Noé - Párizsi és Teca

Két kutyát és egy cicát fogadtam virtuálisan örökbe, ők itt: Párizsi kutyus és Teca cicus.
Diego 11-étől lesz a nevem alatt, jelenleg van virtuális örökbefogadója - rá is fér szegénykére... róla majd legközelebb.

Név: Párizsi
Nem: kan
Született: 2008. 01. 01.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Párizsit november 14-én mentettük borzasztó körülmények közül 2 másik kutyatársával (Latergia és Láncos), valamint Nico cicával és Anikó kecskével együtt.
Kedves, félénk, jelenleg még visszahúzódó kutya, aki egy gondoskodó gazda kezei között igazi jó kutyává tud fejlődni.


Név: Teca
Nem: nőstény
Született: 2006. 03. 01.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Teca párjával, Tiziannal került hozzánk 2006 októberében; altatás elől mentették őket.
Tiziant, a kb. 2004-es születésű vörös kandúrt már örökbe fogadták, azonban Teca, a 2006-os születésű nőstény nálunk maradt. Teca ivartalanított, oltott cica, gazdasági udvarunk egyik lakója.
Egyszer már megpróbálták örökbe fogadni, de nagyon félt, a dívány mögött töltött 3 napot, ezután visszahozták. Azóta is elég félénk és ha sok a látogató, inkább elbújik, csak kosztolni jön elő.




















(A fotók és a barna színű szöveg forrása: Noé honlapja)

Noé-támogatás - Flami

Ezeknek az állatkáknak a sorsa mélyen megrendítik és elkeserítik az embert.
Flami virtuálisan örökbe fogadta Camparit, és Gedeon részére előzőleg utalt egy kis anyagi segítséget. Gedeonnál gyűjtés indult, minden támogatás elkel, és virtuális örökbefogadással is támogatható.

Név: Campari
Nem: nőstény
Született: 2009. 01. 01.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Flami

Campari egy háromlábú macska, aki sérülten került gondozásunkba. Nem tudjuk, mi történhetett vele, de egyáltalán nem friss a sebe. A doktorok szerint nagyon szerencsés, hogy egyáltalán életben maradt. Kedves, ragaszkodó macska, akinek olyan gazdát keresünk, aki el tudja feledtetni azt a sok szörnyűséget, amit rövid élete során elszenvedhetett.


Név: Gedeon
Nem: kan
Született: 2001. 07. 01.

Gedeont elütötték és cserbenhagyták - állatmentőnk ment ki érte lakossági bejelentés alapján a 17. ker. Zrínyi utcába. Az első vizsgálatokon kiderült, hogy jobb hátsó lábában combcsonttörés, jobb mellső lábában pedig többszörös alkartörés van. Július 2-án esett át az első műtéten, melynek során mellső lábát lemezelték meg. 3-án műtötték combcsonttörését.

Friss hírek 2009. 07. 15: Gedeon rosszul bírja a ketrecnyugalmat, amikor csak teheti, mozogni próbál, ezért lábában sajnos kitörtek a csavarok és a rögzítés elhajlott. Egyelőre nem tudni, milyen mértékű a csontképződés, lesz-e szükség emiatt újabb, előre nem tervezett műtétre, de orvosaink remélik, hogy nem.

Friss infók róla 2009. 11. 19.: műtve lett, mindkét lábát lemezelni kellett. Jobb hátsó lábát nagyon fájlalta. Megröntgenezték, a vasak nem mozdultak el. A térde fáj (egy régebbi szalagszakadás következménye), nincs normális csontképződés még mindig pedig 3 hónapja van benne a lemez. Jelenleg lázas és nagyon rosszul van, most műthetővé kell tennünk, ezért először felkészítjük a műtétre, aztán műteni kell a hátsó lábát (kérdéses, hogy térdszalagpótlás vagy lemezkiszedés is lesz-e?). Ennek a műtétnek a várható költsége 35-40.000 Ft körül lesz. Aztán januárban pedig a mellső lábaiból kell kiszedni a lemezeket. Kérjük, aki teheti, támogassa Gedeon műtéti költségeit és utókezelését!

