Ma találkozót beszéltünk meg Katámmal, hosszas levelezgetések és tervezgetések után végül sikerült összehozni. Azért a biztonság kedvéért még aznap reggel is leveleztünk és bő félórát eltelefonáltunk; megbeszélve, hogy 3-kor talizunk a Tecsóban. Ezt tűnt mindkettőnk számára legpraktikusabbnak és könnyen elérhetőnek, nem beszélve arról, hogy én amúgy is szándékoztam a macskáim havonta esedékes élelmiszeradagját beszerezni az FN-ben, és még képkereteket is kellett vásároljak sürgősen!
Úgyhogy fél 3 előtt el is indultam, a postán feladtam két megrendelt könyvet, és egyben vettem további légbuborékos A4-es borítékokat, mivel ezennel elfogytak. Utána a busz azonnal jött, mázlista voltam, tehát a Tecsóhoz érkezésemkor még bő 20 percem volt a megbeszélt időpontig.
Berobogtam és megvettem a képkereteket; s mire kiértem a bejárat elé, Kata hívott is, hogy úton van. Mostanra már ő is garázsba tette a biciklit és gyalogolni szokott leginkább.
Nagy örömmel találkoztunk, és volt is az FN közelében üres pad, melyen vagy másfél órányi őszinte baráti csevegést folytattunk. Mindig sok beszélnivalónk van egymással, a levelezések és telefonozások ellenére...
Hogy el ne feledkezzünk a lényegről: Kata újra vett két könyvemet, amit már a nyáron vett kettővel egy időben is tervezgetett, s egész ősszel készültünk is találkozni, csak nem jött össze. Közös erővel összehoztuk, hogy mit írjak dedikációként a könyvekbe, s közben, mert vásárolt, meg egyébként meg csak úgy, ha már karácsony jön, megleptem Katámat egy fotókartonra készített virágrajzommal. Keret nélküli üveg képtartóba, dedikálva készítettem elő, és mondhatom, aranyosan meglepődött, csodálkozott és hitetlenkedve mondta, hogy kiteszi a falára, hisz neki alig van fent valami.
Közben még egy mellettünk cihelődő néni is elismerő pillantásokkal nézegette a képet, s ahogy Kata ömlesztette a dicséreteket, a néni is csatlakozott.:))) Haláli szitu volt. Kata azt mondta, hogy szerinte ezeket simán tudnám árulni... (csak hát ahhoz olyan talpraesett hozzáállás és tulajdonságok kellenek, melyek belőlem mindig is hiányoztak. Én ilyeneket kizárólag csak ajándékozni szokok.)
Én is kaptam ám tőle egy szép kis doboz bonbont!
Beszélgetésünk közepén bementem az FN-be és padlóig vásároltam magam a degek számára 15 négytasakos (60 db, 8 ízből álló 100 g-os csomagok) Félixszel és két kiló Premiere száraztáppal -- ezek a két makkámnak 1 havi kajáját teszik ki -- na jó, a száraztápot csak kéthavonta veszem, de most volt itt az ideje. Mindig az az első, hogy ŐK legyenek biztonságban a következő hónapban.
Ez hamar lezajlott, utána még sokat beszélgettünk a padunkon, megjegyezgettük, hogy azért nem felejtjük el azokat a régóta tervezett botanikus kerti, temetői sétákat, amikről beszéltünk már rég, s melyek alatt nemcsak beszélgetnénk, nem csak nézelődhetnénk, de agyon is tudnám magam fotózni.
Felcihelődve örömmel és jóérzésekkel telve búcsúztunk el már kint, kívánva egymásnak békés, boldog, szeretetteljes ünnepeket, és indultunk el más-más irányba...
(Még képkeret és dedikálás előtt)
Még az este kaptam tőle levelet és én is írtam neki, melynek lényege az volt, milyen jó érzésekkel telített bennünket ez a találkozás. Annál is inkább, mert neki volt egy hihetetlen élménye: fel akarta hívni a barátnőjét, hogy beszéljen neki rólam. És abban a pillanatban meglátta őt pár méterre tőle, mosolyogva felé menni...
Bejegyzések
Szerintem is nagyon szépen rajzolsz, és cseppet sem butaság, hogy esetleg el is adhatnál ilyen rajzokat! Nekem nagyon tetszenek!
VálaszTörlésHát az egy dolog.:)
TörlésAzért én maradok az ajándékozásnál.