2017. december 24., vasárnap

Karácsonyeste

Miki elküldte nekem a Rímes kreatív szójátékok 2. javított epubját. Tegnapelőtt délután küldte először, akkor én még találtam néhány szembetűnő elrendezési-szerkesztési-törési problémát, s mivel nem 1-2 volt, úgy gondoltam, nem kell elkapkodni, mondván, hogy elbírja a könyv. Hadd legyen jó, még ha több nappal később jelenik is meg. Egyúttal megkaptam a pdf-jét is. A pdf teljesen jó, és most már az epub is, egyetlen helyen találtam benne plusz üres sort, de ezzel már nem fogok akadékoskodni, hadd menjen.
Már van ISBN-je is, továbbá beküldi a köteles példányt az OSZK-ba, és megjelenhetünk.:)
Egyébként ezt Miki felvállalta, hogy ajándékba csinálja nekem, "mert megérdemlem".:) Ez az ő karácsonyi ajándéka nekem...
Egyébként is, ezeknek a szójátékoknak a kiadása az ő ötlete volt. Ha megjelenünk, hozom a képét.

István telefonált, beszélgettünk.

Öcsém csengetett kora délután, hozta a karácsonyi ajándékot, amely nálunk most már leginkább csak a gyerek számára van jópár éve. Úgyhogy Szilviék kaptak egy ötezrest, hogy vegyenek Bencusnak, ami kell, meg kaptunk közösen egy doboz feketeerdős Milka szaloncukrot, ezt el is osztottuk igazságosan.:)
Ja, és én is kaptam egy üveg pálinkát az ideiből, de persze ez az idén már nem ment nekem. Azért nem baj, eláll.

Szilvi szendvicskészítéssel foglalatoskodott úgy 1 órától, csinált vagy 5 tálcával. Ez ám nálunk igen gazdag szendvics szokott lenni, van rajta minden: vaj, friss kenyér, kétféle szalámi, főtt tojás, csemege uborka és nyers uborka, némi hagyma, vegyes friss csíkokra vágott zöldség (sárgarépa, lilakáposzta, saláta), piros arany, ketchup, mustár és bőségesen sajt. Hacsak valamit ki nem hagytam.
Ezen túlmenőleg Szilvi szokta az asztalt előkészíteni, díszíteni, teríteni.
Nem kért segítséget, úgyhogy én elkezdtem ezen blognak a pótlását, hiszen majdnem egy hónapot kellett bepótolnom, egészen a hortobágyi kirándulástól!

Danival cseteltünk, készül ő is jönni. 6 előtt meg is érkezett, hozta az almot, amit még tegnap megvett. Ideadta nekem, amúgy férfimódra mind a négyőnk (anyámmal együtt) karácsonyi ajándékát, fő/3000-et. Mivel éjszakás volt és ma reggel jött haza munkából, nem volt se ideje, se kedve, türelme ezzel foglalkozni. Ráadásul egyben volt a 12000-nek a tízese, azt még nekem fel kellett váltani -- mi van, ha nincs? --, külön személyenként garnírungoztam (borítékba egy karácsonyi képeslap mellé), az anyámét félreraktam, hogy majd akkor holnap viszem Dani helyett, ha már áthozta (az a biztos!) -- szóval azért ezekre oda kellett figyelni, mert valahogy nagyon "férfias" elintézési mód volt ez.:))) Mindegy; ki más csinálná, ha nem én; lényeg az eredmény.

Kiültünk a szépen terített asztalhoz, s még én is legyűrtem egy szendvicset, miközben kora délután már megettem egyet reggeli-ebéd gyanánt amúgy. Bontottunk pezsgőt is, édes volt ugyan, de fehér, és valahogy senkinek nem igazán jött be. Nekem is túl csípős volt, és nem igazán az édeset éreztem, megborzongatott.:) Ezek után ők inkább kólát ittak.





István telefonált és boldog karácsonyt kívánt.:)
Szilviék már pár napja feldíszítették a fát, most áthozta hozzám, egy deszkalapon, az ágyra. Tényleg nagyon mutatós lett.:)



Mi Danival jól elvoltunk, Bencus viszont igen-igen türelmetlenkedett -- hát bizony azért volt dolga Szilvinek, míg mindent átpakolt a fa alá! Én is előre odapakoltam a saját cuccaimat.
A Bencus türelmetlenkedése az oka, hogy Szilvi több mindent is elfelejtett a fa alá pakolni, és erre csak másnap jött rá -- de hát ez van, ha rohanni kell.
Aztán megszólalt a csengő, és csodálhattuk a fát. Érdekes, a felnőttnél már nincs ez az egetverő kíváncsiság, amin a gyerekek uralkodni sem bírnak... Tőlem aztán végigbontogathatta mindenki, én ráértem. De Szilvi is.:)
A konyhai kis fa alá kerültek Bencus iskolában készített ajándékai. Kicsit később, mert a rohanás miatt az este folyamán ez is lemaradt...



















Bencus nyilván nekiesett az ajándékoknak, sebesen tépte-cibálta a sok órába telt csomagolásokat.
Én is kaptam Szilvitől egy nagy űrtartalmú, A4-es fekete táskát széles hevederrel -- oldaltáska sok pakolási lehetőséggel --, amilyet már tényleg évek óta keresek, hogy ne kelljen a táskán kívül külön szatyrot hordani állandóan, hogy minden elférjen, és pl. az orvoshoz viendő A4 irattartók is simán beleférjenek. Ez nagyon kellett már! És milyen szuper lett volna pl. a hortobágyi kiránduláskor!
Megkaptam az új életem első hajfestékét, de erre úgyis majd valamikor tavasszal fog sor kerülni. Hamuszőkét választott Szilvi, mivel azt már eldöntöttem, hogy még egyszer nem sötétítem be a hajam, ha egyszer lesz. Úgyis fele ősz, a másik fele meg az eredeti sötétszőke-világosbarna, úgyhogy valamilyen szőke leszek. Attól általában nagyon szoktunk tartani a szőkefestésnél, hogy mondjuk, narancssárga lesz, mert attól aztán isten ments. Kíváncsi vagyok, milyen lesz és hányat kell még kipróbálni majd, hogy jó legyen. Valamint még egy kis piros cica-sótartó is érkezett.




Danitól az általam felváltott és borítékba tett "zsozsó" volt mindenkinek a karácsonyi ajándék -- majd mindenki elkölti arra, ami hiányzik neki.
Én Daninak két díszdobozos, jobbfajta férfi illatszert vettem, Bencusnak és Szilvinek én is előre a pénzt adtam oda, úgyhogy Szilvi nyilván összeválogatta maguknak, hogy mire van szükségük, vagy belepótolt valamibe.
Jól szórakoztunk, beszélgettünk, míg Bencus játszott.
Közben a Sztárban sztár + 1 kicsi ünnepi műsora ment, most mindenki karácsonyi dalokat adott elő, ugyanabban a tematikában (hasonlítani kell az eredeti előadóra, akár hangilag, kinézetileg stb.), de hát erre most nem annyira lehetett figyelni.
Ezek után pakoltam Daninak 4 szendvicset, valamint egy dobozzal a tegnapi lebbencslevesből, és visszavonult, mert az éjszakásságot még nem heverte ki.
Ezután a Reszkessetek, betörők 1.-et kezdte nézni Bencus, egyik nagy kedvence. Én is szeretem.
Szilvivel romeltakarítottunk, visszaállítottuk a konyhát bombatalálat előtti állapotba.
Dani otthonról átküldte a képeket, amiket csinált, lementegettem -- Bencus pedig itt nézte végig a filmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése