Valentin-nap

"Nyugatról átvett marhaság" és egyéb vélemények mellett engem speciel nem zavar a Valentin-nap.
Tök mindegy, hogy hívják azt a napot és hányszor ünneplünk olyan napot, ami valami jóról, a szeretetről, a kedvességről szól. Úgyis annyi rossz van a világon, az ember mást sem olvas újságokban, mint katasztrófákat, bűnözést, háborút, nyomort, állatkínzást, bajt és gondokat, és mást sem hall rádióban, tévében, mint ugyanezt - éppen ezért nem érdekel, nem befolyásol az sem, ha valakinek "hányingere van a cukormáztól", "kiütést kap a rózsaszín habostortás parádétól" és egyebek.
Különösebben az sem izgat fel, kinek mit jelent az a szó, hogy giccs. Annyi mindenre mondták, mondják - kezdve a nagyanyám horgolt terítőitől - pedig-pedig! mi minden fekszik azokban! - és 100 éves nippektől; de mondták már pl. olyan jelenkori fotóra, mely hóval borított lakótelepi teret ábrázol fával és alatta paddal. Kimegyek a lépcsőházból, ezt látom, lefotózom. Felrakom egy vers mellé, melyhez még illik is. Jön az állandóan mindenre és mindenkire epés megjegyzéseket köpő, örökké "sz.r is ízetlen" kedvű xy, és ha már a versbe nem tud belekötni - meg különben is aznap már 15 versbe kötött bele másoknál, az még neki is unalmas 16-jára -, hát nálam beleköt a fotóba. Giccses. Puszilom! Mit szólna erre a macipárra?:))))


Különben sem biztos, hogy amennyiben ünnepli valaki, feltétlenül szabványos rózsaszínben, reklámhadjáratok szerinti vattacukorfelhővel elárasztva éli meg. Bármi módon lehet ünnepelni! Mindenkinek szuverén joga eldönteni, ez is ugyanolyan nap legyen-e, mint a többi, vagy egy kicsit másabb. Én utóbbira szavazok. Legyen kicsit másabb - jobb, lágyabb, szelídebb, barátibb, kedvesebb, békésebb. Egy kicsit ünnepféle...


Egy ámulat fogadott ma reggel. Rengeteg hó esett tegnap este óta, a csodálatos szépségtől többször majd' hanyatt vágódtam, miközben lélegzeni is elfelejtettem a végtelen, vakító káprázattól.
Jó érzékkel természetesen vittem a fényképezőgépet, és - talán az idei télen utoljára - sűrűn kattogtattam a ritkán látott szépségekre, az időnként csaknem féllábszárközépig érő hóban.
Tudom, hogy szenvedek majd attól, ha előbb-utóbb jégpáncél lesz a most leesett hó nyomán, de ha már most ezen izgulok és ettől lesz rosszkedvem, annak semmi értelme. Most ennek a csodának kell örülni, ezt kell megélni. Örömmel, gyermek módra álmélkodva, bámészkodva, lelkesen adózva a fotózási lehetőségnek, és annak, hogy pont hétvégére alakult így.
Nekem például ezt is jelentette az idei Valentin-nap. Akinek speciel ez giccs, magára vessen.:)