Az oviban másnap járt a Mikulás. Drukkoltunk, hogy nehogy lebetegedjen Bencus, hiszen nem volt még dolga életében "igazi" Mikulással, és az oviban nagyon készültek a neves eseményre!
Mivel az már a gyermekközösségek velejárója, gyakorlatilag egész évben az összes gyereknél alap, hogy csaholnak és folyik az orruk. Szinte nincs olyan, hogy kilábalás, mert akármilyen higiéniai óvintézkedések vannak elméletileg, gyakorlatilag a gyerek óhatatlan, hogy sokkal sűrűbben szájához-szeméhez viszi a kezét, amivel ugyanazokat fogdossa, amit a többi gyerek; ergo nincs véget érő takonykór. Ahogy véget érne, már előzőleg jön a másik. Tudják ezt a óvónők, sőt, nekem is déja-vu-érzetem lett azóta, mióta Bencus ovis... hogy én is mennyiszer átéltem mindezt két gyerekkel... amikor is folyamatosan orrokat törölgettünk... kanalas, orrcsepp, imádkozás, hogy be ne lázasodjon.
A baj, amikor már nem mehet oviba, a láznál kezdődik, tehát emiatt drukkoltunk, nehogy beleessen és ki kelljen hagynia a Mikulást. De ott volt, és nagy élmény volt számára a várakozás, készülődés, díszítették a termet, jók voltak... egyszóval volt nagy izgalom.
A fotókat pedig már másnap szét is osztották a szülőknek, na nyilvánvalóan nem ajándékként, mint ahogy a csomagok sem okvetlen a Mikulás gazdagságából születtek.:))) De hát ez mind természetes, így volt ez mindig, ma mitől lenne másként. Fő, hogy élmény volt a gyerekeknek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése