2017. december 31., vasárnap

Szilveszter

Danival sokat cseteltem a nap folyamán.
Mivel ő még tegnap, szombaton is délutános volt, ráadásul tegnap este tudta meg azt is, hogy ma, szilveszterkor talán mégsem kell dolgozni, hanem kiadják szabadnapba, hát nem tudott tervezni semmit. Úgy volt, hogy ma délután 2-től este 10-ig dolgozni kell, ki a fene szervez munka utánra, kidögölve még programot?
Tehát visszavonták a melót, de egyedül szilveszterezik.
Én mondtam neki, hogy nincs abban semmi, én mindig szuperül elvoltam egyedül is akár, még ifjúkorban is, tényleg. Sőt, szerettem, ha néha egyedül lehetek; én soha nem voltam oda a kényszeres szilveszteri bulizásért, soha nem tudtam csupán azért vidámnak lenni és dínomdánomot játszani, mert szilveszter van! A kötelezőre soha nem tudtam beindulni. Így meg, lerobbanva, még véletlenül sem hiányzik. Istvánnal is mindig otthon szoktunk lenni, egyikünk sem kívánkozik el sehova.
Dani is mondta, hogy ő is tök jól el tud lenni egyedül, a három műszakos, túlórázásos évek alatt néha nagyon is hozzá kellett szoknia, kénytelen volt.
Mondta, hogy dél körül elmegy anyámhoz fát vágni és behordani. Ha van elküldendőm, feljön érte. Mondtam, hogy hogyne lenne, itt vannak a kajáspitlik, meg elég sok macskakaja.
Szilvivel begyűjtettem, tehát vett két 850 g-os konzervet és 2 doboz 12 tasakos kaját.
Dani beszélt anyámmal, és be is vásárolt neki, tehát már eleve fél hátizsákkal jött oda hozzám (krumpli, kenyér, só... ésatöbbit vitt neki) -- nem is hittem volna, hogy még innen is el tudja vinni a cuccokat. Hihetetlen, de miután itt kipakolt, újrapakoltunk, és befért minden! Feneketlen hátizsák!

Dani egyébként meglepetést is szerzett nekem.:)))
Kaptam tőle egy 14 darabos grafitceruza-készletet. Ilyet még nem is láttam: 12B, 10B, 8B, 7B, 6B, 5B, 4B, 3B, 2B, B, HB, 2H, 4H, 6H. Fantasztikus! Meg hozott 3 mázolóradír-ceruzát is, melyeknek az elkenés a reszortja.

 
Kérdeztem, de hát milyen ajándék, nincs se névnap, se szülinap... aszongya: újévi ajándék.:) Hogy rajzoljak sokat.:)
Ő is szokott egyébként...

Anyámnál kipakolt, vágott és hordott be fát.
Küldött egy fotót a gyönyörű makkáról:


István telefonált, egyelőre csak belefele megy a kórba, most már nem csak, hogy szüntelen csahol, hanem taknyol is. Újfent megállapítottuk, hogy a lehető legjobban döntöttünk, hogy elodázzuk ezt a talit. Nem lett volna semmi értelme, meg túl nagy rizikó is lett volna ez az egész. Ezen túlmenőleg neki se hiányzott volna, hogy nem tud pihenni, hanem engem kell körbeugrálnia.
Itthon Szilvitől még nem kaptam el, bár ő tényleg mindent rendszeresen elkövet és szed azért, hogy kilábaljon, és már nála sokkal jobb a helyzet. Itt is fennáll az elkapás, na de legalább helyben vagyok, nem kell, mondjuk, lázasan hazautazgatni; másrészt itt azért mi külön szobában vagyunk, a közös helyiségekben Szilvi nedves törlővel használ mindent. Úgy értem, amihez hozzáér, törli is lefele utána.

Katám tett javaslatot egy filmre, amit meg is osztott. Megnéztem: Mennyei csodák a címe, és nagyon szép film. Örülök, hogy láttam.
Szilvi lencsefőzeléket főzött, kegyetlen sűrűn, ahogy ők szeretik.
Tavaly ilyenkor ettem ugyanebben a szituban lencsét -- most ismételtünk.:) Tavaly ui. az én influenzám miatt nem utaztam Pestre... Valahogy az istennek nem akar ez nekünk összejönni.
Közösen vacsoráztunk, utána kölyökpezsgőt ittunk.



   



Olyan 8 óra körül raktam be az Abigélt, ami megrögzött hagyomány nálam abban az esetben, ha itthon vagyok szilveszterkor. Csudálatosan kitart hajnalig.:)
Igaz, az éjfél előtti órákban már zsinórban ment itt a tűzijáték. Egyik szebb, mint a másik. Igazán házhoz jön az utóbbi években ez az akció, egész ablakot betöltő, csodaszép tűzijátékok vannak.
Érdekes volt nosztalgiázni, hogy amikor beköltöztünk '84-ben a panelbe, milyenek voltak az első évek szilveszterei! Mindenki kint lógott az ablakokban vagy tolongott az erkélyeken, és őrülten dobáltuk kifelé a csillagszórókat! Emlékszem, micsoda pazar élmény volt ez annak idején! Még semmi petárda, csak a hitetlenkedést kiváltó szitu -- annyi ember a kanyarbelső lakásaiból kint az erkélyeken, boldog-boldogtalan, ismerős-ismeretlen boldog új évet kívángat, megy az őrült dudálás és tömegével röpködnek a csillagszórók...! Szép volt, na. Annak is megvolt a varázsa.

Nyilván éjfélkor megállok, és minimum egy óra hosszáig van bőven látnivaló. Akármelyik oldalon nézek ki, így a hetedikről fantasztikus látvány. A belvárosi látkép felett úgy tűnik, ötméterenként van tűzijáték. De rengeteg itt a lakótelepen, valamint távolabb, a nyugati városrész felé is. A leglátványosabb számunkra, ha közvetlen valamelyik oldali parkban vagy zöldrészen eregetik a tűzijátékot: na, az olyan közeli, mintha bejönne a lakásba, és fantasztikusan látványos.
Éjfélkor kölyökpezsgővel koccintottunk Szilvivel, Bencus már elaludt egy órája.
Danival is csetelgettünk, kívánva boldog új évet.
Utána befejeztem az Abigél hátralévő másfél részét, és kb. 3-kor feküdtem le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése