500 olvasás
a címe Leah kihívásának, melyen 109. résztvevő voltam.
Hali!:)
Mivel lassan nálam is kijön az 500 olvasás az adatlapomon, ezért nagy örömmel kerestem egy ilyen kihívást. Erre… nincs ilyen. Vagy csak nem találtam meg? Szóljatok, ha van!:D
Lényeg, hogy linkeld be az adatlapod, ha elérted az 500 olvasást, és én zöldítelek! :)
Naná, hogy belinkeltem. Akkor volt 1480 olvasásom.:)
Jött is ész nélkül a 81. plecsni.
2013. október 11., péntek
Bencus és a logopédiák
Egyetlen csepergős, sötét, ködös, nyúlós időjárású nap volt a héten: tegnap.
Valahogy mindig akkor, mikor én hozom haza Bencust az oviból.
Tegnap is így volt, mivel Szilvi megint szülői értekezletre ment -- most nem óvodai program, hanem a logopédus tartotta, akihez Bencus jár heti két alkalommal.
Szilvi velem ellentétben "imád" szülőire járni, ki nem hagyna egyet sem. Igaz, ez nem szerelemfüggő, hanem az embert leginkább -- akár szeret, akár nem szülőire járni -- szülői kötelességtudat vezérli. Én is mindig megkockáztattam elkéredzkedni a munkahelyeimről, ha szülői volt, mert a gyerekeim érdekében nem akartam kimaradni fontos információkból. Igaz, szülői előtt már napokkal minden bajom volt, inkább akár túlóráztam volna is; szülői után pedig hatalmas kő zúgott le rólam.
Szilvi esetében 19 éves koráig, Daninál pedig 21 éves koráig kellett szülőire járnom, s ha azt vesszük, hogy mindkettőnél már másfél éves korukban megkezdődött -- hiszen már a bölcsikben is volt! --, akkor ez igen szép teljesítmény. 2007-ban volt az utolsó, s emlékszem, utána legszívesebben pezsgőt bontottam volna.:))
Lényeg, hogy Szilvi szereti ezt a programot, annyit jegyzetel, hogy szerintem a többi szülő összesen sem többet. Ilyenkor én megyek Bencusért. Két hónapja ez a második, amikor pont aznap esik az eső, így nem tudunk olyankor játszóterezni, sétálni stb., csak haza igyekezni.
Otthon ilyenkor Bencus ezerrel igényel, semmi mással nem lehet foglalkozni, csakis vele. Folyamatosan csivitel, percnyi megállás nincs, aktív pörgés az a pár óra, és nem csak fizikailag; hiszen még a gondolataim sem kóborolhatnak el. Még ha mesét néz is, akkor sem hagyhatom magára, árgus szemekkel figyeli, hogy én IS nézem-e, minden tizedmásodpercben lebukásveszély, aztán figyelmeztetés ténye forog fenn, ha másfelé pillantok. Mintha ilyenkor még a mese is csak akkor számítana, akkor realizálódna, ha én is minden pillanatát látom, vele együtt...:)
Elég sokan járnak a csoportból logopédiára, és Bencétől tudom, hogy szeret is járni. Egyszerre két vagy három gyerekkel foglalkozik a logopédus, játékos, változatos formába öntve érdekes feladatokat. Itthon is így kell gyakorolni, de csak napi 10-15 percet, vigyázni, meg ne unja a gyerek, és csak addig forszírozni a dolgot, ameddig koncentrálni tud és jólesik neki.
Ahhoz képest, hogy milyen későn kezdett Bencus -- az érthetőséget nézve relatíve pár százalékban mérve is akár -- beszélni, nem a mennyiséggel volt baj sosem, hanem a minőséggel. Eleinte nagyon nehezen lehetett megérteni, de már több mint 2 éve itt élnek, és ez alatt prímán nyomon követhető, mennyit fejlődött. Érthetőbbek a hangok, a szavak, a szókincse meg szinte meglepő, ahogy gyarapszik. Már egész változatosan, összetett mondatokban képes kifejezni magát; olyan szavakat -- időnként egész választékosakat -- használ, hogy néha el is csodálkozunk rajta, milyen utat tett meg mindenféle erőltetés nélkül.
Ehhez még most jött a logopédia, mert vannak egyedi rossz beidegződések, sajátosságok -- minden gyereknél más és más --, melyeket személyre szabottan kell javítani és várhatóan előbb-utóbb kiküszöbölni.
Volt egy kis kavar a beosztásnál, nyár végén nagyon örültünk, mert ott az oviban szűrte az óvodában a gyerekeket a logopédus, és nagy szerencsének tituláltuk, hogy nem kell elhordani a gyereket, hanem az óvodából fogják átkísérni a gyerekeket a mellette lévő iskolába a logopédushoz, heti két alkalommal.
Utána érthetetlen és számunkra meg nem magyarázott dolgok következtek: Szilvinek fel kellett hívnia egy másik logopédiát (nem tudta, miért), ahol berendelték szűrésre Bencét. Emiatt egy nap óvoda kiesett, hiszen 3 óra utazást plusz az ott eltöltött időt levonva hova vigye már oviba a gyereket; netán a délutáni alvásra?
Érthetetlen volt, miért kellett kétszeri szűrés.
Később, ahogy összeraktuk, az lehetett, hogy az itteni logopédusnak sok gyereke volt, az ottaninak nem annyira, így megkísérelték elosztani őket.
Eléggé kétségbeestünk, mikor az ottani logopédus is beosztotta Bencét heti két alkalomra -- akkor valahogy úgy tűnt, hogy Bence heti 4 (!) alkalommal fog logopédushoz járni; kettőt ide, kettőt oda. Másból sem fog kiállni... És ez gyakorlatilag annyit tett volna, hogy a heti 5 napból kettőt Bence nem jár oviba.
Tekintettel arra, hogy ő eleve később kezdett közösségbe járni, sok mindent később csinált, és amúgy is, tapasztalat szerint az óvodaév felében betegség vagy óvónői továbbképzés/értekezlet, szünetek stb. miatt tutira itthon marad; az, hogy még pluszban heti két napot is elmaradjon, baromira indokolatlannak találtuk. Szilvi is rendesen kiakadt, hogy hogy képzelik ezt, mikor helyben van egy logopédus, akkor majd ő cibálja esőben-hóban busszal plusz gyalogolva a gyereket, s mire odaérnek, a gyerek minden érdeklődését elveszti, nyűgös, fáradt lesz, nem tud, nem akar koncentrálni és együttműködni! Ezt a szűrésen is megtapasztalta: ég és föld volt a két szűrés. Ráadásul Bencének az itteni dolog tényleg hasznos. Ismerős gyerekek, ismerős logopédus, nagyszerűen együttműködik.
Szilvi előadta panaszát az óvodavezetőnek, aki tökéletesen megértette az indokait, s szólt az ottani logopédusnak, így a visszahelyezés sikerült. De amúgy maga az előző eljárás amennyire titokzatos volt, annyira érthetetlen és indokolatlan is. Sok idegesség és álmatlan éjszakák jártak vele.
Mindezek végén Szilvinek kellett telefonon felhívnia mindkét logopédust: a helyinek megköszönni, hogy belátta a helyzet fonákságát, az ő indokait, és visszavette Bencét, a másik városrészbeli számára pedig lemondani és indokolni a döntést...
Valahogy mindig akkor, mikor én hozom haza Bencust az oviból.
Tegnap is így volt, mivel Szilvi megint szülői értekezletre ment -- most nem óvodai program, hanem a logopédus tartotta, akihez Bencus jár heti két alkalommal.
Szilvi velem ellentétben "imád" szülőire járni, ki nem hagyna egyet sem. Igaz, ez nem szerelemfüggő, hanem az embert leginkább -- akár szeret, akár nem szülőire járni -- szülői kötelességtudat vezérli. Én is mindig megkockáztattam elkéredzkedni a munkahelyeimről, ha szülői volt, mert a gyerekeim érdekében nem akartam kimaradni fontos információkból. Igaz, szülői előtt már napokkal minden bajom volt, inkább akár túlóráztam volna is; szülői után pedig hatalmas kő zúgott le rólam.
