Foggondok

Ma reggelre már az arcom is feldagadt a begyulladt fogamtól, most már nem kérdés, hogy ha eddig esetleg bármit is tudtam volna enni, arról most ennyit.
Elég érdekesen néztem ki a felemás képemmel...
Lüktetett a fogam, az ínyem majd szétdurrant, az aloé vera spray és fogkrémmel való bedörzsölés egyébként sokat jelentett. Még szerencse, hogy szerintem az ideget még nem érte el a kór, mert csupán a gyulladás okozta sajgás érződött, ami azért nem ugyanaz, mint az éktelen fogfájás. Természetesen tudom én, elég szomorú múltam van fogügyek terén, hogy bármikor átcsaphat idegtépő fájdalomba az egész.
Már kezdem nézegetni a fogorvos oldalait, akihez 6 éve jártam... praktizál-e még, hogyan, hol stb., mi minden változott. De ugyanakkor kételyeim vannak, elég vegyes, amiket hallok: nem biztos, hogy nekem, amennyiben nem élet-halál kérdés még, tanácsos-e fogat húzatni. Rá kéne kérdezni az onkológustól. Úgyis meg kell várni a gyulladás végét, különben el sem zsibbad -- vannak ilyen irányú tapasztalataim.
Másik probléma, hogy nem vagyok képes gyógyszert, pl. Panadolt bevenni, az már túlmegy a határon méret szempontjából. Eddig az egészet gyógyszer nélkül tűröm. De nem tudom, mi lenne, ha átmegy a fájdalom azon a bizonyos határon, amíg még bírni lehet!
Csak rakódnak, rakódnak ezek a terhek... már szinte teljesen rezignáltan veszek tudomásul egy-egy újabb csapást.
Csak folyékony akármiket tudtam magamhoz venni ma is. Összedobtam egy zacskós tárkonyos ragulevest... hát, mit mondjak... biztos finom, de nem sok mindent éreztem belőle. Azért tűrtem le néhány kanállal, mert valami már tényleg nagyon kellett a gyomromba.

Megnéztem az Elif 65. részét.
Danival telefonoztunk.
Bencuséknál az iskolában járt a Mikulás.:)
Este Ázsia, BK, Szulejmán.