2015. február 23., hétfő

Kis kirándulás a kórházba

Ma a gyerek aggasztó csúcsot döntött. Ijesztő dolgokat csinált és beszélt, időnként teljesen összefüggéstelenül. Mintha magas láza lenne, pedig nem. Nyüsztetve, sírva beszélt, időszakonként mindig ugyanazokat a mondatokat ismételve, és hiába mondtunk rá érthető és nyugtató választ, pár pillanat múlva ugyanazt és ugyanúgy kérdezte.
Szilvi összepakolt egy csomó, vélhetően szükséges dolgot több napi kórházi tartózkodásukra.
Már tényleg nem lehetett mit kezdeni a helyzettel, megváltást, könnyebbséget vártunk a kórháztól...
A gyerek apja szabadnapot intézett mára, és mire idejött, lementünk a sok cuccal és gyerekkel, hogy minél gyorsabban tudjanak indulni. Megvártam, míg jön értük a taxi, aztán elbúcsúztam tőlük.
Úgy előttem volt egész nap a gyerek arca, ahogy visszanézett rám a taxitól...
Innentől számítva 4 órahossza telt el, mikor egyszer csak... ehun jönnek, ni!
Apja felsegítette a lifttel a cuccokat, s már ment is, Bence pedig egyelőre sírás nélkül vonult befelé.
Szilvi elmesélte, hogy több helyen sort álltak, várakoztak, a gyerek mindenütt folyamatosan sírt, nyöszörgött, szenvedett.
Lényeg, hogy egy nagyon fiatal doktornő vizsgálta, aki hallgatózással nem talált különösebb problémát. Nincs kiszáradva, nincs láza, eszik-iszik. Ez a "kis" vérsüllyedés nem probléma. A gyerek számunkra aggasztó kiütöttsége, erőtlensége sem gond, szedje a pénteken elkezdett antibiotikumot tovább, mert azt tanácsos végig szedni, és aztán majd meglátjuk. Ríni se vót kedvünk, de még a papírra is az volt írva: "pihenés, tea, C-vitamin" -- mintha nem ezzel nyitottunk volna már 3 hete!
A gyerek viselkedése, hogy azt sem tudja, mit beszél, és a sírás-rívás csak a pillanatnyi helyzetnek tűnt a doktornő számára, ami a kórházi vizsgálatnak szól; hiába lett mondva, hogy hetek óta ez megy otthon is, utcán is, mindenhol.
Szóval itthon vannak...
Szilvi nem sokat időzött, mennie kellett a háziorvoshoz a papírral, valamint vásárolni maguknak ezt-azt. A háziorvos igen tanácstalan volt, most kivételesen a szokásostól eltérően igencsak kivesézték a dolgot. Ő vágja most már, hogy mennyire le van gyengülve a gyerek, megérti ezt az ijesztő, makacs sírás-rívást, de azt mondta, hogy szerdán mindenképp próbálja Szilvi elvonszolni, hadd lássa; és talán ad még egy beutalót laborra, addig viszont szedje be a folyamatban lévő gyógyszert.
Vagy két órát volt oda Szilvi, addig én próbáltam Bencét megnyugtatni, mert az első 10 perc kivételével folyamatosan, sírva hívta az anyját. Ötszázszor elmondtam neki, hogy jön, ahogy tud, csak orvosnál van meg boltban... Néha úgy tűnt, hogy pillanatokra leköti a tévéből a mese, de nem lehetett megkönnyebbülni, mert mindig eszébe jutott, hogy hiányzik az anyja. Már tényleg én is alig vártam, hogy megjöjjön, nem mintha ez megoldást jelentett volna, tényleg bele lehet őrülni... és Szilvi már mióta ennek van kitéve... És persze hiába jött meg, neki utána más miatt sírt -- szóval tényleg semmi sem stimmelt neki, úgyhogy megváltás volt, mikor végre bealudt. De úgy, hogy az esti gyógyszert is csak kora hajnalban kapta meg, mert akkor ébredt fel legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése