam, úgyhogy én most a színekre fektetném a hangsúlyt.
A lényeg, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyeknek a címében egy (esetleg több) szín is szerepel.
Mi kell a plecsnihez?
-- Részt veszel a kihíváson (ez alap :D)
-- Kérek egy olvasást egy ilyen könyvről.
-- Kérek egy pár soros értékelést is a műről hozzászólásban, de ha van már értékelés, akkor annak linkje is elég.
-- Valamint ha még nincs a polcon, akkor kérlek, rakd fel ide: (link)

Igaz, hogy régebben szerintem volt már vettem részt színes kihíváson, de ez is működő, úgyhogy talán az időintervallumok mások bennük, melyek alatt produkálni kell az olvasásokat.
Egy könyv helyett öttel indultam:
     Margit Sandemo: A fekete víz
     Amanda Quick: A zöld kristály
     Charlaine Harris: Vörös telihold
     Anne Tyler: Fekete bárány
     Vavyan Fable: Ezüstegér

Elismeréssel érkezett a 104. plecsni.

Kesztyűk frusztráció ellen

Szuper! Dani hozott nekem vékony cérnakesztyűt, mert nekik napi felvételezésre jár egy darab, éspedig hát nem csak egy napig lehet egyet használni. Úgyhogy hozott egyfajtát, amit már egyszer használt, de kimosva semmi baja, világosszürke színű. Le fogom vágni az ujjhegyeket, beszegem, és míg ilyen galád az ekcémától a kezem, aláírásos-írásos stb. jelenésre lehet használni.

Meg hozott egy másik fajtát is -- náluk többféle művelet van, s azokhoz különböző kesztyűfajták járnak --, ami viszont még a celofánjában is benne van. Az is vékony, majdnem fehér, és az ujjbegyein valami tapadós bőr (műbőr?)-féleség van bedolgozva. Kipróbálom, azt is le kell-e vágni, vagy így is lehet használni (pl. írni benne, papírt érzékelni stb.). Sajnos, a lapozgatásban nem hiszek a bőr-ujjvég ellenére sem, hiszen ehhez az embernek néha még a saját ujja sem elég, meg kell vizezni, vagy jobb híján nyálazni...

Pipacsos kihívás

Pipacs! Hol? Mindenhol!
Arabell_Lunea indított kihívást, 37. résztvevő voltam.

Valahogy mindig szerettem a pipacsokat. És ahogy láttam, egy könyvem se kapcsolódik pipacsokhoz és nincs is pipacsos kihívás, tehát úgy gondoltam, jó lenne megismerni egy pár pipacsos könyvet. :D
Tehát:
- Legalább 1 könyv, aminek a borítóján, címében pipacs szerepel; vagy van egy kisebb fontossága a könyvben -- ha igen, ezt írd le pár szóban.
- A könyvről egy olvasási és egy értékelési linket kérek.
- Erre a polcra rakd föl: (link)
- Megy a plecsni.
Sok sikert!:D

Melissa Moretti: Pipacs a szélben
című könyvével jelentkeztem.
Meg is érkezett a 103. plecsni.

Negyedik pénzszedési alkalom

Szerdán telefonált unokatesóm, hogy szombat reggeltől megint lenne pénzbeszedés és számlaírás a gimiben a felvételi-előkészítőkre, ráérnék-e. Persze, hogyne értem volna rá.
Reggel értem jött, szavam sem lehet; és most egyedül vártam a pácienseket. Csaknem délig voltam -- ezalatt unokatesóm 3 órát lezavart szünetekkel, melyek alatt kijött hozzám és beszélgettünk --, de nem volt különösebb torlódás, sőt. Unokatesóm sokkal többre számított... és én is aggódtam az elején, hogy elég lesz-e egy számlatömb, mer' hogy nem volt több. Elég.
Az órák alatt elvoltam, és csak hébe-hóba jött valaki fizetni. Én pedig sajnáltam, hogy nem vittem valami könyvet vagy keresztrejtvényt, mert így csak ücsörögtem, és hallgattam a másik két tanár óráját (az unokatesóméból nem hallatszik ki semmi, csak ha eléállnék) -- az egyik óraadás az unokatesóm tanterme után következett, ahol nyitva tartották az ajtót, és a férfitanár igen tagolt és hangos matematika előadása tökre érthető volt számomra is a folyosón, úgy húsz méterrel arrébb; míg a másik óra meg pont a folyosói asztalom melletti teremben volt, ahol előbb két kémiaórát tartott egy férfitanár, aztán biológiaórát egy határozott hölgy.
Nem lehetett másra figyelnem, mint megtermékenyülés folyamatára, így-úgy és zigóta, osztódás, barázdálódás és egyebek, majd a terhesség és szülés folyamatai, de sor került az emberi élet koraira is újszülött kortól öregkorig.
Előző nap muszáj volt szereznem egy kesztyűt, melynek le vannak vágva az ujjai hegyei, úgy kb. egy íznyire. Nem is tudtam, hogy ilyet lehet kapni, Szilvi hívta fel rá a figyelmemet, hogy neki is van és szokta is használni télen, mikor szükség van a tapintásra is, a hideg ellenére. Részemről már jópár éve kihagyom a kesztyűt, több tél óta. Sapkát szinte soha életemben nem hordtam felnőtt korban, de a kesztyűnek az állandó fel-le ráncigálását is meguntam sok éve, és így inkább nem hordok. Azért a táskámban anno benne szokott lenni kemény hidegekben -- dolgozós koromban, ugye, sose lehetett tudni, hány óra alatt keveredek haza...
Most nagyon reméltem, hogy jó hideg lesz, hogy ne legyen feltűnő. De úgy gondoltam, hogy még ha mellbevágó is lesz a látvány, hogy fekete (!) kesztyűben (más színben nem volt) intézem a befizetést-visszaadást-számlaírást; legalább lehet találgatni. Mert kesztyű nélkül sokkal rondább és visszataszítóbb lenne a kezeim látványa. Az állandó bekrémezés is csak felületileg simítja el a bőrt 5 percre, de attól még gyulladtak az ujjaim itt-ott, nem beszélve a sok eleven berepedezéstől, ami néha már alig elviselhető...
A végén leszámoltam a cuccal, és unokatesóm megajándékozott négyezer pénzzel.
Bár ezzel mindig ellenérzésem van egy kicsit, de tudom, hogy ő is segíteni akar, pláne így, hogy teszek azért én is valamit, így nem annyira kényelmetlen a dolog.
Ugyanakkor örültem is, mert a Szilvi pár nap múlva bekövetkező névnapja alkalmából legalább nem sül le a képemről a bőr (bár ő tudja a legjobban, mi a helyzet, de azért mindenképpen megnyugtatóbb így az ember lelkiismeretének, na).

Kihívás hosszú hajért

Hosszú hajú leányzók
Heruska kihívása, 261.-ként kaptam kedvet hozzá.

A kihívás ötletét egy másik kihívás adta, ami a rövid hajú lányokról szól. Ez a kihívás pedig, mint az a nevéből is kiderül, a hosszú hajú lányokról szól.
A kihívás feltételei:
– Részt veszek gomb megnyomása! (enélkül macerás a zöldítés).
– Egy könyvről olvasási és értékelési link.
– Könyv felrakása a polcra, megjegyzésben a hosszú hajú lány nevével.
– A hozzászólásban írd le, hogy hívják a hosszú hajú szereplőt a könyvben.
Az olvasások 2013 januárjától érnek.
Az kihívás polca: (link)

*
P. C. Cast--Kristin Cast: Megperzselve
című könyvének vittem a linkjeit, a megjegyzéssel a hosszú hajú lány nevét említve (Stevie Rae).
Természetesen a borítón kellett szerepelnie az illető hosszú hajú lánynak, nemcsak a könyvben, szereplőként.
Ezért kaptam a 102. plecsnit.

Más téren sem jobb

Elérkezett a DEXA időpontja.
Egy sikertelen telenoros ügyintézésből futva értem a (nekem már csak) SZTK 1. emeleti rendelőajtók elé.
Ha tudtam volna, hogy félórát várok az időpontomhoz képest, nem kellett volna ekkorát sprintelnem; de senki nem tudhatja előre, hogy két protekciós idős nénit hoz egy "belső ember"-nek (orvosfélének) tűnő illető, aki be is ment a csontvizsgáló rendelőbe, s mikor kijött, odaszólt a két néninek, hogy majd várja őket a vizsgálat után vissza. Ekkor már negyed 1 volt, az én időpontom.
Természetesen sorra a két nénit hívták be...
Lényeg, hogy bő félórás késéssel megvolt életem 4. DEXÁ-ja. Az első 2001-ben volt, és már akkor is -1-es fokozatú voltam átlagosan, akkortól csak a D3-at kellett szednem évekig. Utána következett 2011, 2012 és a mostani, a 2013-as vizsgálat. Ezektől számítom lényegében a kórtörténetet, mert 2011-ben igen rossz eredményt hoztak ki (-1-nél egyetlen vizsgált csigolyánál és egyéb csontrésznél sem igen volt alacsonyabb, de inkább -1,5-től -2-ig, ezek fölött egész -3,2 értékekig). Ezt próbáljuk azóta is az Actonel Trio-D3 kombinátummal javítani.
Ami 2012-ben eredményes volt és én is elégedett voltam, a doki is: érdemes szedni, mert sokat javultam! Hát ha annyira nem is sokat, de laikusként is látszott csaknem minden eredményemen néhány tizedes javulás. Teljesen logikusnak látszott a további gyógyszerszedés.
No, ami most lett, arra nem számítottam. És igen, rohadtul meglepődtem az eredményen. Azt vártam, hogy az előző évhez hasonlóan most is javultak az eredményeim... vagy legalább stagnálnak! De nem. Épp ellenkezőleg...
Ugyanolyan rosszak a paraméterek, mint 2011-ben. Sőt, a nyaki csigolyáknál rosszabb, mint valaha!
Most akkor... mifene is van? Potyára szedtem ezt a "nem semmi" gyógyszert; vagy csak az van, hogy EZ az eredmény is csak ÍGY ilyen, hogy szedtem a gyógyszert? Ha nem szedtem volna, lehet, hogy már tényleg tolószékben ülnék, ahogy 2011-ben megkaptam a majdnem hivatalos jövendölést?
Mindenesetre mikor adták a reumán ezt a beutalót, az azért is történt, mert egyrészt ez a vizsgálat évente végezhető térítésmentesen, és látniuk kell a gyógyszerszedés eredményét. Másrészt pedig azért, mert a főorvos szerint mindenképpen váltani kell, mert ugyanazt a gyógyszert állítólag nem lehet 2 évnél tovább szedni. Azt nem tudom, miért. Lehet, mert megszokom és aztán már hatástalan? Vagy hogy ne telítődjek?
Szóval az eredménytől függ, hogy mire fognak átállítani, mert valamire mindenképp át kellene, még ha nem ilyen pocsék is az eredmény.
Úgyhogy miközben öltöztem felfele, ránéztem a közben már elkészült DEXA-leletre. Első ránézésre is meglepetve észleltem, hogy elég gáz az összes paraméter, akkor a vizsgálatot végző hölgy megnyugtatóan mondta, hogy majd a reumatológus fogja kielemezni a leletet. Én annyit mondtam, hogy huh... jobbra számítottam...
Mire a hölgy enyhe sóhajjal, nem vidáman, fejét lehajtva bólogatott. Ez a gesztus egy laikus számára sem jelent mást, mint hogy megnyugvásra semmi ok.
Kifelé menet szerencse, hogy eszembe jutott: egyúttal kérjek azonnal a parasztelosztónál előjegyzést a reumára. Amit 20-ára már meg is kaptam...
Ebből állunk ki.