Jeaniene Frost-kihívás

Olvassunk Jeaniene Frostot!
Ravey hozta ezt a kihívást, 132. résztvevő voltam benne.

Mint a cím is erősen sugallja, olvassunk Jeaniene Frost könyveket!
Értem ezalatt bármelyik könyvét, akárhányszor, akármilyen sorrendben; csak olvassuk, hiszen ő egy NAGYSZERŰ ÍRÓ, FANTASZTIKUS IROMÁNYOKKAL!! Lehet saját, könyvtári, e-book, kölcsön, hangoskönyv, bármi. Cat & Bones-könyvektől kezdve novellákig, minden számít! Hosszú ideig tart, hátha addig kiadnak még itthon is pár könyvet tőle, meg külföldön is biztosan gyarapszik a készlet.
Újraolvasás is ér, de akkor kérek 3 idézetet, és legyen értékelés mindenképp!
Friss olvasásoknál elég nekem az értékelés, mindegy, milyen hosszú és hogyan van tálalva.
Angol, magyar, görög, német, kínai, klingon, bármilyen nyelven. :D
3 könyv minimum, drága molyok! Idő, mint a tenger.(Kivéve, ha 2012 az utolsó évünk;). És az is stimmel, ha nem most kezdted, de valamikor a kihívás ideje alatt fejezed be.
Jöhetnek mellé karcok, képek, idézetek, pasik, csajok, kedvencek, egyebek, ami csak szem-szájnak ingere.
(Link) Aki talál más hasonlót, szóljon.
Plecsni közkívánatra.
A kihívás vége 2015-ben, Jeaniene szülinapján.:))

Vittem a nemrég olvasott 3 könyvemet értékeléseikkel együtt:
1. Félúton a sírhoz
2. Karó és sírhant
3. Síri csendben 

Minek következtében megérkezett a 94. plecsni.

Daniról

Kicsit másféle stílus az előző zenei bejegyzéshez képest, amit képvisel "kicsi fiam" Escape 07 nevű zenekarával.

Interjú a Sub.fm Kelet Underground műsorában

A 49 perctől van a zenekarral interjú.

 

Nagy százalékban a gitározás mellett Dani a szövegíró és a dalszerző a legtöbb számot illetően.
Általában angol nyelvű a szöveg, ha magyarul született, akkor is; mivel az énekes ahhoz ragaszkodik.
Viszont most készül az első CD-jük, melyen a 8. szám valószínűleg magyarul maradhat.
Én nemrég találkoztam ezzel a dalszöveggel, és hát... az elfogultság szülői előjoga nélkül azt gondolom, nem kis mértékben erős és elgondolkodtató ez a dalszöveg mint vers sem.
Keresi az értelmet, az utat, a helyeset... és neki is vannak falai...
Ott van. Ott van az a véna...

* * *

Próbálom magamat megérteni,
És hogy mi miért történik velem,
Nem tudom tovább már védeni
Ezt az eltitkolt felem.
Ami mégis meghatároz, irányít lelkesen,
Ahogy engem újra lábhoz
Kényszerít teljesen.

Találhatok-e még valami értelemszerűséget
Ennek az életnek mondott, üres feszültségnek?
Helyre raknám a korábban helyesnek hitt dolgaim,
Folytatnám mondataim, és hogy merre kell...

Indulni el.

Próbálom a falamat lebontani,
Ami gátol, hogy megéljem
Azt, amit tud szó nélkül mondani
Az, aki érted is megégne.

Értékes lehet-e száz év
Félelemszerű élet,
A végén meg elnyomni ezer
Sokszor átélt emléket,
Azt, hogy vihetett volna az út,
Vagy elnyomott volna vadul,
De a tetőzés csak a
Beidegződésből törekvés.

Mindig van választás,
De amikor a kétely elsöpör
Minden mást, addig
Támasznak hitt gyengeséget,
A könnyebb úton is csak
Lemorzsolódni tudnál vakon,
Hígítóburkon keresztül
A jól-megszokást választhatom.

Én elhittem, hogy elvitte már
A lényeget ez az idő-sár,
Amíg fojtott és meg nem állt.
Én nem hittem, hogy előre néz
Ez a vak szempár,
És előidézne még választást.

Múzeumos kihívás

Múzeum
Jean kihívásának címe. Ebben 29. résztvevő voltam.

Ezt a kihívást Plutyka hozta létre. Ez volt az első kihívása. És az egyetlen. Sajnos, ő már nincs köztünk, de soha nem fogjuk elfelejteni. Ez a dal érte szóljon:
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM

Természetesen semmin nem változtatok, minden úgy marad, ahogy azt Plutyka megálmodta. Ezek az ő szavai:
"Most már nem fekszem le aludni, helyette kihívást gyártok, az elsőmet. :-)
Szeretem a múzeumokat.
A kereső nem dobott ki kihívást e szóval, így adta magát, hogy csináljak egyet.
Hozzatok 3 könyvet (olvasást és értékelést), amiben múzeumba mennek vagy legalább elmennek előtte, mellette. Nem csak annyi van odavetve, hogy itt a múzeum a sarkon, hanem megemlítik a nevét is, vagy legalább a tematikáját, milyen fajta múzeum is az. Esetleg azt is írjátok majd meg, melyik a ti kedvenc múzeumotok vagy hol voltatok utoljára kiállításon.
Képtáras, galériás találatokat is elfogadok, végül is ott is vannak kiállítások.:-)
2012. jan.1-jétől fogadom el az olvasásokat.
Lehet hozni egyben vagy folyamatosan.
Ide rakjátok fel a könyveket: (link)
Erre a polcra lehet rakni az adott múzeumról talált fotókat: (link)
Itt az ajánlópolc, bárki nyomhat fel könyvet rá, ha tudja, hogy van benne múzeum: (link)
Plecsnikép nagyban itt tekinthető meg, ha nem tecc, ajánljatok másikat, lécci!:-) (link)
Kellemes múzeumvadászatot!:-)"

KIEGÉSZÍTÉS: Nem írta Plutyka a kihívás teljesítéséhez kitételként, de mindenki hozott idézeteket, amiket fel is tett a polcra a könyvhöz. Ezt tegyük meg továbbra is. Ha olyan könyvet hozol, ami már fent van, akkor az idézetet a linkekkel együtt hozzászólásban írd meg, és én majd felteszem a könyvhöz a polcra. Tudom, hogy így nehezebb, ezért annyi a könnyítés, hogy csak 1 könyvhöz kérek egy új idézetet, a másik 2 könyvhöz elég a 2 link. Köszönöm.

A vitt három könyvem olvasási és értékelési linkekkel, közülük az elsőhöz vittem idézetet.

Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés
Egy könyvtáros és restaurátor nyomoz egy kultúrtörténeti szenzáció, egy kézirat után, miközben több híres múzeum (pl. Louvre) is szóba kerül. -- Idézet ment a helyére, a Louvre kétszeri említésével.
Danielle Steel: Charles Street 44
Francesca képzőművész végzettségű, s egy galériája van Manhattanben, ennek vezetése a hivatása.
Dan Brown: A Da Vinci-kód 

Kihívás teljesítve, zöldüléssel érkezett a 93. plecsni.

Ha már csak a fény kell...

Nem akarom boncolgatni, nem tudom kellőképpen megfelelően kifejezni, mert nem találok rá szavakat, de mikor ilyen számokra bukkanok, el vagyok varázsolva és akár agyon is üthetnek...
Nem ez az egyetlen, mindig voltak, mindig vannak és mindig is lesznek ilyenek... szóval olyanok, amikor azt gondolom: ennél szebbet, többet, jobbat már nem lehet...
Egyszerű, mégis pár embernek biztosan csúcs-szuper. Arra van teremtve, hogy néhányunk lelkét rabul ejtse.



Megkerestem a fordítását.

Passenger - Let Her Go
Hagyd őt menni

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni.

A pohár fenekére nézel,
Reménykedsz, hogy egy nap még egy utolsót álmodsz,
De az álmok lassan jönnek, és oly gyorsan elillannak.

Őt látod, mikor lehunyod szemeidet,
Talán egy napon majd megérted, hogy miért
Hal meg biztosan minden, amit megérintesz.

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

A plafont bámulod a sötétben,
Ugyanazok az üres érzések a szívedben,
Mert a szerelem lassan jön, és oly gyorsan elillan.

Ha őt látod, mikor álomba zuhansz,
De sosem érintheted, sosem tarthatod meg,
Mert túlzottan szeretted őt, és túl mélyre merültél...

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni... oh oh oh...oh oh...
És hagyod őt elmenni... oh oh oh...oh oh...
Nos, hagyod őt elmenni...

Mert ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Mert ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni...

Olvassunk Olivérről -- kihívás

Oliver, Olivér
LyliaBloom kihívásának a címe, 17.-ként neveztem.

Úgy vettem észre, hogy többen is odáig vagyunk mindenféle Oliver nevű karakterekért, és ez alól én sem vagyok kivétel. :)
A feladat: elolvasni 2 db olivéres könyvet.
A könyveket ide kérném szépen: (link)
Zöldüléshez pedig két olvasási és értékelési linket kérek. :)
Ui.: Ez az első kihívásom, ha valamit rosszul csinálok, szóljatok nyugodtan!

Danielle Steel: Apu
Charles Dickens: Twist Olivér
     könyvekkel teljesítettem a kihívást.
Jött egy 92., olivéres plecsni::)

Molyok októbere

Molyok októbere, avagy Olvassunk októberben is!
Ezen a két címen fut Eszti110 kihívása, melyen 192. résztvevő voltam.

Jó szokásunkat megtartva, olvassunk el minimum 3 könyvet októberben is. Természetesen többet is lehet!:)
Olvasási link kötelező. Értékelést elfogadok.
UPDATE!!!
- Érvényes az a könyv, amit korábban kezdtél, de októberben fejezted be.
- Nem kötelező egyben hozni a könyveket.
UPDATE2!!!
- Mindenkit igyekszek zöldíteni, ha ez egy napon belül nem történik meg, akkor nyugodtan zargass. :)

Három helyett miért ne vigyek négyet, pedig még csak október 13. volt.:) Ennyit olvastam 13 nap alatt.
     Danielle Steel: A birtok
     Danielle Steel: Váltságdíj
     Danielle Steel: Apu
     Danielle Steel: Charles Street 44 

Hamar birtokolhattam a 91. plecsnit!:)

Fotós variációk egy csodás őszi témára

Imádom ezt a fajta fát ősszel. Megbabonáz, lenyűgöz! Lombkoronája a zöldtől a bíborig csodás átmenő színárnyalatokat produkál, a narancsot, barnát, sárgát is beleértve.
Valaki egyszer azt mondta: japán akác. De abból is sokféle van. Vajon tényleg az?
Valaki egyszer ecetfának titulálta. De azt tudom, hogy nem az. Azt ismerem. Abból sok van és soha nem ilyen ősszel... a fa formája sem és egyébként sem...
Minden fát szeretek, és nagyon sokféle fa van, melynek csodálatába tavasszal vagy pláne ősszel hajlamos vagyok totálisan belemerülni és felajzva kattogtatni a gépet.
De ez...! Ez maga a csoda, maga a fantasztikum!
Az a fajta varázslatos dolog, amit az ember nem tud elhinni, hogyan lehetséges ilyet teremteni...
Hibátlan, gyönyörű macskáknál, kutyáknál (és még sorolhatnék tökéletesen esztétikus állatfajtákat, az összes nagymacskát, pillangókat, madarakat stb., stb.), valamint némely rendkívüli szépségű csecsemőnél lehetséges néha ugyanezekkel az érzésekkel eltelni...
A képek még szebbek lehetnének, ha nem lett volna épp borús az idő. Ha kék ég és napfény kíséretében fotózhattam volna, 200%-ig elégedett lehetnék...