(A képek és a barna színű szöveg forrása: a Noé honlapja)

Koncz Zsuzsa

Neve már fogalom. 16 éves korától kezdve folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtva, botrányok nélkül, '46-os születését bőven-bőven meghazudtoló külsővel és vitalitással koncertezik rendszeresen. A napokban épp nálunk...
A Wikipédia szerint 36 lemeze jelent meg itthon és külföldön, valamint az érdekesség kedvéért a díjai:

* Liszt Ferenc-díj (1977)
* Érdemes művész (1989)
* Kazinczy-díj (1992)
* a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) (1995)
* Huszka Jenő-díj (1998)
* Emerton-díj (1999)
* Hungaroton-életműdíj (2000)
* Arany Zsiráf-életműdíj (2000)
* Maecenas-díj (2001)
* A Francia Becsületrend lovagja (2001)
* A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) (2006)
* Kossuth-díj (2008) - drámai erejű művészi alkotómunkásságáért
* Pro Urbe Budapestért-díj (2008)
* Prima Primissima díj (2008)






Számomra Koncz Zsuzsa ugyanaz az örök, kedvelt tálentum nőben, mint Zorán férfiban.
Anyámmal annak idején már a táncdalfesztiválok idején kitárgyaltuk, hogy mindkettő csodálatosan különleges, egyedi hang és tehetség birtokosa, imádtuk, ha bárhol megszólaltak, mindkettőnek dalszövegei is zömükben kiemelkedőek... mondanak valamit, elgondolkoztatnak.
Azóta eltelt pár évtized, és ők még mindig ott állnak a csúcson - alkalmazkodva az új dolgokhoz olyan módon, hogy közben megtartották eredeti stílusukat, igényesek és emberiek minden szempontból.

Szakács Béla

Nem tehetek róla, szeretem Szakács Bélát. Ő szavaival úgy is mondhatnám: "kultiválom".
2005 januárjában (csaknem 5 éve) hallottam róla először, s mivel előtte nem sokkal kezdtem ismerkedni a net világával - persze csak munkahelyi, nagyon kevés és kötött időben -, megtudtam a naplója elérhetőségét, és beleolvastam.
Hihetetlenül naiv, egyszerű, sajátos, nem szándékolt humorú kis írásai teljesen magával ragadtak. Olyannyira, hogy szenvedélyemmé vált. Mivel itthon nem volt netem, a munkahelyen meg elsősorban dolgozni kell, így természetes, hogy hónapokig olvastam vissza - kezdtem a naplóját, aztán az ottani fórumot, majd a rajongolási klubban kötöttem ki, s betűről betűre faltam, ízlelgettem a Béla-világot. Igen elégedett vagyok, hogy minden fellelhető bélás dolgot végigolvastam, kitanulmányoztam.
Nagyon hálás vagyok neki, mert vidámmá, élhetővé tette azokat a hónapokat - úgy 7 hónapig szinte csak Szakács Bélát olvastam, amikor ráosontam a netre. Valahogy úgy megkönnyítette az igavonást, feledhetővé a nehézségeket, vigaszt nyújtott sajátos humorával és kifejezésmódjával a mókuskerékben - azáltal, ahogyan ő felfogta az életet és ahogyan írt a kisemberi, hétköznapi dolgokról a saját szemszögében.
Mikor mindez megvolt, akkor kapcsolódtam be a rajongolási klubba. Ez volt a legelső indexes topik - egyáltalán bármilyen fórum -, ahova írni merészeltem. Természetesen mindig folyamatosan olvastam a naplót és vele a rajongolást, ki nem hagytam volna semmit, ennek köszönhetem, hogy naprakész voltam, s hogy a bélás kifejezésmódot teljesen átvettem - néha már a köznapi életben is ösztönösen alkalmazom, amikor is csak néznek rám, hogy mit mondok, mit is akarok...:)
Én tudom, hogy csak egy réteg, akit megérint a bélásság. Csak egy szűk kör, aki tökéletesen érzi, mit akar Béla mondani és imádja az egyszerű, gyerekes, banális, néha példásan túlbonyolított kifejezéseket, körülményesen cirkalmazott mondatokat, amelyek jórészt tele vannak helyesírási és elütési hibákkal - s ezen párszáz ember dobálja a hátasokat; vannak viszont, akik cikizik, bántják, degradálják - mert nem értik, nem hat rájuk ez a fajta humor. Nem tehetnek róla - ámbár fogalmuk sincs, miből maradnak ki, mit hagynak ki.
De mi, akiknek megvidámítja napjait a bélaizmus, azok nagyban értékelik őt pozitív kisugárzásával, hiszen megformált egy olyan jóindulatú, kötelességtudó, takarékos, egyszerű állampolgárt, aki úgy-ahogy végzi a dolgát, a kis dolgoknak is mérhetetlenül tud örülni, s emellett udvarias, lovagias, korrekt, gáláns és diszkrét az emberekkel, kivált a "hölgyekkel" szemben.
Mikor beléptem, 12000 körül volt a hsz.-szám talán, de lehet, annyi sem. Talán a 20000. hsz. jibilliuma volt, amikor Váradi Feri bemondta a Frissben, hogy a Szakács Béla rajongolási klub elérte a 20000. hsz.-t, és ennek örömére szóljon nekik egy dal... De elég sok esetre emlékszem, amikor a Friss rádió és a szakácsbélaizmus között szoros összefüggés állt fenn - Feri mint "összekötő" népszerűsítette picit nemcsak Bélát, de minket sem hagyott ki belőle.
Most nemrég ünnepeltük az 50000-es "jibillium"-ot. Ennek örömére spontán "csettelés" "c jött" létre, ami nagy-nagy örömömre nem múlott el nélkülem. A Bélával való "csetteléseken", azt hiszem, mióta fent vagyok a topikon, az első kivételével mindegyiken ott lehettem; vagy véletlenül, vagy tudtuk az időpontot és úgy igazítottam a dolgokat, hogy ráérjek. Sosem felejtem el, hogy egyszer például 5-kor indult a csett, s nekem negyed 6-ig tartott a munkaidőm. Teljesen természetes volt, hogy bent maradtam - szerencsére maradhattam 6-ig feltűnés nélkül -, amíg a csettelés előre tervezetten zárult. Egyszer pedig 6-kor kezdték, s akkor kezem-lábam törve rohantam haza "tökön-paszujon" keresztül, hogy amúgy kabátban "beüzemeljem a komjútert" és aló, csett neki!
Van általa könyvdedikálásom is Dalnoky Ferenc "Homokkerti capriccio" c. könyve kapcsán (a szerző is és Szakács Béla is dedikálta), és e-mailem is - ezek a rajongolási klubban mind jelentős pluszpontoknak számítanak ám!:)

Váradi Feri debreceni újságíró, aki megalkotta Szakács Bélát és az ő image-ét, még mielőtt tudtam volna Szakács Béláról, már akkor is kedvenc műsorvezetőm volt a Friss rádióban. Szimpatikus, nagyon kellemes orgánumú, diszkrét és empatikus "közéleti személy".
Humora nekem a rádióban is nagyon bejön - mert mondanom sem kell, Friss rádiót hallgatok sok-sok éve. Egyszer beszéltem is vele éteren keresztül - amikor is valahanyadik kerexámú sms-beküldő révén nyertem egy Republic-koncertjegyet és felhívtak a rádión keresztül; nagyon megnyugtató és toleráns volt, az ideges hallgatót (akinek kérdésekre kellett válaszolni) kapásból le tudta csillapítani, valamint teljesen emberi, természetes kapcsolatot tudott létrehozni.
Fiammal, aki a Mezonban dolgozik, személyesen is beszélgetett, és örültem, hogy amikor fiam említette rajongolási nicknevemet, ő azonnal tudta, hogy kiről van szó és pozitívan nyilatkozott velem kapcsolatban, s azt hitte, Bűvössárkány is a fiam baráti köréhez tartozó rajongoló.:)
Feri volt az, aki hegyet akart építtetni Debrecenben... de tervezett művirágkarnevált is, meg szőke nők okossági versenyét is - valamiért nem valósultak meg.:)) Ezek a dolgok "abszolutier" nem meglepőek tőle, amennyiben ismerjük Szakács Bélát...

Cicás dolgok...

Egyik kedves hobbim és időtöltésem a rajzolás, sajnos, nagyon kevés időm jut rá.
Ezzel a cicás boszival kívánok jó éjszakát!:)


Ma kaptam egy linket Erikától - annyira aranyos...:)




Ezen a rajzomon két visszatérő "mániám" is megtalálható: a cica és a hold.
Valamiképpen összefüggést érzek a két dolog között, holott a holdat a kutyák ugatják állítólag. Viszont a cicák szépen mutatnak teleholddal a háttérben...

Népi kézműves kiállítás

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Kézműves Alapítvány, a Debreceni Művelődési Központ, valamint a kézműves kategóriákat gondozó intézmények meghirdették a VIII. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatot 11-25 éves fiataloknak.
A pályázattal a meghirdetők lehetőséget kívántak teremteni a Magyarországon és az ország határain túli magyar nyelvterületen élő, a hagyományos kézműves tevékenységekkel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra, a megmérettetésre, illetve hagyományápoló tevékenységük továbbfejlesztésére.

Pár hete voltam ezen a kiállításon, mely annyira tetszetős, dekoratív és igényes volt, hogy csupán a kiállított szépségeket látva szerintem senki meg nem mondta volna, hogy itt ifjúsági kiállításról van szó és nem pedig gyakorlott művészek munkáiról.

Aranygondolatok

Úgy gondolom, nem tűnik talán dicsekvésnek, ha írok első önálló könyvemről, amelynek készülte nekem azt a korszakot jelentette, amit "remeteév"-nek nevezek azóta is.
Amikor előzőleg szűk családom 4 főről 2-re apadt ezért vagy amazért, amikor a munka mellett és után, azokon a hétvégeken, amikor nem volt otthoni munkám - természetesen a háztartást leszámítva -, mindig lerámolgattam több évtizedes vagy többéves könyveim aktuális részét a polcokról, és olvastam, újraolvastam őket látástól vakulásig. Ha olyan idézetet találtam, ami engem valamiképpen megfogott, kézzel kiírogattam, földön, ágyon ülve, egy ölembe rakott könyvön. Mikor eljött az este, gépbe vittem a leírt idézeteket - magam is böngészve szinte saját írásomat -, az azokhoz tartozó paraméterekkel együtt.
Még nem volt internetem, hogy akár oly módon is könnyítsek a dolgon, meg aztán én így tartottam fair-nek ezt a fajta gyűjtést. Azt hiszem, megszenvedtem, rendesen megdolgoztam érte. De ahogy visszagondolok, egyáltalán nem szenvedés volt, hanem értékes kikapcsolódás. Használt nekem is a remeteév alatti meditálásaim közepette, amikor megpróbáltam feldolgozni és megszokni a társnélküliséget, valamint lányom "kirepülését".
Egy évig éltem ezeknek a könyveknek a hangulatában, újra átéltem azokat az időszakokat, amikor réges-régen, eredetileg olvastam azokat, és arra is rájöttem, mennyivel másként fogjuk fel ugyanazt a leírt dolgot, történeteket évtizedekkel később.
Ami még érdekes, hogy az egész hobbiként indult, és nem úgy, hogy ebből majd egyszer lesz valami. Már túl jártam a felén, amikor eszembe jutott, hogy végül is... jelennek meg idézetes gyűjtemények, miért ne tehetnék egy próbát? Dupla eredmény lenne.
Először csak kósza ötlet volt, majd egyre jobban motivált a dolog. Ebben a könyvben én is benne vagyok, az életem. Megpróbálom!
A könyvhöz magam írtam előszót, s a tekintélyes mennyiségű, betűrendbe sorolt forrásjegyzék, írók szerint ábécérendbe sorolt idézeteknek nemcsak a leszedése, tördelése, többszöri korrektúrázása is az én munkám, hanem javarészt a tipográfia is (végül is ez a szakmám!), melyet azért a Pedellus kiadó szépen kiegészített, s barátságos, esztétikus borítót készíttetett hozzá.
Mindenesetre nyomdakészen kínáltam fel óvatosan a kiadónak - és az sem véletlen, hogy bár én is kiadóban dolgozom, ahol szintén készülnek hasonló jellegű könyvek, mégsem helyben "nyomultam" - az igazi megmérettetés inkább máshol várt rám. Magam is meglepődtem, mikor a kiadó nemhogy elfogadta, de ráadásul örömmel. És kaptam érte annyit, hogy a kis tizen-sok éves 386-os gépemet le tudtam cserélni egy újra, valamint meg tudtam vásárolni egy olyan maine coon macskát, akibe beleszerettem; már a tiszteletpéldányokról nem is beszélve, amit óvatosan, fokozatosan, ám boldogan ajándékoztam mindazoknak, akikről úgy gondoltam, hogy érdekel a téma, érdeklem esetleg én mint én - és a munkám...

Az Aranygondolatok előszavában lényegében minden benne van, ami fontos vele kapcsolatban. A könyv 92 oldalas, 164 ismert és kevésbé ismert műből 433 idézetet tartalmaz.


Előszó

Mielőtt ennek az összeállításnak gyakorlati megvalósítását elkezdtem, több gondolat is érlelődött bennem. Szerettem volna olyan klasszikus vagy modernebb, de időt álló, szép, követendő, elgondolkodtató és maradandó gondolatokat gyűjteni, melyeket a ma oly divatos mondás-, bölcsesség- és aforizmagyűjteményekben még ez ideig nem olvashattunk.
Nem kevés ideig tartott, míg ezeket az idézeteket összeválogattam klasszikus, illetve ma is élő, magyar és külföldi szerzők művei alapján. Zömmel szépirodalom szolgált alapul, de előfordul ifjúsági regény vagy krimi is. Célom volt az is, hogy olyan művekből idézzek, melyeket ismerek, kedvelek, saját könyvtáram, régi és nem túl régi olvasmányaim alapján újra végiglapozva, átolvasva - nem az egyes művek lényegi tartalmát, fő történetét figyelembe véve, hanem inkább azt, ahogy az író le tud írni, be tud mutatni egy érzést, gondolatot, benyomást, tanúskodik egy eszme mellett, vállal egy kijelentést, meggyőződést, megfogalmaz egy benyomást, vagy hitvallást tesz jóról, szépről, korabeli nagy igazságokról - üzen nekünk, a ma emberének.
S a hangsúly ezek mellett a csodálatos, egyedi írói kifejezőeszközökre terelődik, vagy éppen az egyszerűség, tömörség a jellemzője annak, ahogyan a szerzők kifejezik, leírják, bemutatják azokat a - mindennapi életben akár bennünk, körülöttünk is zajló - gondolatokat, véleményeket, melyekre az ember néha csak keresi a szavakat.
Az összeállítás - mely sajnos és nyilvánvaló, a teljesség igénye nélkül készült - nem az iskolában kiemelt és megszokott mondásokat, idézeteket tartalmazza, éppen ezért nem siklunk át rajtuk olyan könnyen, hanem - úgy gondolom - elgondolkodtatnak, esetleg mulattatnak vagy épp elérzékenyíthetnek.
Bízom abban, hogy az idézetek olvasgatása alatt az ember egy időre elfelejtheti saját gondjait, s elgondolkodhat, de akár vigasztalást is találhat azokra az idézett sorok által.