Szilvi esetében 19 éves koráig, Daninál pedig 21 éves koráig kellett szülőire járnom, s ha azt vesszük, hogy mindkettőnél már másfél éves korukban megkezdődött -- hiszen már a bölcsikben is volt! --, akkor ez igen szép teljesítmény. 2007-ban volt az utolsó, s emlékszem, utána legszívesebben pezsgőt bontottam volna.:))
Lényeg, hogy Szilvi szereti ezt a programot, annyit jegyzetel, hogy szerintem a többi szülő összesen sem többet. Ilyenkor én megyek Bencusért. Két hónapja ez a második, amikor pont aznap esik az eső, így nem tudunk olyankor játszóterezni, sétálni stb., csak haza igyekezni.
Otthon ilyenkor Bencus ezerrel igényel, semmi mással nem lehet foglalkozni, csakis vele. Folyamatosan csivitel, percnyi megállás nincs, aktív pörgés az a pár óra, és nem csak fizikailag; hiszen még a gondolataim sem kóborolhatnak el. Még ha mesét néz is, akkor sem hagyhatom magára, árgus szemekkel figyeli, hogy én IS nézem-e, minden tizedmásodpercben lebukásveszély, aztán figyelmeztetés ténye forog fenn, ha másfelé pillantok. Mintha ilyenkor még a mese is csak akkor számítana, akkor realizálódna, ha én is minden pillanatát látom, vele együtt...:)
Elég sokan járnak a csoportból logopédiára, és Bencétől tudom, hogy szeret is járni. Egyszerre két vagy három gyerekkel foglalkozik a logopédus, játékos, változatos formába öntve érdekes feladatokat. Itthon is így kell gyakorolni, de csak napi 10-15 percet, vigyázni, meg ne unja a gyerek, és csak addig forszírozni a dolgot, ameddig koncentrálni tud és jólesik neki.
Ahhoz képest, hogy milyen későn kezdett Bencus -- az érthetőséget nézve relatíve pár százalékban mérve is akár -- beszélni, nem a mennyiséggel volt baj sosem, hanem a minőséggel. Eleinte nagyon nehezen lehetett megérteni, de már több mint 2 éve itt élnek, és ez alatt prímán nyomon követhető, mennyit fejlődött. Érthetőbbek a hangok, a szavak, a szókincse meg szinte meglepő, ahogy gyarapszik. Már egész változatosan, összetett mondatokban képes kifejezni magát; olyan szavakat -- időnként egész választékosakat -- használ, hogy néha el is csodálkozunk rajta, milyen utat tett meg mindenféle erőltetés nélkül.
Ehhez még most jött a logopédia, mert vannak egyedi rossz beidegződések, sajátosságok -- minden gyereknél más és más --, melyeket személyre szabottan kell javítani és várhatóan előbb-utóbb kiküszöbölni.
Volt egy kis kavar a beosztásnál, nyár végén nagyon örültünk, mert ott az oviban szűrte az óvodában a gyerekeket a logopédus, és nagy szerencsének tituláltuk, hogy nem kell elhordani a gyereket, hanem az óvodából fogják átkísérni a gyerekeket a mellette lévő iskolába a logopédushoz, heti két alkalommal.
Utána érthetetlen és számunkra meg nem magyarázott dolgok következtek: Szilvinek fel kellett hívnia egy másik logopédiát (nem tudta, miért), ahol berendelték szűrésre Bencét. Emiatt egy nap óvoda kiesett, hiszen 3 óra utazást plusz az ott eltöltött időt levonva hova vigye már oviba a gyereket; netán a délutáni alvásra?
Érthetetlen volt, miért kellett kétszeri szűrés.
Később, ahogy összeraktuk, az lehetett, hogy az itteni logopédusnak sok gyereke volt, az ottaninak nem annyira, így megkísérelték elosztani őket.
Eléggé kétségbeestünk, mikor az ottani logopédus is beosztotta Bencét heti két alkalomra -- akkor valahogy úgy tűnt, hogy Bence heti 4 (!) alkalommal fog logopédushoz járni; kettőt ide, kettőt oda. Másból sem fog kiállni... És ez gyakorlatilag annyit tett volna, hogy a heti 5 napból kettőt Bence nem jár oviba.
