Twilight-mánia...

Tavaly ilyenkortájt vettem meg magamnak az első részt, a Twilight-ot, és pár este - seperc alatt - elolvastam.

A többit már megkaptam barátomtól, aki örült, hogy ha meg akar ajándékozni valamivel, akkor ezzel is lehet...

Mindet nagyon hamar elolvastam, hihetetlen, amennyire repültek a pillanatok és az oldalak, az ember azt vette észre, hogy milyen baromi vastag a könyv és már vége is van.

Nem beszélve arról, hogy olyan szépek is ezek a kiadványok. Jólesik az embernek kézbefogni is őket...

Nem befolyásolt az, hogy elsősorban a tinilányok olvassák, én ugyanúgy elolvasom és megnézem a Harry Pottert is, mint a Kisvakondot, Mézga családot vagy a Lolka és Bolkát; úgyhogy ez izgat a legkevésbé.

Tarthatnám magam ahhoz, hogy mégiscsak alaposan felnőtt vagyok, és mit szólnak mások, olyanok, akik már csak elvből is azt kell hogy hirdessék, hogy eh, de ciki ilyesmit olvasni, és még be is vallja... - erről a Dallas jut eszembe, hogy azt is érdekes módon cikizte és hurrogta mindenki, ha szóba került; az ember csak csodálkozott, hogy akkor mégis, vajon honnan adódik a hatalmas statisztikai nézettség, amikor pedig ezt senki se nézi!:))) Jelzem, már akkor sem érdekelt, hogy mit illik mondani, én bevallottam, hogy - bár sosem voltam egy nagy tévés, de - azt néztem. És magasan nem érdekelt, hogy ez nem elég intellektuális.

Az, hogy egész nap olvasószerkesztek iszonyat komoly könyveket - történelmileg bizonyos témák, korszakok, csaták és hadjáratok, világháborúk leírása egészen aprólékosan részletezve; vagy éppen egészségügyi, irodalmi, nyelvi, földrajzi, biológiai és vég nélkül sorolhatnám, mennyi minden egyébféle lexikonok, atlaszok, "nagykönyvek", albumok; talán pont ezért - szükségem van könnyedségre, álomvilágra, mesére, krimire vagy akár horrorra és vámpírokra... Kikapcsolódni és jól szórakozni.

Barátomtól megkaptam ötödik részként az írónő Bree Tanner rövid második élete című könyvét az Eclipse kiegészítéseként, azt is elolvastam szinte egy este.

Én nagyon szerettem őket, sokszor és sokat elvoltam magamban abban a különös világban, s az eddigi filmeket is megnéztem, szintén megkaptam őket.:) Azt mondom, szegényebb tutira nem lettem általuk, sőt! - s korban eljutottam ahhoz az időszakhoz, amikor szinte már kizárólag lexikális tudás miatt nem annyira szeretek olvasni a beteg szemem miatt és az egész napos olvasásos melóm mellett. Jelzem, nem is ragad meg bennem az a hihetetlen töménységű információ, amin nap mint nap keresztülrágom magam napi nyolc órákon át.

Ha már otthon is olvasok, akkor ne mindig csak feltétlen klasszikus legyen már, és ne csak azért olvassak folyton nagy jelentőségű "húha"-könyveket, hogy jelentős emberek rábólogathassanak. Hanem magamért, mert megérdemlem.:)

S elmondok egy titkot. Anyukám, aki (79 éves) szó szerint falja a könyveket, egyszerűen hihetetlen gyorsan és őrületes mennyiséget olvas és olvas, mindig is olvasott éjjel-nappal (persze soha nem a munkát és tennivalókat helyettesítendő; ám ő soha nem járt sehova, az olvasás volt az egyetlen kikapcsolódása) - nagynéném nem győzi maguknak - tehát anyámnak is - könyvtárból is hordani a könyveket, de anyám "felolvassa" mindenkinek a könyvtárát, akié csak hozzáférhető.

Én szándékosan nem ajánlottam fel neki ezt a sorozatot, mert úgy tudtam, hogy bár mindent és rengeteget olvas, de horrorféleséget, orvoskrimit és nagyon vad dolgokat nem. S egyszer úgy véletlenségből beleolvasott a Twilightba, és "úgy maradt". Elmondanám, hogy azonnal kellett neki az összes, és többször is elolvasta mindet egymás után, sőt, unokahúgom által elvitt dvd-ken is megnézte az öcsém által elvitt lejátszón...

Csak lehet benne valami...:))