Nemzeti Múzeum, WestEnd

A délelőtt szöszmötöléssel telt, valamint úgy terveztük, most tényleg megtörjük az itthoni nyomasztó közérzetet, úgyhogy készülődgettünk. Minden öltözködős és mosdós dolgot rohanva kell végezni, különben sz@rrá fagy az ember. Egy kis hősugárzó nem csinál annyira meleget egy négyméteres belmagasságú szobában sem, nemhogy még pluszban az egyébként is jégverem konyhában és fürdőszobában...
Érdekes volt, hogy mit sem sejtve kaptam sms-t a banktól István hó eleji segélyutalásáról, aki kétméterre tőlem gépnél ülve intézte az akciót...😄
Dél körül indultunk, iszonyú hideg szél volt, majd elvitte az embert. Így szerencsére jó, hogy a troli mellett döntöttünk, pláne, hogy azonnal jött is.
Ez már itt valahogy természetesebb volt, mint télvíz idején nomádkodni otthon, mert nyilván kint sincs meleg, de ott nem is igény és követelmény az utcafűtés.😁 Tehát egy kicsit belül, lelkileg jobb lett a közérzet.
Metróztunk egyet, majd a Nemzeti Múzeumnál kötöttünk ki, ahol sorállás után István megvette a jegyeket a Seuso-kincsek kiállítására. Sajnos, fotójegyet nem kaphattunk, tilos fotózni.

Kicsit bonyolult volt a sok lépcsőzés ide-oda, hatalmas ez a hely, már többször is megállapítottam. Sorbaálltunk a kötelező ruhatárnál, folyamatosan meglepődtem egyébként, hogy január 2-án mennyi embernek támadt ez az ötlete, hogy megnézze ezt a kiállítást...
A kiállítás egyetlen teremben volt, nagyon ízléses, remekül előkészített, körített, részletes tájékoztatásokkal, előzmény-, történet- és tárgyleírásokkal ellátott kivitelezésben.
Mivel fotózni nem lehetett, a netről pár képet azért kölcsönvettem, hiszen rendkívüli élmény volt látni ezeket a kincseket.

Többször is körbejártuk a kiállítást, igyekeztünk mindent elolvasni a kincsekről.
Kint, míg István lement a ruhatárba felhozni a cuccainkat, megpróbáltam 205 Ft-ot keresni, hogy egy érmét nyomhassak egy erre használatos szerkentyűvel, de nem volt kétszázasom. Istvánnak szerencsére volt, úgyhogy mint mindig az ilyen érméknek, ennek is nagyon örültem.💗 Már legalább 10 db ilyenem van, természetesen más-más helyekről.

A metró felé sétálgatva megnéztük a Kálvin téri idézetes kövek egy részét. Örültem nekik!💙

Egy kis tudnivaló:
"A reformáció 500. évfordulójára emlékjeleket helyeztek el, méghozzá kőbe vésve a Kálvin téren.

Idén tavasszal a Kálvin téren 95 kőlapot cseréltek le emléklapokra, utalva Luther 95 tézisére, amit 500 éve, 1517-ben tett közzé. Ezeken a köveken nagy reformátortól vett idézet, illetve egy-egy magyar szerző témához kapcsolódó gondolata van.

Az idézeteken olyan nagy nevek mondatai szerepelnek, mint például Kálvin János, Luther Márton és Rotterdami Erasmus, de XX. századi szerzőktől is kerültek ki szövegek, mint Eszterházy Péter, Nádas Péter, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor. Az elhelyezett emlékkövek szolidan olvadnak a hétköznapi járdalapok közé viszont, aki nyitott szemmel jár, az könnyen észreveheti őket."

Ezt a 21-et sikerült lefotóznom, mert bár szép, napos idő volt, de kissé fagypont alatt, úgyhogy nem mentünk végig... Csupán pár fotót nem tudtam választani, ugye, melyik ujjamat harapjam -- ezért felraktam mindet.

Érdemes a magyar idézeteket is elolvasni, bár így kissé nehéz olvasni, hogy a fele szöveg 90 fokban elfordítva áll.

Metróra szálltunk, és a Nyugati felé vettük az irányt, a WestEndben szándékoztunk ebédelni.

A mozgólépcsőn figyeltem a falon lévő plakátokat, és eszembe is villant, hogy egy ideje már reklámozzák a Drága örökösöket, csak most esett le, hogy már tegnap elkezdték adni a tévében... Megnézném az elejét, érdemes-e nézni. Mondta István, hogy letölti, és még a mai rész előtt megnézhetjük.

A WestEndben István a Spar felé vette az irányt, ott megvett nekem egy sört, magának egy kólát, mert itt a kajáldáknál max. egy helyen lehet sört is kapni, és bő kétszeres bolti áron adják, ráadásul ugye, többször kell sort állni, mert a kaját nem okvetlen ugyanott vesszük, azt is ketten kétfelé...