Tekintettel arra, hogy ő eleve később kezdett közösségbe járni, sok mindent később csinált, és amúgy is, tapasztalat szerint az óvodaév felében betegség vagy óvónői továbbképzés/értekezlet, szünetek stb. miatt tutira itthon marad; az, hogy még pluszban heti két napot is elmaradjon, baromira indokolatlannak találtuk. Szilvi is rendesen kiakadt, hogy hogy képzelik ezt, mikor helyben van egy logopédus, akkor majd ő cibálja esőben-hóban busszal plusz gyalogolva a gyereket, s mire odaérnek, a gyerek minden érdeklődését elveszti, nyűgös, fáradt lesz, nem tud, nem akar koncentrálni és együttműködni! Ezt a szűrésen is megtapasztalta: ég és föld volt a két szűrés. Ráadásul Bencének az itteni dolog tényleg hasznos. Ismerős gyerekek, ismerős logopédus, nagyszerűen együttműködik.
Szilvi előadta panaszát az óvodavezetőnek, aki tökéletesen megértette az indokait, s szólt az ottani logopédusnak, így a visszahelyezés sikerült. De amúgy maga az előző eljárás amennyire titokzatos volt, annyira érthetetlen és indokolatlan is. Sok idegesség és álmatlan éjszakák jártak vele.
Mindezek végén Szilvinek kellett telefonon felhívnia mindkét logopédust: a helyinek megköszönni, hogy belátta a helyzet fonákságát, az ő indokait, és visszavette Bencét, a másik városrészbeli számára pedig lemondani és indokolni a döntést...
2013. október 10., csütörtök
Kék kihívás
Kéken látunk
névvel indított kihívást Fannianna, 205. voltam benne.
Olvassatok el legalább 3 db olyan könyvet, aminek a borítója kék, vagy ez a szó szerepel a címében. Nem csak a polcon lévő könyvek közül választhattok, hanem hozhattok magatoktól is. :)
Bocsánatot szeretnék azoktól kérni, akik nem zöldülnek egyből. Néha figyelmetlen tudok lenni. Akinek problémája akad, az legyen szíves jelezni akár egy privát üzenetben, akár egy hozzászólásban.:) Köszönöm!
A következő kék könyveket vittem idei olvasásokból:
Amanda Quick: A bajkeverő
Amanda Quick: Becsület
Jeaniene Frost: Síri csendben
Megkaptam a 80. plecsnit!
névvel indított kihívást Fannianna, 205. voltam benne.
Olvassatok el legalább 3 db olyan könyvet, aminek a borítója kék, vagy ez a szó szerepel a címében. Nem csak a polcon lévő könyvek közül választhattok, hanem hozhattok magatoktól is. :)
Bocsánatot szeretnék azoktól kérni, akik nem zöldülnek egyből. Néha figyelmetlen tudok lenni. Akinek problémája akad, az legyen szíves jelezni akár egy privát üzenetben, akár egy hozzászólásban.:) Köszönöm!
A következő kék könyveket vittem idei olvasásokból:
Amanda Quick: A bajkeverő
Amanda Quick: Becsület
Jeaniene Frost: Síri csendben
Megkaptam a 80. plecsnit!
Hűtőügyben egy s más
Napokig turkáltam a netet, különböző hirdetéseket működő és zárható, használt hűtő után. Eddig még nem találtam. Bár válaszoltam erre-arra, le is lett beszélve, másnap ződhajnalban, 7 órás indulással kimentem a reménybelit megnézni, de még laikus szemmel is láttam, hogy na, ez sem lesz jó. Mert oké, hogy állítólag elvileg prímán működött még két hete is, kezicsókolom!, ha már most azt látom, hogy a hűtőajtó vákuumos csukódásról gondoskodó gumírozása függőleges irányban, egyelőre 20-25 cm hosszan végig van szakadva. Ettől olyan pőtyögős az egész, az ember soha nem lehet elég biztos benne, hogy bezárta a hűtőt. És persze ettől az egész gumírozás olyan nyúlós, hogy a ki-be nyitogatás okozta vákuumtól az a hasadás nemigen fog stagnálni! Akár hetek kérdése, hogy végigszakad.
A hirdetésnél úgy vettem ki, akinek nevén van, az ezzel foglalkozik: használt hűtő jelképes összegű vételével és eladásával. De akkor nem értem: egy gumírozást miért nem lehet kicserélni egy egyébként állítólag tökkkéletes hűtőnél? Mikor megláttam, nagyon megörültem az elképzelt szerencsémnek, hogy hú, pár napja hirdetik és még megvan! Utána már nem csodálkoztam...
