Kleofás hagyatéka

Visszavittem a díszállatboltba Kleofás megmaradt kajáit -- így másfél doboz szárított marhaszívkockát, egy nagyobb zacskó szárított fehér halat és ugyanakkora zacskós szárított rákot -- ezekből alig hiányzott.
Rajtam ugyan már semmilyen téren sem segít az a tény, hogy mindezt hova teszem, de eszem ágában sem volt kidobni, hiszen az üzletben még jól jön, hasznát veszik az ott tartott teknősök számára.
Reméltem, elfogadja a srác.
Amire nem is gondoltam, az az, hogy úgymond még kárpótolt is -- miután rákérdezett, van-e otthon még valami más állatom és válaszoltam --, szóval összeválogatott nekem néhány alutasakos macskakaját.
Hitetlenkedtem, hogy erre nem is gondoltam; én örülök, hogy elfogadja -- erre válaszolta, hogy á, ő meg nem szereti ám "lenyúlni" a vásárlóit.
Mindeközben mivel nem volt senki a boltban, elbeszélgettünk Kleofásról, hiszen ha őt magát nem is (akkor még nem létezett ez a bolt, csak 1-2 év múlva), de úgy jó 18 éve innen vettük a kajáját, napozócserepét, vízhőmérőt, "elfogyasztott" akváriumait (kb. 4-et "nyűtt el" ennyi idő alatt), valamint fűtőszálból is legalább 8-10-et...
Megállapodtunk abban is, hogy igen szép kort ért meg a kétéltűnk, "szavunk se lehet"; és egy darabig biztos fura lesz megszokni, hogy nem rohangálok 2-3 hetente Kleofás számára kajáért, tapadókorongokért, új fűtőszálért stb.