2010. április 2., péntek

Nagypéntek



Nagypénteki harangszó helyett

Felleg ereszkedik egyre lejjebb,
szorong a lelkiismeret.
Szél támad fel, viszi a szemetet,
messze hordja a gyarló érzéseket.
Harangszó idején némaság honol,
hisz' a harangok most Rómába mentek.
Előbb egy csepp, kettő,
majd egyre szaporább...
suhogva hull a fénylő égi áldás.

Isten siratja az ő egyszülött fiát.




Nagypéntek

„Íme, a te fiad.” Beteljesedett
az Írás s a Golgotán esti fény lett...
vihar sorjázza a lelkeket.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése