Valamiért hetek óta ez a szám jár a fejemben. Sokszor ilyen a hangulatom...
Mivel ősrégen hallottam már, egyszer csak szükségét éreztem, hogy megkeressem, mert hol a szöveg nem jutott eszembe, hol a dallam nem akart az istennek (a fejemben) formálódni, ugyanis messze nem egy szokványos zene, nem egy könnyen megtanulható dallam.
Szövegét Dusán írta, szerintem remek, odafigyelésre késztet. Engem mindig kivert a libabőr a hallatán, bár annak idején tényleg nem folyt a csapból. Akárhányszor hallottam, mindig újra és újra elkezdtem figyelni rá, mintha ugyan bármikor is más vége lehetne egy konkrét számnak. Szövegileg olyan, mint a rímes versekhez képest a szabadvers vagy prózavers; dallamilag sem egyszerű, semmiképpen nem könnyen tanulható, és hatalmas ambitust igényel. Ami természetesen Kovács Kati esetében rendkívüli.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése