Ma egész nap ez ment a fejemben, mert olyan szép...
Túl vagyok a tortúrán! Még persze lesznek utórezgések, de mostmár a hetek óta felgyülemlett idegesség és feszültség oldódik lassan felfele.
Több injekció lett beszúrva még sokkal több helyre, s az, hogy egyiktől-másiktól a könnyem is kijött, ez vele jár, de cseppet sem félemlít, inkább ezer injekció, mint bármi egyéb. A 17 éves korona levarázsolása igen nehezen ment, kicsit már kétségbe is estem, aztán egyszerre csak összejött. Aztán 8 fog csiszolása, többek közt az a fog is, ami egyetlen csiszolásom volt 17 éve, és azért is halogattam oly sokáig a fogorvoshoz menést, mert az volt az etalon. Az ui. borzalmas "élmény" volt. Mondjuk, üzemi fogászaton történt...
Olyan fürgén dolgozott, fúrt-faragott a doki, és olyan szuperül le voltam zsibbadva, hogy sokszor azt sem éreztem, melyik fogamon szorgoskodik. Még a nyeldeklési kényszerem is hátrébb hagyott, igaz, a szívem miatt kapok valami plusz szert a szuriba, meg otthon is vettem be nyugtatót és Daedalont...
Nem tudom, mi segített, de néha már képes voltam nem egyfolytában való reszketésre is.
Egyhuzamban történt az összes csiszolás, és csak a legvégén lehetett öblíteni. Hát, sokáig tiszta vér volt minden, természetesen minden fogam tövénél az ínybőrnek annyi lett, de ez így szokott, ez a legkevesebb.
Utána jött a másik félelmem, a mintavétel. Összesen 4-féle cucc volt - alul-felül, összezárt fogsor külső rész, majd újra felül. Hála jó istennek, nem volt semmiféle öklendezés, pedig ez tőlem hatalmas szó, hiszen minden 2. gyógyszerbevétel és még a saját fogkefém használata is néha azzal jár!
Hatalmas kő esett le, amikor készen lettünk. Maximum 2 óra volt az egész, beleszámítva beinjekciózást, mintavételt is. Mindenféle szempontból minden jobb volt, mint amire számítottam.
Legközelebb csütörtökön kell menni, hálistennek, az rövid idő lesz, és nem kell pontosan időre - valami drótvázat próbálni fel. Remélem, jól sikerültek a minták és nem kell megismételni, azt valahogy nem díjaznám.
Most persze az ezt követő napokért nem irigylem magam, de ez már a saját sebeim nyalogatása a saját fészkemben. Pl. semmit nem ettem ma, és már marhára éhes lennék, viszont még nem érzek poharat, kanalat - annyira el vagyok még mindig zsibbadva.
Aztán persze nem is remélem, hogy 8 lecsiszolt fog közül senki sem fog fájni...
A hideg-meleg... a beszéd... hát elég szörnyű. De a tortúrát túléltem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
A legnehezebben túl vagy! Most már közeledsz a végéhez, és egyre jobb lesz!
VálaszTörlésRemélem, sikerült enni és aludni! A nehezén túl vagy, ez a fontos! Nagyon bátor voltál, le a kalappal!!!:)))))
VálaszTörlésKöszi nektek!
VálaszTörlésFél 11-re állt ki a zsibbadás, akkor megpróbáltam némi langyos levest enni. Nincs kimondott FÁJÁS, inkább sajgás. De mivel ahhoz elég, hogy ha lenyugszik az ember, ne tudjon tőle aludni, ezért fájdalomcsillapítót vettem be - na még ez is: találtam szívószálat, szerencsére, és külön manipulációval szívtam be a létyót, majd nyeltem egy jó nagyot... Így ezt kell csinálnom feszt, minden másféle gyógyszerbevételeknél is. De így az éjszaka nyugodtan telt. Furcsa, hogy semmi szilárdat nincs mivel rágni. Az S betű kimondása egy lidércnyomás... az egész felső ínyem hatalmas, vörös, dagadt, gondolom, az egész roncsolódott, és el tudom képzelni, hogy mennyire úgy érezném: fáj, ha nem lennének a fogmaradványok, amik elterelik az ilyen apróságokról a figyelmet.:)
A hideg-melegre nagyon vigyázni kell, mert egyetlen kortynál is frászt kap az ember. De hát ezt eddig is tudtuk.:)
Na mindegy, fő, hogy a lényegen túlvagyok.
Köszi, örültem, hogy itt voltatok!:)