Bencével ma volt egy újabb háziorvoshoz való menés, avagy kontroll. Nem volt Szilvinek egyszerű dolga, mire összeszedte a nyöszörgő, erőtlen Bencust. És hiába nincs is olyan messze ez az elköltözött rendelő, mintha mondjuk, tanyáról kéne felmennünk városba -- mi a lakótelep közepén, a rendelő meg a déli részén van --, ilyenkor, mikor egy nyűgös beteg gyerekkel (vagy a felnőttnek is, ha mondjuk, lázas beteg) kell vánszorogni, rohadt messze van. Lenne bár csecsemő, ugye, akkor kocsiban eltolja az ember, de 28 kilósan nem igazán bírunk gyereket emelni és vinni.
Ma jókedvük volt a rendelőben, mert mindenen nevettek... Bencus olyan keserves, sírós arccal mondott igazi, eredeti válaszokat, melyek poénosnak tűntek. A doktornő egyszerűen nem tudott napirendre térni e betegség felett, és feltehetőleg nem tudott jobbat kitalálni, mint elküldte őket laborvizsgálatra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése