Fehér galamb

Csíksomlyói pünkösd

Lélekben készülsz
s indulsz nagy útra
egyenes és egyszerű,
lelkiekben nagyszerű
testvérekkel -
emberek Erdélyből,
de messzi távolból is
száz s ezer kilométerekről...
itt nem a kényelem
s a panzió a lényeg,
mégis ezrek és ezrek
mennek és mennek
gyalogosan, ősi énekekkel,
panasz nélkül,
verheti bár őket jégeső,
lelkük égig ér...
az egység, a remény,
mely Csíksomlyó hegyén
szívekhez ér és fér...
s valami katarzis,
a mindennapoktól elszakadott
magasztos élményig,
mi az emberben
hosszú hónapokig töltekezik,
feldolgozásra vár,
maga az élet, a remény,
hisz szavak nélkül is
kristálytisztán
értik egymást, kik itt vannak:
a kétkezi munkás s a többdiplomás...
s ha a keresztutaknál
zászlóaljak találkoznak,
a tömegben nincs szó,
csak hang nélküli értés
és túláradott érzés...
ha a zászlók földig hajolnak,
csak a forró könny felel...
jöjj hát, Szentlélek,
tudjuk, elérkezel...

Ne félj

"Az imádság nem azt jelenti, hogy felemelt fejjel igazságot keressünk, hanem hogy lehajtott fejjel alázatot tanuljunk. Az árnyak mindig eltűnnek az értelem fényében." (Mistery 199)

Pünkösd

Itt sokan várjuk őt.
A szent pirkadatot,
a hajnal első sugarát.
Hittől gazdagon áldottak
nem külvilágnak szóló,
egységet teremtő
kérő lélek-dalát
őrzi a hegyoldal,
s rejt magában millió
szívdobbanást.
Mi remélve hívunk:
jöjj, Szentlélek,
egyre várunk...
soha nagyobb szükség
nem volt talán rád.