Jólesett...

Kettesével szoktam az A macskába küldeni az Igaz történeteket macskáimról, az utolsó kettőt az előző történet megjelenése előtt küldtem be, tehát még volt egy náluk a mostaniba szánva.
Mikor a mostani magazin megjelent pár napja, István szólt nekem, hogy keresett benne és nem talált, így most nem is költött rá.
Hm...? Különösebben nem éreztem semmit, nem dőltem kardomba, nem estem kétségbe, nem sértődtem meg, semmi ilyesmi, sőt hamarosan el is feledkeztem róla, csak néha jutott eszembe. Főleg amiatt, hogy akkor most én sem veszem meg, mert már nem vagyok abban a helyzetben, bármennyire is szeretném... de hát így igaz, hisz' még a Napló-előfizetést is lemondtam, az Új Embert sem veszem meg, mióta kirúgtak.
A reakciómat később elemeztem: lám, ez régebben elsőre sokkal rosszabbul érintett volna. Hanem mostanra változott a fontossági sorrend, más lett az értékrend. Semmi gond nincs abból, hogy egyszer csak nincs benne a tervezett történetem az újságban... még praktikus oldaláról is poénkodtam: nyertem 2 hónapot a folytatással. Ha egyáltalán kell majd... hiszen mit nekem ez anyagi nemjólétem szempontjából, soha nem is ez oldalról néztem a hasonló dolgokat: nekem az ilyesmi eszmei, lelki sikerélmény, egy pozitív dolog, örömcsepp.
Mert volt már olyan, hogy rám szóltak, hogy beküldtem-e már, mert még nem kapták meg. És vagy akkor kaptam észbe, de inkább sűrűbben az volt, hogy már beküldtem, csak elvesződött. Mert a gép, mert a szerver... meg minden. Küldjem már be még egyszer. Ó, ezen ne múljon, beküldöm én többször is...:D

És most, ami jólesett, az volt, hogy anélkül, hogy érdeklődtem volna bármiféle ok felől is -- ennyire nem volt fontos --, tegnap jött egy e-mail a főszerkesztőtől, hogy:

"Kedves Magdi!
Utólag és előre is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok, és köszönöm az év során küldött élvezetes cikkeket. Az utolsó részt el kellett tolnunk egy későbbi számra, mert túl sok anyag gyűlt össze.
Még egyszer a legjobbakat
Üdvözlettel
L. E."

Ez teljesen jó érzéssel töltött el, hogy észben tartottak és úgy érezték, így a helyes, ha szólnak az okról. Nem vicc: olyan jólesett, mintha megjelent volna a történet.:)