Haramia 7 éves

Április elsején született Haramicám.
Mivel nem befogadott cica, hanem ismerős családnál született és úgy kaptam, biztos forrásból tudom... És hogy ez amúgy a "bolondok napja", háát, mi tagadás, én ezt teljesen jogosnak tartom házi hermelinemmel kapcsolatosan. Ezt a közösen eltelt 7 évünk alapján is nyugodtan állíthatom.

Túl sokat nem írok most róla, hiszen a róla írt sorozatom, mely az A macskában jelenik meg és itt is "tálalom" - önmagáért beszél.
Hétéves, ez cicáknál bizony már középkorosztályt jelent! És nekem még mindig kiscica. Nemcsak méretre és súlyra (mert úgy pláne pillesúly!), hanem viselkedésre. Egyáltalán nem olyan, mint egy komoly, érett, felelősségteljes, nyugodt cicahölgy. Á! Ő megmaradt játékos, égedelem kiscicának, aki nem ismer se embert, se istent, ha neki például rohangálhatnékja van, vagy pattoghatnékja akár vízszintes, akár függőleges helyzetekben.
Reggelenként hálát adok, ha véletlenül sikerül lefekvéstől óracsörgésig anélkül "megaludni" azt a pár órát, hogy Haramia többször is felébresszen... mert hogy van olyan éjszaka, hogy szinte óránként jön rá a happáré, és ez egy idő után elég idegesítő! Van, hogy felkelek és hajkurászom, bízva abban, hogy esetleg megijed (hahaha!) és megpihen.
Sajnos, a monitor és tévé nyikorognak, amikor percenként újra és újra rájuk ugrik valaki éjnek idején! És sajnos, bárminek hangja van, ha "elkaparják", mintha almozás történne! Meg hát a rohangálásoknak radiátorhoz, bútorokhoz való dübbenés a vége. Ember legyen a talpán, aki mindezek ellenére nyugodtan tud durmolni.
Na de Haramiát ezzel együtt imádjuk. Mert időnként hatalmas a szeretetigénye. Olyankor jön, és tök mindegy, mit csinálok, ő hozza a szeretetét. Legtöbbször olyan ritka megtiszteltetésnek számít, hogy ha tehetem, ilyenkor dobok is félre mindent és simogatom, becézem, míg csak hagyja. Mert amúgy meg soha nem volt egy ölmacska.
Egyéniség. És csodaszép. Az biztos, hogy fenekestül megváltozott az életem és a világ, mióta 2003 júliusában hazahoztam. Bőven volt bennem kihasználatlan szeretet, és boldog voltam, hogy tudok adni.
Isten éltessen, drága kis sz@rosom, csőmacskám, vackom, hermelinem! Legyen még együtt nagyon sok évünk!

* * *

Haramia hétéves

Barkaszínű szürke macskám
ferde szemmel néz rám,
milyen huncutságokat rejt
e két fénylő borostyán?

Kéznek, szemnek jóleső a
tömör selyembunda,
pihe-puha, doromboló
vacak macska lakja.

Áprilisnak első napján
van születésnapja,
hétéves lett Haramia,
csintalan csőcica.

Hétéves és nem nőtt még fel,
komolytalan jószág,
fáradhatatlannak tűnő
cikázó villámlás.

Sosem tudni, mire gondol,
mit tesz két perc múlva,
meghökkentő és szertelen
csacskamacska-fajta.

A szeme sem áll jól! - mondják,
pedig néha simul,
nagy szeretetrohamában
berreg, mint egy traktor.

Boldog szülinapot neked,
szép cicavilágot,
nyugodt, hosszú életet,
dorombolós álmot!