2017. december 7., csütörtök

Onkológia, labor

Meglehetősen ideges voltam így az onkológiai kontrollra való menés előtt, eleve nagyon keveset és rosszul aludtam, de még Haramia is rásegített erre, hajnalban nagyon rossz volt. Pattogtam kifelé nekik enni adni, holott neki konkrétan volt is még, aztán félórás alomrugdosás, ami után annyit nyávogott, hogy kénytelen voltam kialmozni, és miután szétrúgta a fele almot, össze is kellett sepregetni. Hajnali 4-kor. De utána sem nyugodott, izgágálkodott, nyávogott -- egy fél éve ez a mánia, hogy nyávogós koncertet rendez időnként. Aztán persze átalussza a napot.
Készülődtem, kivánszorogtam a fél 10 előtti 22-eshez, és következett a Kenézy.
Meglehetősen rosszul éreztem magam mentálisan, mikor a helyszínre értem. Szinte fóbiám van szenvedéseim színhelyétől. Némi sorállás után beadtam a papíromat, mondván, hogy időpontom van. Olyan 20 perc múlva szólítottak és kaptam egy laborbeutalót.
Fel az elsőre, ott a sorszámom viszonylag hamar sorra került, olyan negyedórát ücsöröghettem előtte.
Jöttek a rossz emlékek folyton, a hideg is kirázott tőlük... Szinte ugyanannyian voltak, mint nyáron, azaz sokan!
Milyen rég nem szurkáltak már meg, egészen hiányzott már! Megvolt a vérvétel, leragasztást kértem, majd ücsörögtem még kint. Később visszamentem az onkológiára, na, ott várakoztam több mint két órahosszat. Azt gondoltam, azért, mert nyilván ki akarjuk várni az eredményt... De hát nem sürgősségi volt a beutalón, úgyhogy a kétórás eredményre várás nem garancia!
Így is lett. Már utolsó voltam a doktornő betegei közül, legalábbis úgy értettem, mert szóvá tette, hogy most nem fog elkésni valahonnan. Viszont a laboreredményem még nem volt meg.
Ennek ellenére kiírta a Letrozolt, valamint mikor szóba került a 16 kiló fogyásom augusztusig, és hogy azóta is annyi, sőt; valamint részletezni kellett a tüneteimet, hát megállapította, hogy anorexiás vagyok. Ez rákerült az ambuláns lapomra is, és írt fel nekem 24 doboz tápszert, elvileg napi kettő fogyasztását javasolva. Akkor még azt mondta, hogy a málna-joghurtot írja fel, mert a joghurtból több ízesítés van, és hogy majd én összeválogatom a gyógyszertárban. (Aztán persze később kiderült, hogy ez nem egészen úgy van ám; ezek 24 db-onként egy nagy kartondobozban vannak összerakva, és egy kartondoboz két ízt tartalmaz. A málna-joghurt ízű mellé a citrom-vanília van párosítva, így 12 ilyen, 12 amolyan -- tehát olyan nagyon nem válogathattam én össze sokfélét.:) )
Ezen túlmenően kaptam beutalót mellkasi és hasi CT-re, egyből rámtört az iszony! Mikor megkérdezte, hogy bírom-e a CT-t, mondtam neki, hogy eddig csak MR-em volt, de ha literszámra csapvizet kell inni, akkor nem biztos, hogy alkalmas vagyok rá. Mivel ezt előzőleg tisztáztuk és nem is kötött senki bele, hogy nem tudok akármit inni vagy enni, azt mondta, hogy a sok víz csak könnyebbség a vizsgálat szempontjából, de én annyit igyak, amennyit tudok. Az anorexia az anorexia.
Hát, nem voltam megnyugodva.
Még kaptam beutalót január 9-re a Jerikóra is, mammográfiára. Ettől sem lettem vidám, én most valahogy nem igazán tudom még beleélni magam, hogy a műtött cuccost megint bepréselik a röntgengépbe és összelapítják vízszintesen, függőlegesen! A frász is kitör tőle. Igazság szerint még fürdésnél is óvatosan mosom, mert nem okvetlen kellemes az érintés a műtét környékén. Nem tudom elképzelni, hogy préselgessék, úgyhogy csak reménykedem, hogy hátha csak UH lesz!
Ettől a sok új infótól és beutalótól kiment a fejemből, hogy megkérdezzem, szabad-e nekem fogat húzatnom. A jobb arcom természetesen még mindig dagadt volt, de nem volt feltűnő, mondjuk.
Ráadásul most el kellett mennem még a CT-re, hogy előjegyzést kérjek. Nyilván, hogy fogalmam sincs, hol van.
A betegfelvételnél megkérdeztem, hogy ha van egy CT-beutalóm, hova kell menni előjegyzést kérni, ott meg is kaptam az infót. Azon a földszinti folyosón, ahol anno le kellett adni a ruházatot, mikor műtétnél fel lettem véve, no, ott kell tovább menni, majd jobbra, kis ferde kitérőkkel végül eljut az ember többféle várón át a CT-ablakhoz, ahol előjegyzést, leletet, infót lehet kérni.
Sorbaálltam, majd kaptam egy időpontot 20-ára, hajnali 7, azaz hét órára! Nem tudom, miért reméltem, hogy majd úgyis jövőre kapok időpontot...
Kaptam két űrlapot, hogy mire jövök, kitöltve hozzam vissza, meg egy ismertetős jelentkezőlapot, ráírva a dátummal.
Innentől kezdve szerintem nem telt el 10 perc, hogy ne ugrott volna az agyamba állandóan a CT miatti eszeveszett szorongás. Annyira féltem tőle, hogy borzasztó! Nem a szúrás, nem a kontrasztanyag, nem a vizsgálat -- hanem az ivás! Én tudom, hogy csapvizet aztán végképp nem bírok inni, de a tea vagy gyümölcslé is nagyon visszafogott mértékben megy le anélkül, hogy visszafordulna. Ha a két reggeli szívgyógyszeremet beveszem velük, na, akkor ezt nagy öklendezésekkel tudom produkálni mind a mai napig, de a végén be vannak véve! A kemó óta annyit változott az egész, hogy a kemó ideje alatt az öklendezés csak kezdete volt a 200%-os hányásnak. Most már nem hányok, ha vigyázok; de az öklendezés megvan. Viszont az öklendezés után nem szabad kísérteni a sorsot meg provokolálni a továbbiakat, mert simán tudok hányni is! Viszont ha majd a csapvízből sikerül inni, aztán meg kihányom, mi értelme van az egésznek? Ha valaki azt mondta volna, oké, nem kell inni, onnantól nem érdekelt volna az egész, elmegyek és valahogy túlélem. De így 20-áig szétaggódtam magam!

A gyógyszertárban kiváltottam a Letrozolt, a tápot még nem mertem, mert azért az tetemes csomag. Arra gondoltam, hogy vagy majd újra eljövök megfelelő táskával, vagy majd 20-án, ha jövök a CT-re, utána majd kiváltom.
A 24-essel mentem haza, előtte vettem fel pénzt, vettem a kispiacon 1-1 szál hurkát, sütnivaló kolbászt és szárazkolbászt.

Otthon hurkát sütöttem, felét megettem. Megnéztem a tegnapi Elifet, este tévében Ázsia, BK.
Dani délutános műszak után, 11 körül jött a szennyessel. Ideadott Bence mikulásába 2000-et, én meg adtam neki két alomra való pénzt. Szilvi is kirakott egy Milka táblacsokit Daninak, jelképes mikulásra, én pedig odaadtam a megmaradt hurkát, valamint a szárazkolbász 90%-át Daninak, mert miután megkóstoltam, konstatáltam, hogy akármilyen finom, képtelen vagyok 1-2 falatnál többet megenni, pláne, hogy ilyen szar a fogam is.
Hát ez sem egy semmi nap volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése