Málnalegelészés

Anyámnál voltam tegnap, elvittem néhány edényfélét, meg szétosztott köztünk vagy 4 tepsi pogácsát (öcsém előzőleg volt és vitte el az ő részüket), mert "véletlenül":))) sokat talált sütni...
Kicsit sajnáltam, hogy én is épp pár nappal ezelőtt sütöttem egy tepsi pogit, és még negyede megvan... de hát, így-úgy, csak elfogy az, meg sosem lehet két pogácsasütés "tárgya" egyforma ízű -- ami igaz is.

Egyúttal ott helyben bepogácsáztam, majd kerültem egyet a kertbe, ki tudja, idén meddig legelészhetem még magam tönkre a málnából, csak úgy, bokorról... Nem is emlékszem már rá, hogy valaha is ettem volna-e augusztus végi málnát, fantasztikusan gazdag, és ezen a nyáron folyamatos a termés. És még mindig van rajta legalább annyi érni készülődő szem, mint amennyi érett.

Nem voltam túl sokáig, talán 1-2 órát, de az nagyon jólesett. Jót beszélgettünk anyámmal -- bár mi telefonon is órákat szoktunk, de "otthon" mégiscsak más.:)
Számomra épp ez a legkellemesebb idő, úgy 22 fok körül délután, itt-ott borongós éggel, enyhe széllel. Nekem még a gyaloglással, nyári öltözék ellenére is melegem van így is, biztos azért, mert nem igazán bírok lassan menni. Nagynéném szólt rám minden alkalommal többször is, ha együtt mentünk bárhova, hogy "Ne loholj már annyira! Én ám nem bírok így vágtatni, mint te!"...

A múltkor már láttam ezt a virágot útközben 1-2 háznál; még soha nem láttam ezelőtt ilyet, csak ezen a nyáron és itt -- elképesztő... ezek akkora virágok, mint majd' a két tenyerem együtt. Két színben látom; miféle virág lehet ez?

Sajnos, a fotó nem adja vissza, mekkora maga a virág, valamit mellé kellett volna tartani az arányok miatt.
Fotóztam másfélét is, méhecskékkel:

És most már e séták alatt tisztán látszott, hogy színesedik a zöld, vége felé tart a nyár.