Keddtől jövő keddel bezárólag itthon dolgozom a fogam miatt. Szerencsére a lényegi munkám olyan, hogy meg lehet tenni szükség esetén és "felülről" cseppnyi empátiával.
Tegnap a temetés után a régi kollégák közül egy felajánlotta, hogy házhoz szállít minket, így megúsztam néhány tömegközlekedési eszközt, de nem is baj, mert bármennyire felöltöztem (orromig vastag sálat tekertem), és bármennyire örülhetünk, hogy nem volt 10 fokkal hidegebb, viszonylag közel volt a sír és nem volt hosszú a szertartás - azért már fázott a lábam 2 harisnyanadrág-1 térdzokni-nadrág-bundacipő ellenére, és nekem most nem szabad betaknyosodni és társai, míg aktuális a fogászat.
A temetés előtt, ahogy 3 szál rózsából álló csokromat készíttettem, egyik volt kolléganőm, Évám sportosan, biciklivel érkezett - ő még szintén aktív, és állandóan azzal közlekedik -, s miközben levette a jólláthatósági mellényt, már oda is szólt a virágárusnak: "egy ugyanilyet kérek".
A szertartás után a volt kollégákkal jól elbeszélgettünk a közös emlékekről, szegény régi kedves barátunkkal-kollégánkkal kapcsolatos történésekről, és tudtunk volna tovább is, de a hidegtől nem időzhettünk túl sokáig. Évánk elhúzott biciklivel, egy volt kolléga pedig elvitt engem és egy másik nagyon kedves, már nyugdíjas volt kolléganőmet odáig, ahol a 3. járműről szoktam leszállni lényegében fogorvoshoz menet. Ez a volt kolléganőm is épp erre lakik, így csaknem a fogorvosig elkísért, napi sétájára és közellakására hivatkozva. Közben nagyon jókat beszélgettünk, mint kiderült, neki is nagy hobbija a fotózás, és imádja...
A fogorvosnál némi várakozás után vázpróbán estem át, ez a 12-es koronasor fém tartóváza lényegében, ami már végleges. Ez most nem volt éppen kellemes akció, az érzékeny fogcsonkokra és a dagadt, sebesült íny alá felerőltetni ezt a cuccost, de hát ez is egy fontos része a dolognak... brrrr...
A fogorvosnál némi várakozás után vázpróbán estem át, ez a 12-es koronasor fém tartóváza lényegében, ami már végleges. Ez most nem volt éppen kellemes akció, az érzékeny fogcsonkokra és a dagadt, sebesült íny alá felerőltetni ezt a cuccost, de hát ez is egy fontos része a dolognak... brrrr...
Szóval az itthon dolgozás is amiatt van, hogy ebben a nagy hidegben ne kelljen minimum 3 órát tömegközlekednem a 8 frissen lecsiszolt fogammal - így ez az idő óriási megtakarítás, és hát tutira nem kelek ötkor, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik - van, hogy este 10-ig is korrektúrázhatok, hogy meglegyen az időm, és reggel 8-kor már akkor is tudok dolgozni, ha fél 8-kor keltem.
Egy ilyen munkafázis látható a képeken - de ez csak egy variáció, egy macskára. Ugyanis az a gyakoribb, hogy mindkét macska ott tolong a heverőn, és ilyen-olyan látványos - cél: minél nagyobb tömegben és hosszúságban! - pózokban eldőlnek az összes kelléken és hozzávalókon, amelyek a munkámhoz szükségesek... Egy ilyet is meg akartam örökíteni, de mire roppant óvatosan leóvakodtam a fényképezőgépért, Honesty azonnal feleszmélt és jött utánam, mert azt hitte, jön a kaja...:)
Honestynek ez a póz tökéletes kitámasztás, mint egy fotelben, keleti kényelem közepette. Nagyon sokáig így maradt, de legalább láttam tőle a kellékeimet...:)))
Bejegyzések
Keleti kényelem.:)))) Hát tényleg olyan, mint egy kerekded háremhölgy.:))))
VálaszTörlésÁ, amúgy nagyon cinosz.:) Az ő szemszögéből nem túl előnyös és diszkrét a testhelyzet. De remélem, nem olvassa a fejemre...:D
VálaszTörlésNem is mondtam, hogy nem cinosz, olyan háremhölgy, akin van mit fogni.:)))) A cicaszultán kegyeltje, gondolom.;-)))
VálaszTörlésAmennyiben én vagyok a cicaszultán, minden bizonnyal.:))
VálaszTörlésNagyon aranyos így elhelyezkedve! Legalább dolgozni is tudtál tőle!
VálaszTörlésEredetileg máshogy akart, természetesen rá a munkára, csak én elborítottam. Oszt úgy maradt...:)
VálaszTörlésKényelmetlen biztos nem volt neki, ha hagyta! Nagyon szép ez a cica!
VálaszTörlés