Megnéztem pár nap múlva egy másikat is, ott meg a belső fagyasztó ajtaja volt leszakadva... ("...de amúgy príma jó, kezicsókolom, tényleg csak ez a kis baja van!" -- Kis baja?? Akkor az enyémnek is viszonylag kis baja van, csak a fagyasztó ajtaja van leszakadva, mire fel azt mondták, hogy á, nem javítható; AKSD, kezicsókolom!)
Hát azzal meg mit kezdjek, ugye.
Volt egy harmadik jelölt is, de arra meg lomtárban rápakoltak iszonyú nehéz rekeszeket a következményekre nem gondolva, és bár elvileg az is működőképes, az iszonyat súlyok lepakolása után az egész ajtaja enyhén lötyög, "ereszti magát". Mivel nem ette meg a rozsda a pántokat, azt szerintem meg lehetne erősíteni és nem hiszem el, hogy nem lehet átgumírozni -- csak ebben a mai világban egyszerűen kijelentik, hogy csókolom, ilyet nem csinálunk. Vegyünk újat. Pedig szerény véleményem szerint egy ezermester beállítottságú férfiember simán meg tudná csinálni. De hol van ilyen? Már nem divat, hogy valaki ebben motivált? Ugyan már, veszünk újat -- most ez a menő.
Úgyhogy azóta is stagnál a dolog, de elég sz@r helyzet, hogy azóta sem merjük kinyitni a vákuum segítségével valahogy benyomott fagyasztóajtót, ergo nem tudjuk használni, mivel nem nyitható, csak leszaggatható... Nem tudok mirelit dolgot venni, ha azonnal meg nem főzöm. Nem tudom lefagyasztani a maradékot, így nem lehet véletlenül/netán gazdaságosságból többet főzni...
A hirdetésnél úgy vettem ki, akinek nevén van, az ezzel foglalkozik: használt hűtő jelképes összegű vételével és eladásával. De akkor nem értem: egy gumírozást miért nem lehet kicserélni egy egyébként állítólag tökkkéletes hűtőnél? Mikor megláttam, nagyon megörültem az elképzelt szerencsémnek, hogy hú, pár napja hirdetik és még megvan! Utána már nem csodálkoztam...
Megnéztem pár nap múlva egy másikat is, ott meg a belső fagyasztó ajtaja volt leszakadva... ("...de amúgy príma jó, kezicsókolom, tényleg csak ez a kis baja van!" -- Kis baja?? Akkor az enyémnek is viszonylag kis baja van, csak a fagyasztó ajtaja van leszakadva, mire fel azt mondták, hogy á, nem javítható; AKSD, kezicsókolom!)
Hát azzal meg mit kezdjek, ugye.
Volt egy harmadik jelölt is, de arra meg lomtárban rápakoltak iszonyú nehéz rekeszeket a következményekre nem gondolva, és bár elvileg az is működőképes, az iszonyat súlyok lepakolása után az egész ajtaja enyhén lötyög, "ereszti magát". Mivel nem ette meg a rozsda a pántokat, azt szerintem meg lehetne erősíteni és nem hiszem el, hogy nem lehet átgumírozni -- csak ebben a mai világban egyszerűen kijelentik, hogy csókolom, ilyet nem csinálunk. Vegyünk újat. Pedig szerény véleményem szerint egy ezermester beállítottságú férfiember simán meg tudná csinálni. De hol van ilyen? Már nem divat, hogy valaki ebben motivált? Ugyan már, veszünk újat -- most ez a menő.
Úgyhogy azóta is stagnál a dolog, de elég sz@r helyzet, hogy azóta sem merjük kinyitni a vákuum segítségével valahogy benyomott fagyasztóajtót, ergo nem tudjuk használni, mivel nem nyitható, csak leszaggatható... Nem tudok mirelit dolgot venni, ha azonnal meg nem főzöm. Nem tudom lefagyasztani a maradékot, így nem lehet véletlenül/netán gazdaságosságból többet főzni...
2013. október 8., kedd
Pár órás ajándék plecsni
Plecsni ajándékba:)
címmel Nippy355 kihívása aranyos és hihetetlen volt, pár órával indítása után vettem észre, 2. voltam.
Láttam ilyen kihívásokat, de mind lejárt, ezért csináltam én is egyet.
Feladat: Kapsz ajándékba egy plecsnit, csupán részt kell venned a kihíváson :)
Nyilván szkeptikus voltam, de gondoltam, sose lehet tudni... elvégre ő azt írja, már látott ilyen kihívást, én meg még annyira nem túl régen ismerkedem ezekkel a molyos kihívásokkal... Gondoltam, miért ne vegyek részt, ugyan ki ne örülne egy ajándék plecsninek? Nagy baj nem lehet belőle, legfeljebb elveszik az embertől, mivel úgymond, ingyen jutott hozzá, anélkül, hogy tennie kellett volna valamit érte.
Az utánam következő résztvevő jelezte is, hogy ő is részt vesz ugyan, de a moderátorok úgyis elveszik a plecsnit, mihelyst felfedezik a kihívást.:) Ez így is lett, másnapra már nem láttam a kitüntetések között a plecsnit, és a kihívást sem találtam. Ezek szerint mégsem maradtak meg korábban sem ezek a kihívások, csak Nippy nem tudta.
Nem baj, azért megkaptam ezt, de mivel nem maradt meg -- hisz nem tettünk érte semmit --, nem számít, hányadikként...
címmel Nippy355 kihívása aranyos és hihetetlen volt, pár órával indítása után vettem észre, 2. voltam.
Láttam ilyen kihívásokat, de mind lejárt, ezért csináltam én is egyet.
Feladat: Kapsz ajándékba egy plecsnit, csupán részt kell venned a kihíváson :)
Nyilván szkeptikus voltam, de gondoltam, sose lehet tudni... elvégre ő azt írja, már látott ilyen kihívást, én meg még annyira nem túl régen ismerkedem ezekkel a molyos kihívásokkal... Gondoltam, miért ne vegyek részt, ugyan ki ne örülne egy ajándék plecsninek? Nagy baj nem lehet belőle, legfeljebb elveszik az embertől, mivel úgymond, ingyen jutott hozzá, anélkül, hogy tennie kellett volna valamit érte.
Az utánam következő résztvevő jelezte is, hogy ő is részt vesz ugyan, de a moderátorok úgyis elveszik a plecsnit, mihelyst felfedezik a kihívást.:) Ez így is lett, másnapra már nem láttam a kitüntetések között a plecsnit, és a kihívást sem találtam. Ezek szerint mégsem maradtak meg korábban sem ezek a kihívások, csak Nippy nem tudta.
Nem baj, azért megkaptam ezt, de mivel nem maradt meg -- hisz nem tettünk érte semmit --, nem számít, hányadikként...
2013. október 7., hétfő
Hajszínű kihívás
A hajam színe a könyvem színe...
dorcy01 kihívásának címe, melyben 93.-ként vettem részt.
A kihívás nem nehéz. Olvass el 3 db könyvet, amelyek borítójának színe megegyezik a hajad színével. Tehát ha barna színű a hajad, akkor barna borítójút; ha fekete, akkor feketét; ha vörös, akkor pirosat vagy bordót; ha pedig szőke, akkor citromsárgát. (Ha esetleg valamilyen extrém hajszínnel rendelkezel, azt is elhiszem és elfogadom. :))
Nem elég, ha csak szerepel rajta a szín, a borítónak a legnagyobb része egyezzen a hajszíneddel.
Kérek:
– olvasási linket,
– szöveges értékelési linket (lehetőleg ne csak egy mondat legyen!!).
Az olvasásokat nem kötöm időponthoz, bármely olvasás és újraolvasás ér!
Fekete a hajam, ez teljesítés szempontjából igen kedvező volt. Nyilván így fekete könyveket vittem.:)
Idei olvasásokkal teljesítettem a kihívást, ráadásul 3 helyett 7 darabbal:
Melissa Moretti: Veronika könnyei
P. C. Cast-Kristin Cast: A Préda
P. C. Cast-Kristin Cast: Megperzselve
P. C. Cast-Kristin Cast: Ébredés
J. A. Redmerski: A soha határa
Sidney Lawrence: A kalóz asszonya
P. C. Cast--Kristin Cast: Megkísértve
Jött is a 79. plecsni:
dorcy01 kihívásának címe, melyben 93.-ként vettem részt.
A kihívás nem nehéz. Olvass el 3 db könyvet, amelyek borítójának színe megegyezik a hajad színével. Tehát ha barna színű a hajad, akkor barna borítójút; ha fekete, akkor feketét; ha vörös, akkor pirosat vagy bordót; ha pedig szőke, akkor citromsárgát. (Ha esetleg valamilyen extrém hajszínnel rendelkezel, azt is elhiszem és elfogadom. :))
Nem elég, ha csak szerepel rajta a szín, a borítónak a legnagyobb része egyezzen a hajszíneddel.
Kérek:
– olvasási linket,
– szöveges értékelési linket (lehetőleg ne csak egy mondat legyen!!).
Az olvasásokat nem kötöm időponthoz, bármely olvasás és újraolvasás ér!
Fekete a hajam, ez teljesítés szempontjából igen kedvező volt. Nyilván így fekete könyveket vittem.:)
Idei olvasásokkal teljesítettem a kihívást, ráadásul 3 helyett 7 darabbal:
Melissa Moretti: Veronika könnyei
P. C. Cast-Kristin Cast: A Préda
P. C. Cast-Kristin Cast: Megperzselve
P. C. Cast-Kristin Cast: Ébredés
J. A. Redmerski: A soha határa
Sidney Lawrence: A kalóz asszonya
P. C. Cast--Kristin Cast: Megkísértve
Jött is a 79. plecsni:
2013. október 6., vasárnap
"Könnyed" hölgyekről szóló kihívás
Ennek a kihívásnak még nem találtak végleges címet,
mindenesetre olyan könyvek kihívása, melyekben kurtizán, gésa, kéjhölgy vagy prostituált szerepel.
A kihívás Toffy_Sentellioné, 163.-ként vettem benne részt.
Sziasztok!
Örökbe fogadtam ezt a kihívást.
A feltételek megmaradnak, két helyen módosítottam – értékelést kérek, főbb szereplő is lehet. (Főszereplő férfi esetében a barátnője.) Mivel könnyű teljesíteni a kihívást, pár sor már nem fog nehézséget okozni.:) Teljesítés ideje meghosszabbítva.
Ha nem reagálok 5 napon belül, kérlek írj megint, mert lehet, elkerülte figyelmemet, vagy a kijelző nem jelezte frissnek.
Eredeti feltételek:
A kihívás teljesítéséhez hoznod kell egy könyvet, ami a prostitúcióról szól, vagy a főszereplője (esetleg főbb szereplője) prostituált, utcalány, kéjhölgy, gésa, kurtizán. Nem elég, ha csak említés szintjén szerepel benne.
Ha jól láttam, nincs ilyen kihívás; ha mégis, szóljatok!
Olvasási linket kérek, lehet régi is. Értékelést kérek.
Tegyétek fel a polcra a könyveket, addig nem zöldítek! (link)
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai c. könyvét és értékelését vittem.
Megjött érte a 78. plecsni:
mindenesetre olyan könyvek kihívása, melyekben kurtizán, gésa, kéjhölgy vagy prostituált szerepel.
A kihívás Toffy_Sentellioné, 163.-ként vettem benne részt.
Sziasztok!
Örökbe fogadtam ezt a kihívást.
A feltételek megmaradnak, két helyen módosítottam – értékelést kérek, főbb szereplő is lehet. (Főszereplő férfi esetében a barátnője.) Mivel könnyű teljesíteni a kihívást, pár sor már nem fog nehézséget okozni.:) Teljesítés ideje meghosszabbítva.
Ha nem reagálok 5 napon belül, kérlek írj megint, mert lehet, elkerülte figyelmemet, vagy a kijelző nem jelezte frissnek.
Eredeti feltételek:
A kihívás teljesítéséhez hoznod kell egy könyvet, ami a prostitúcióról szól, vagy a főszereplője (esetleg főbb szereplője) prostituált, utcalány, kéjhölgy, gésa, kurtizán. Nem elég, ha csak említés szintjén szerepel benne.
Ha jól láttam, nincs ilyen kihívás; ha mégis, szóljatok!
Olvasási linket kérek, lehet régi is. Értékelést kérek.
Tegyétek fel a polcra a könyveket, addig nem zöldítek! (link)
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai c. könyvét és értékelését vittem.
Megjött érte a 78. plecsni:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