Korszakalkotó ötlet. Nem étterem, hogy bárki beleszólhat, honnan van a sör, amit a sok kajálda asztalainál iszik az ember. Láttunk mi már itt sok mindent... hajléktalant, aki betért csíkos szatyorral, abból elővéve 4 zsemlét és 5 paradicsomot, akkurátusan elfogyasztva azokat.

Most is a hétfői módszert választottuk, leültem, István elment megvenni a kosztját; miután visszatért, én is elmentem választani. Szerencsére észben tartva kértem két műanyag poharat is, mert István azt nem hozott, és hát dobozból nem igazán szoktunk inni.

Sült kacsacombot ettem petrezselymes krumplival és párolt lilakáposztával, István pedig rántott sajtot rizzsel és tartárral.

Rengeteg volt a káposzta, harmadát sem bírtam megenni, a krumplinak is úgy a felét, de a rucából is maradt pár falatnyi hús. Szerencsére nem okozott sajnálkozási gondot, mert István simán elfogyasztotta.😊

Vittünk plusz egy kaját elvileg nekem vacsora gyanánt -- már nem is emlékszem, mi volt --, de inkább megettem a 2. sparos franciasalátámat, én vacsorára már nem tudok ebédnyi cuccot megenni. De István így jól járt.😁

Hazafelé még fotóztam a WestEnd ünnepi díszítését.

Hazaérve, miután leküzdöttem a sok lépcsőt, egy darabig fel sem tűnt a jégverem. Jó, hogy a WestEndben az ember felmelegedhet két hideg között.

István letöltötte a tegnap kezdődött Drága örökösöket, így megnéztük, mire kezdődött a tv-ben a 2. rész. Így szinte folytatólagosan láttuk, szerintem nézhető sorozat. Utána megnéztem a ma folytatódó BK-t is.

Ezenkívül a Mamma mia 2. volt egy jópofa zenés film, már az 1. részt is együtt láttuk anno.

Előtte és utána A múlt árnyékában 9., 10., 11. részét osztogattuk be. Ezt elvileg én nézem, de azért István is nyomon követte végig a géptől...

***

Otthon Szilvi ma befizetett két sürgősebb (elsejés) csekkemet, de ami abszolút díjazandó, lemosta a fürdőszobai csempét (nálunk mennyezetig csempések a falak), valamint fugát tisztogatott.

Mikor hazamentem, én is csak 2 nap múlva vettem észre, pedig elég szembetűnő, a fugákat már hetek óta akartam tisztogatni, csak mindig elmaradt. Egész szépen sikerült!

Pesten -- Újév

Az új év első napja teljes zombi üzemmódban telt a fűtéshiány miatt.
El akartunk menni a Szépművészetibe, de talán még jó, hogy nem indultunk el, mert István utánanézett neten, és kiderült, hogy ma nincs nyitva. Ezen fölöttébb csodálkoztunk, mert -- talán nem is egyszer -- voltunk újévkor ott kiállításon, meg hát végül is nem hétfőről van szó, a múzeumok nyitvatartási szünnapjáról.
Nyilván mehettünk volna máshová is, de őszintén szólva kissé elment a kedvünk, ami a nomád körülmények miatt amúgy sem volt kimagasló és felhőtlen. Mondjuk, Istvánon egyáltalán nem látszott, hogy bármi probléma lenne, de belül azért nem hinném, hogy örült volna a helyzetnek. Én is igyekeztem szó nélkül idomulni a szituhoz, ami nem volt könnyű. Nekem, bevallom őszintén, belül katasztrófa volt, de ha ezt még generálom is azzal, hogy folyton zohorálok vagy dünnyögök emiatt, attól nem változott volna semmi.

Eredetileg úgy volt, hogy kajálni is fogunk valahol, de osztottunk-szoroztunk: nem szükséges kimenni ebben a szürke, pötyörgős időben. Én pl. délben megettem a sparos kocsonyámat, este a sparos franciasalátámat, oszt jónapot. Istvánnak is volt még kínai kajája és jó sok virsli, szóval múzeum nélkül igazán kár lett volna csupán kajálni kimenni a sok lépcsőmászással megfűszerezve, és jobb volt ez a pénztárcának is.😉
Tévét néztünk, illetve filmeket letöltött repertoárból.
Megnéztük a Legendás állatok és megfigyelésük 1. részét, és A múlt árnyékából a 6, 7, 8. részeket.
Befejeztem a tegnapi pezsgőt, sokat szórakoztam Murcossal, aki egyébként természetre olyan, mint Haramia volt: vadmacska. Kicsit sem ölbemacska, csak akkor jön, ha ő akar, és nem szereti, ha sokáig kényezteti az ember. Amazonka viszont folyton a fejemnél volt állandóan, és előszeretettel backurálta a hajamat -- lám, tök mindegy neki a hossza meg a színe, meg hogy évek teltek közben; régi jó szokását megtartotta.