Anyák napja itthon

Ma is esős, borús, és akár hidegnek nevezhető idő volt, anyák napja tiszteletére. Ha most nem jár így anyám, megint mentünk volna, sejtésem szerint én kora délelőtt, hogy segítsek a főzésben meg minden egyébben.
Korán kelés, szokásos reggeli dolgok elintézése, teafőzés, az ágyam előkészítése, majd 9-re lementem anyámért. Fent szokásos mosdás, fésülés.
Olvas, rejtvényt fejt, szunyókál. Nem kedveli a hétvégét tévé szempontjából, mondván, hogy ilyenkor "nincs abban semmi". Na ja, a hétköznap a Dunán lévő sorozatai nincsenek... amúgy meg 100-egynéhány csatornán nyilván nincs semmi. Próbálgatok neki megfelelőt találni, de sajnos, neki valamilyen sorozatra, ahhoz, hogy számon tartsa és nézze, "rá kell kattannia", különben semmit nem szeret. Híreket sem lehet folyton nézni, mert ez még a másik, de az meg már az ember könyökén jön ki, hogy egész nap szó szerint ugyanazok a hírek hangzanak el...
Vaskos malacsültszeletet készítettem tepsiben, mellette dinsztelődött-sült krumplival.

Csemegeuborkát szoktam a kaják mellé adni, és hát nyilván mindent (húst, uborkát) felvágok neki. Még így is csoda, hogy fog nélkül képes szinte mindent megenni!

Később felköszöntöttük anyák napja alkalmából. Használati és jelenleg használt cuccok mellé a szokott, sparos nagy tábla rizses csokit adtam. Szilvi dobozos konyakos bonbont és karamellát, jópár rejtvényújságot ajándékozott; nekem pedig egy másféle likőrös bonbont és egy papucscipőt, ami sajnos, kicsi lett...
Később Dani is jött, aki előtte rám telefonált, hogy nem kell-e valamit vásárolni, hozattam vele pár sört és 2 kg krumplit. Utóbbi fogyóeszköz, mióta anyámat kosztolom, holott volt, hogy félévig is elég volt 1-2 kg krumpli, annyira keveset használtunk.
Ezeket Daninak kifizettem. Anyák napjára felköszöntött bennünket: én egy lila szellőrózsacsokrot kaptam, anyám pedig egy hosszú szálú krémszín rózsát.
Daninak pakoltam egy dobozzal az ebédünkből, majd még ment a macskákat megetetni anyám házánál (mint minden nap).

Este levittem anyámat, miután megfésültem és összepakoltunk. Ott is beszélgettünk valamennyit, anyám kapott a lányoktól rizses csokit. Ez piros, és csak egy kicsivel kisebb, mint a sparos. Fő, hogy el van látva egy darabig.

Fent pirítóst csináltam, hogy legyen valami bennem, mert igazándiból nem kívántam semmit, de valamit muszáj volt.