Vizes problémák...

Hát igen, a vizes dolgok állandóan elromlanak. Az idő is iszonyat gyorsan repül, így úgy tűnik nekem, mintha egymást érnék a vizes szerelések. Tudom, hogy már munkanélküli voltam, mikortól már két szerelő is járt nálunk -- csupán azóta is volt itt már mosdócsere, csaptelepcsere, alsó szerelvénycsere, konyhai csapok cseréje...
És most megint, ugye, hónapok óta pötyög a víz a WC-tartály mellett, bár eleinte elég "light"-osan tette ezt, hálisten, mert nem igazán tudtam miből spórolni a megjavíttatására. És ahogy szoktuk, amíg lehet, húzzuk a dolgot amúgy is. Mint speciel a fogorvost...
Odaraktam egy négyzet alapú, magasabb műanyag dobozt, ez elvolt a csöpögés alatt akár két hétig is.
A WC mögötti csőből pedig már megvan két éve is, hogy teljesen változó vehemenciával csöpörészik annyi víz, hogy volt időszak, amikor naponta ki kellett borítani egy margarinos doboznyi vizet; de volt, amikor hetekig is elvolt üresen... hogy ez mitől van? Arra gondolok, hogy időnként valami vízkő kerül a szivárgás helyére, amely több-kevesebb ideig akadályozza a csepegést.
Mostanra az lett a helyzet, hogy a WC mögötti margarinos dobozban csak néha és sokára mutatkozik némi víz, de a tartály melletti csöpögés már annyira erősödött, hogy reggel és este ki kell borítani a kb. két margarinos doboznyi vizet. Emellett meg tényleg zavaró is; érezhető volt, hogy már nem sokáig lehet húzni-vonni a dolgot. Így hát tegnapelőtt számolást végeztem, összeszedtem magam és felhívtam a vízszerelőt, aki tegnap délelőtt ki is jött.
Na, nem ez lett egyikőnknek sem a legjobb napja! Mindketten arra számoltunk, hogy egy negyedórás meló lesz és kész. Ehelyett már ott kezdődött, hogy nem működött a kaputelefon ajtónyitó funkciója, és a szerelő pár sikertelen próbálkozása után lementem a hetedikről, hogy beengedjem.
Ráadásul hót beteg volt, mint elmesélte, hétfőn még 40 fokos láza volt, és eddig nem dolgozott. Most is gondolom, azért jött csak el, mert állandó kuncsaft vagyok, és gondolta, hogy azt a negyedórát majd csak kibírja... Kibírni kibírta végül is, de összességében 2 és fél óra lett belőle. Ebből egy csomó alkalommal telefonja volt, öt alkalommal lement a kocsijához alkatrészt vagy szerszámokat keresgetni, egyszer pedig el kellett mennie jó 50 percre anyagot vásárolnia annak a csőnek a cseréjéhez, ami most kevésbé csepeg, de mint mondta, "megette a fene" azt a csövet, el van "enyészve", majdnem porlik. Ahhoz, hogy ezt kiderítse, le kellett szerelnie a hátsó lemezfalat, ami szintén nem volt egy egyszerű dolog, úgy kellett lefeszíteni...
A tartálynál előbb csak az összekötő gégecsövet (vagy mit) és a kart, úszót (vagy mit) gondolta cserélni, de annyira el volt vízkövesedve, hogy nem mozdultak sem a csavarok, sem az illesztékek, és némi feszgetés után elkezdett a víz jönni a tartály alján lévő csőillesztékeknél is... Szóval nem volt apelláta; tartálycsere! Hurrá.
Ezután elkezdte volna a tartályt leszerelni, de mintha belenőtt volna a lemezfalba. Meg sem moccant semmiféle csavar, illeszték. Kétféle fúróval dolgozott egy cseppet idegesen egy csomó ideig -- az egyik valami elektromos fémfűrész jellegű volt --, lényegében a vascsavarokat is le kellett fúrni...
Hatalmas zajjal és kosszal járt az egész, a macskák megsemmisülve bujdostak a szobámban, egyáltalán nem merészkedtek még véletlenül sem elő. Kicsit aggódtam a WC miatt (azon állt), a vízórák miatt (a hátsó fémfal nehézkes eltávolításánál igen közel voltak egy traumához), meg a járólap miatt is sűrűn (mert simán "ráengedett" fentről bármilyen, már nem aktuális szerszámot... jáááááááj...).
De kiderült, hogy minden fúrás-faragás ellenére sem akarja elengedni a fal a tartályt, így gyakorlatilag fizikálisan le kellett azt tépni. Gondolom, a düh is hozzájárult már szegény embernél, hogy a művelet sikerüljön...
Mindeközben nem rejtette véka alá általánosnak célzott véleményét, hogy hát ezt nem értik meg az emberek, hogy itt nem lehet időt mondani... mond valakinek 11 órát, mert egy tartályjavítás negyedórás munka... csak mikor kimegy a helyszínre, akkor látja, hogy mindenféle ócska szarokkal kell küszködni, ami betart 2,5 óráig, és akkor rácsörögnek többen és lehordják, hogy hol van már, miért nem megy már.
Én megértem, ide is később jött 1 órával, mint mondta, de eszembe sem jutott egy szót is szólni emiatt.
Az én bajom, hogy egy kicsit megalázva éreztem magam az "ócska szarok" miatt, meg hogy nem mondtam ezt előre; hát honnan tudtam volna, hogy ami jó tízéves, ilyen brutálisan megmozdíthatatlanná válik szerelés szempontjából? Végül is eddig működött a csepegés ellenére is, és nem vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy 3-4 évente csak azért cseréljek valamit, hogy bármiféle probléma esetén ne essen majd az ócska szar kategóriába és könnyebb legyen majd szerelni.
Igen, végül is nálunk szinte minden ócska szar. Ez van.
Mindketten megkönnyebbültünk, mikor végre készen lett. Én még egy tízessel is mellé... Isteni szerencse, hogy épp még volt itthon ennyi, bár jórészt másra kuporgatva... Ez elég meggyőző volt ahhoz, hogy az ember ne álljon neki szerelőt hívni, mondjuk, ha csak vagy háromezer forintja van -- gondolván, hogy egy negyedórás javítás tán csak kitelik belőle! Mert ugye, sose lehet tudni...
Ezután eltakarítottam a romokat, s mire minden a helyére került, az majdnem egy órába telt.
Mindegy, túl vagyunk rajta, és van egy szuper új tartályunk... és nincs csepegés, ami még baromira szokatlan.