Szakács Béla

Nem tehetek róla, szeretem Szakács Bélát. Ő szavaival úgy is mondhatnám: "kultiválom".
2005 januárjában (csaknem 5 éve) hallottam róla először, s mivel előtte nem sokkal kezdtem ismerkedni a net világával - persze csak munkahelyi, nagyon kevés és kötött időben -, megtudtam a naplója elérhetőségét, és beleolvastam.
Hihetetlenül naiv, egyszerű, sajátos, nem szándékolt humorú kis írásai teljesen magával ragadtak. Olyannyira, hogy szenvedélyemmé vált. Mivel itthon nem volt netem, a munkahelyen meg elsősorban dolgozni kell, így természetes, hogy hónapokig olvastam vissza - kezdtem a naplóját, aztán az ottani fórumot, majd a rajongolási klubban kötöttem ki, s betűről betűre faltam, ízlelgettem a Béla-világot. Igen elégedett vagyok, hogy minden fellelhető bélás dolgot végigolvastam, kitanulmányoztam.
Nagyon hálás vagyok neki, mert vidámmá, élhetővé tette azokat a hónapokat - úgy 7 hónapig szinte csak Szakács Bélát olvastam, amikor ráosontam a netre. Valahogy úgy megkönnyítette az igavonást, feledhetővé a nehézségeket, vigaszt nyújtott sajátos humorával és kifejezésmódjával a mókuskerékben - azáltal, ahogyan ő felfogta az életet és ahogyan írt a kisemberi, hétköznapi dolgokról a saját szemszögében.
Mikor mindez megvolt, akkor kapcsolódtam be a rajongolási klubba. Ez volt a legelső indexes topik - egyáltalán bármilyen fórum -, ahova írni merészeltem. Természetesen mindig folyamatosan olvastam a naplót és vele a rajongolást, ki nem hagytam volna semmit, ennek köszönhetem, hogy naprakész voltam, s hogy a bélás kifejezésmódot teljesen átvettem - néha már a köznapi életben is ösztönösen alkalmazom, amikor is csak néznek rám, hogy mit mondok, mit is akarok...:)
Én tudom, hogy csak egy réteg, akit megérint a bélásság. Csak egy szűk kör, aki tökéletesen érzi, mit akar Béla mondani és imádja az egyszerű, gyerekes, banális, néha példásan túlbonyolított kifejezéseket, körülményesen cirkalmazott mondatokat, amelyek jórészt tele vannak helyesírási és elütési hibákkal - s ezen párszáz ember dobálja a hátasokat; vannak viszont, akik cikizik, bántják, degradálják - mert nem értik, nem hat rájuk ez a fajta humor. Nem tehetnek róla - ámbár fogalmuk sincs, miből maradnak ki, mit hagynak ki.
De mi, akiknek megvidámítja napjait a bélaizmus, azok nagyban értékelik őt pozitív kisugárzásával, hiszen megformált egy olyan jóindulatú, kötelességtudó, takarékos, egyszerű állampolgárt, aki úgy-ahogy végzi a dolgát, a kis dolgoknak is mérhetetlenül tud örülni, s emellett udvarias, lovagias, korrekt, gáláns és diszkrét az emberekkel, kivált a "hölgyekkel" szemben.
Mikor beléptem, 12000 körül volt a hsz.-szám talán, de lehet, annyi sem. Talán a 20000. hsz. jibilliuma volt, amikor Váradi Feri bemondta a Frissben, hogy a Szakács Béla rajongolási klub elérte a 20000. hsz.-t, és ennek örömére szóljon nekik egy dal... De elég sok esetre emlékszem, amikor a Friss rádió és a szakácsbélaizmus között szoros összefüggés állt fenn - Feri mint "összekötő" népszerűsítette picit nemcsak Bélát, de minket sem hagyott ki belőle.
Most nemrég ünnepeltük az 50000-es "jibillium"-ot. Ennek örömére spontán "csettelés" "c jött" létre, ami nagy-nagy örömömre nem múlott el nélkülem. A Bélával való "csetteléseken", azt hiszem, mióta fent vagyok a topikon, az első kivételével mindegyiken ott lehettem; vagy véletlenül, vagy tudtuk az időpontot és úgy igazítottam a dolgokat, hogy ráérjek. Sosem felejtem el, hogy egyszer például 5-kor indult a csett, s nekem negyed 6-ig tartott a munkaidőm. Teljesen természetes volt, hogy bent maradtam - szerencsére maradhattam 6-ig feltűnés nélkül -, amíg a csettelés előre tervezetten zárult. Egyszer pedig 6-kor kezdték, s akkor kezem-lábam törve rohantam haza "tökön-paszujon" keresztül, hogy amúgy kabátban "beüzemeljem a komjútert" és aló, csett neki!
Van általa könyvdedikálásom is Dalnoky Ferenc "Homokkerti capriccio" c. könyve kapcsán (a szerző is és Szakács Béla is dedikálta), és e-mailem is - ezek a rajongolási klubban mind jelentős pluszpontoknak számítanak ám!:)

Váradi Feri debreceni újságíró, aki megalkotta Szakács Bélát és az ő image-ét, még mielőtt tudtam volna Szakács Béláról, már akkor is kedvenc műsorvezetőm volt a Friss rádióban. Szimpatikus, nagyon kellemes orgánumú, diszkrét és empatikus "közéleti személy".
Humora nekem a rádióban is nagyon bejön - mert mondanom sem kell, Friss rádiót hallgatok sok-sok éve. Egyszer beszéltem is vele éteren keresztül - amikor is valahanyadik kerexámú sms-beküldő révén nyertem egy Republic-koncertjegyet és felhívtak a rádión keresztül; nagyon megnyugtató és toleráns volt, az ideges hallgatót (akinek kérdésekre kellett válaszolni) kapásból le tudta csillapítani, valamint teljesen emberi, természetes kapcsolatot tudott létrehozni.
Fiammal, aki a Mezonban dolgozik, személyesen is beszélgetett, és örültem, hogy amikor fiam említette rajongolási nicknevemet, ő azonnal tudta, hogy kiről van szó és pozitívan nyilatkozott velem kapcsolatban, s azt hitte, Bűvössárkány is a fiam baráti köréhez tartozó rajongoló.:)
Feri volt az, aki hegyet akart építtetni Debrecenben... de tervezett művirágkarnevált is, meg szőke nők okossági versenyét is - valamiért nem valósultak meg.:)) Ezek a dolgok "abszolutier" nem meglepőek tőle, amennyiben ismerjük Szakács Bélát...