Zoliéknál Óbudán

Következő napon, 30-án ebédre voltunk meghíva István barátjáékhoz.
Erről szólt a mai nap, de azért beszámolok még valamiről...

Kényelmes otthoni ténykedéseink közepette, speciel a szemhéjceruza használatakor megjelent előttem egy dísztasak, hogy "boldog ittvagy-napot!"...
Ismerem már a maci sosem kiszámítható ajándékozási rohamait, mégis minden alkalommal meglep vele, hiszen az ilyesmit szokásos nagylelkűsége ellenére sem lehet sem megszokni, sem elvárni. Mindig könnyekig hatódok a kedvességétől, ráadásul mindig a legváratlanabb pillanatokban áll elém ragyogó macimosollyal, csillogó maciszemekkel.
Ma reggeli ajándékok: egy elegáns, karcsú, hegedülő angyal (hozzám azonnal közelállt, mert bár angyal nem vagyok, de 6 évet hegedültem), a Cast-regények 5. kötete, egy hajfösték és két dvd (Castle-sorozat).

Miután kigyönyörködtem magam, az is eszembe jutott, hogy úristen, hogyan fogok én hazautazni ennyi cuccal... hiszen csak a tegnapi ajándékhalmaz önmagában nézve is, annyi oldalról!... De mindegy, most ne is gondoljunk ilyen prózai dógokra...

Szóval ideje volt szedelőzködnünk, szerencsére a fővárosi tömegközlekedés összehasonlíthatatlan a miénkkel, szinte seperc alatt ott lehet lenni bárhol... Így kevéssel fél 2 előtt már Óbudán landoltunk a villamosról Zoliék felé. Megállapítottam újfent, mennyire más hangulatilag Pest és Buda, mintha nem is ugyanabban a városban járnánk!
A család háromnegyed részét már ismertem a szeptember eleji találkozás kapcsán, amikor is a Jannis Blue Pubban töltöttünk egy estét.
Apropó: most volt alkalmam lakásuk erkélyéről, bármiféle autó képbe való belógása nélkül is lefotóznom a pub bejáratát.

Igazi kellemes családi körbe csöppentünk. Mivel a "fiúk" már "ezer éve" barátok (ezt én sem rég tudtam meg, hogy előbb voltak barátok még az Orionban, mint ahogy Zoli összejött későbbi feleségével, akit már ismert persze), így bizonyos hagyományok is kialakultak köztük az évtizedek során. Kölcsönös ajándékozások szoktak ilyenkor zajlani, hiszen nem csupán karácsonyt, hanem három névnapot is most ünnepelnek: nemcsak Istvánról van szó, de a két gyerek Éva és Ádám.:)) Emlékszem, hogy István most is, és mindig gondot fordított rá, hogy külön kapjanak a gyerekek egy-egy karácsonyi és egy-egy névnapi ajándékot, hiszen tudvalevő, hogy a karácsonyra eső név- vagy szülinapokkal mindig problémája van az ünnepelteknek: úgy érzik, meg vannak rövidítve, hogy egy kalap alatt rendezik le az ajándékozást velük szemben. Ezért is a tudatosság.

Az ajándékozás alatt én voltam a fotós, háttérben a jókora, dekoratív karácsonyfával.
Olyan aranyosak voltak, mert én is kaptam egy marcipános macskanyelvet kis díszkártyával, mindannyiuk aláírásával.

Az ebédet is közösen készítették. Finom orjaleves volt metélttel, sárgarépával és főtt hússal, azután pedig bakonyi sertésszelet Zoli módra (valóban ő főzte, finom lett!) és nokedli, melyet Gizike közösen szaggatott Ádámmal. Évi viszont nagyon mutatós muffinokat készített -- ezt utólag is sajnálom, hogy nem tudtuk megkóstolni, de annyira el voltunk telve az ebéddel, hogy kávé után már egy falat desszertet nem sikerült már "befogadni". De azért lefotóztam!:)

Sokat beszélgettünk, megnézegettük az itt is-ott is található meglehetős mennyiségű könyvállományt, melynek kapcsán lehetetlen volt nem észrevenni István hatását a család könyvtárának, olvasásának alakításában. Sajnos, manapság egyre ritkábban olvasnak a gyerekek, fiatalok. Itt erre ellenpéldát, szinte kuriózumot lehetett felfedezni!

Ádám szobájában is látogatást tehettünk, ahol az akvárium és a könyvek felfedezése után még jó néhány oklevelet is láthattunk kitéve, melyek szerint a fiú számos ének-zenei verseny nyertese volt.
Évi másodéves egyetemista, jól tanul. Tipikus mai ifjú leányzó, korának megfelelő aktuális problémákkal, kedvtelésekkel és szórakozásokkal.

Kedves, aranyos, összetartó család.
Örülök, hogy Istvánnak ők a barátai, mert neki, aki évtizedeken át magányos farkas volt, úgy alakította az életét, hogy bár mindenkivel kijön, mindenkivel barátságos és bárkivel segítőkész, gyakorlatilag még sincs több igaz barátja.
És köszönöm, hogy engem is elfogadnak... köszönjük ezt a délutánt.